2023

Nézzük meg a Szovjetunió kései párttitkárait Leninhez képest, vagy a dinasztiaalapító uralkodókat az ükunokákhoz képest, a kínai kommunisták alapítóinak második és harmadik generációját! Írhatnánk azt is, hogy a Bibó-kollégium közösségét is érdemes lenne a közel két évtizedet hatalomban töltött jelenlegi magyar kormánypárt struktúrájával összehasonlítani, mindezek természetes jelenségek.

Az intézmények stabilitást hoznak. Csak a sikeres vezetők képesek intézményt teremteni, hiszen ez azt jelenti, hogy a személyes hatalmon túl is építkeznek. Nem a hatalom elvesztése miatti félelmükben saját maguk köré építenek hűséghálózatokat, hanem intézményi struktúrában bíznak. Ez azt is magával hozza, hogy valamennyire bízniuk kell abban, hogy amit csinálnak, az többeknek lesz jó, mint saját maguk. Hogy az intézményt működtető emberek akarják, amit az intézmény termel. Ez működő demokráciában a jólét záloga.

A 2023-as évünk kiszámíthatóan forró döntései e körül a tengely körül is értelmezhetőek. Egyszemélyi vezetők erősen énközpontú döntéseinek hatásait kell majd korlátozni: legyen szó Putyin háborújáról, Kína agressziójáról, az iráni ajatollahról vagy a török államfőről. Mindegyikük maga alá gyűrte az országa struktúráját, maga köré hajlította azt. Bár örökölt nemzetérdekeket, amelyeket a geopolitika a térkép egyes pontjain vaskézzel osztogat, azok megvalósítását már a maguk szubjektív világképükben végzik.

Ezzel szemben kiszámíthatóbb, hogy a nagy politikai-hatalmi struktúrákban mi történik. Ráfordul az USA a 2024-es elnökválasztásra, ahogy az Európai Unió tagállamaiban is megindul majd ősszel legkésőbb a zizegés a 24-es európai parlamenti választásra. A NATO nevű intézményünk tovább alkalmazkodik az eurázsiai háborús valósághoz. Az intézmény formázza a tagokat és viszont.

Vitát nyitna Kijev arról, hogy a Szovjetunió székét vajon jogosan foglalta-e el az Orosz Föderáció az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Strukturális kérdés, ahogy az is, hogy a Világkereskedelmi Szervezet tovább veszít-e jelentőségéből a kínai–amerikai gazdasági háborúban, vagy az Egészségügyi Világszervezet mihez kezd a Covid utáni években? Milyen szerep jut az IMF-nek és az európai pénzügyi világnak a globális infrastruktúra-fejlesztésekben, részben épp a hasonló kínai kezdeményezéssel szemben?

Az intézményekben a Nyugaton egyre kevesebben ülnek, akik látták a hidegháborút a maga valójában. Még kevesen ülnek azok az ifjak, akik tudják, hogy az ő bőrükre megy a klímaváltozás körüli politikai versenyzés. A politikai béke illúziójában edzett generációk ébrednek most fel az európai intézmények íróasztalai mögött, 18 fokos szobáikban, hogy a döntéseiknek hosszú távú, strukturális következményeik vannak.

Az Északi Áramlat építése nem tud(ott) pusztán gazdasági döntés lenni. A fegyvervásárlás nem pusztán piaci kérdés. A korrupció nem pusztán bűnözés kérdése, hanem politikai-stratégiai fegyver. Folytathatnánk a sort. A jó intézmények képesek arra, amire egy-egy személy – bármilyen hatalmas – képtelen marad: nevezetesen, hogy a döntések legváratlanabb aspektusaival is tervezzenek. Ráadásul ez a tervezés ne egy személy mandátumidejére korlátozódjon, hanem potencálisan egy jóval tovább fennmaradó intézmény élettartamára! Nagy különbség!