Kezdjük rögtön a végén, az illúziórombolással: a teljes hulladékmentesség gyakorlatilag elérhetetlen cél. De ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne és kellene törekedni rá. Talán a könyvekhez (vagy éppen a sajtóhoz) is hasonlíthatjuk: hiába nézi át számtalanszor a szerkesztő, a lektor, a korrektor és társai, a hibát elkerülni lehetetlen. Ha sikerülne kiszűrni az összes nyelvit, stilárist, kiszúrni az összes elütést, akkor is bele lehetne kötni valamilyen szempontból, mondjuk, abba, miért épp az a szó került bele, s miért nem a másik. Ugyanígy nem menekül a kritikától az a történet sem, hogy egyesek egyetlen befőttesüvegnyi hulladékot termelnek akár évek leforgása alatt. Mert ugye miért épp annyit, miért épp úgy, és miért nem csinálnak még valami többet és mást, hagynak fel a húsevéssel, repüléssel, akármi.
Szóval a törekvésen a hangsúly, és azon, hogy mindenki a maga lehetőségeihez mérten érje el a maximumot a hulladék minimalizálása terén. A Vasárnapban is többször foglalkoztunk már és foglalkozunk is rendszeresen az ökológiai lábnyom csökkentésének módozataival, de hozzákezdeni sosem késő, sorra is veszünk néhány alapvető lépést. Ezekkel elindíthatunk egy folyamatot – mert ez bizony az, az átállás nem történik meg egyik napról a másikra, és igazából sohasem ér véget. És vannak buktatói is, amíg elérünk oda, hogy már a mélységeiben topogunk, igazi haladó hulladékkerülőként.
Szemétles – Valódi kezdeti lépés, hogy megpróbáljuk tudatossá tenni a szemetelési tevékenységünket. Tehát megfigyeljük, milyen hulladékot állítunk elő a mindennapok során, és az milyen sorsra jut. És igyekszünk ezt fokozatosan jobb irányba terelni, kezdve a szelektív hulladékgyűjtéssel. Aztán innen egy ugrással a lényegnél teremhetünk, a redukálásnál, hiszen ha kevesebb szemetet gyártunk, akkor kevesebb időt és energiát igényel majd a szelektálása, elhelyezése is.
Tárolás – Fordítsunk figyelmet a tárolt élelmiszerekre. Ha kell, inkább fagyasszuk le egy részüket, és fogyasszuk el később, de főleg ne hagyjuk megromlani, elévülni őket, hanem hasznosítsuk idejében.
Iszogatások – Természetesen lehetnek rendkívüli körülmények, ezekre mindenképp figyeljünk oda, de a legtöbb esetben nem kell idegenkednünk a csapvíz fogyasztásától. Ha valamiért mégis, akkor lehetőleg ne a műanyag flakonban kapható ásványvíznél keressünk megoldást.
Törölgetés – A konyha higiéniájának fenntartásához nincs szükség papírtörlőre, tökéletesen megfelelő a rendszeresen mosott konyharuha is. Akinek fontos az a higiénikusság-érzet, kis munkával könnyen elérheti papír nélkül is – ehhez a Műhely rovatban adunk majd tippet.
Hazahurcolás – Bevásárlás terén is a legfontosabb az előrelátás. Hogy jól megfontoljuk, mire van szükségünk, és azt célirányosan vásároljuk meg. Ekkor következik a válogatás, hogy mit is veszünk meg. És hogy miben visszük haza: első lépésként legyen nálunk nagy vászonszatyor.
Árva banán – Általános jelenség, hogy az emberek inkább fürtökben vennék meg a banánt, és az árvák ott maradnak. Vegyük a fáradságot, és gyűjtsük össze inkább ezeket. Ahogy más zöldségek és gyümölcsök terén is mérlegelhetünk: természetesen romlottat ne vigyünk haza, de ha csak szépséghibás, attól még ugyanúgy lehet finom.
Elkerülés – Mármint a csomagolásé. Ez persze nem mindig egyszerű feladat, de törekedni kell, és megtenni, ami tőlünk telik. Mondjuk, nem a zacskós rizst választani, vagy a zöldségeket nem egy nagy halom műanyag zacskóba szedni mérés előtt. Ehelyett vigyünk újrahasznosíthatót erre a célra. Hogy milyet? Erről is a Műhelyben.
Ha már csomagolás – Akkor az ajándékozáskor is figyeljünk oda. Nem kell mindig vadiúj papírba bugyolálni, használhatjuk a korábban kapottat. Vagy egy egyszerű papír is megteheti, esetleg el is hagyhatjuk. Maga a meglepetés pedig már csak a gesztus miatt se legyen haszontalan kacat. És akár alkalom nélkül is lehet ajándékozni, akár olyasmit, amire nekünk nincs szükségünk, másnak viszont igen.
Nemet mondani – Ez csak részben a kezdők problémája. Mert első nekifutásra megpróbálhatunk mindig nemet mondani a műanyag szívószálra, vagy az olyan kedvezményekre, amelyek szükségtelen termékekkel traktálnak bennünket. Viszont készüljünk fel a csábításra is, és ne csüggedjünk, ha például az előttünk vásárló több műanyagot visz haza, mint terméket, mi pedig egy csomó energiát fektettünk az elkerülésbe.
Fokozatos csere – Átállási őshiba lenne, ha fognánk a meglevő tárgyainkat, és kidobnánk arra hivatkozva, hogy mi most új életet kezdünk ezek hulladékmentes változatával. Használjuk el és ki ezeket, majd amikor újat vásárolnánk (már ha egyáltalán szükséges), okosabban válasszunk. Pl. flakonos tusfürdő helyett szappant, lebomló anyagú mosogatóeszközt vagy fogkefét, energiatakarékos égőt, többször használható borotvát.
Saját gyártmány – Haladó hulladékkerülők kísérletezhetnek saját tisztítószerek, vagy akár fokrémek, izzadásgátlók előállításával is. Merthogy ezekre több recept is van, ha az egyik nem válik be, jöhet a másik, amíg meg nem lesz a legjobb. Ha mégsem tudunk lemondani a boltiról, próbáljuk olyan helyen beszerezni, ahol újratölthető konténerbe adagolják.
Tájékozódjunk – A bevásárlási lehetőségekről is, akár közösségi oldalak tematikus csoportjaiban. Így felfedezhetünk olyan boltokat, lehetőségeket, amelyeket érdemes lehet rendszeresen felkeresni. Meg arról, hogy a megvásárolt termék miként jut el hozzánk: belföldről például biztosan kisebb környezetterheléssel, mint külföldről, és ezzel még a hazai termelőt is támogatjuk.
Szükség és kísértés – Maradjunk a lovon, semmiképp a túloldalán. Tehát ha felvettük a mentességes tempót, visz a lendület, legyünk felkészülve a buktatókra. A legegyszerűbb példa talán az, hogy mardos a szomjúság, de nincs vizünk, kapni pedig kizárólag műanyag flakonosat lehet. No, ilyenkor inkább a folyadékbevitelt válasszuk, másnap viszont folytassuk a jó utat, és egy engedmény miatt ne álljunk vissza a rossz szokásra.
Egyensúlyozás – Legyünk őszinték magunkhoz, és ismerjük fel és be, miről nem tudunk lemondani. És ezek használata esetében ne bűntudatot érezzünk, hanem igyekezzünk pozitívan formálni a szokást, ha lehet. Pl. a 21. században nem kell lemondani a mobilokról és kütyükről, konyhai csodaeszközöktől, de nem is kell mindig a legújabbat azonnal beszerezni, inkább megfontoltan a jobbat, amitől pedig búcsút kell venni, azt a megfelelő helyen adjuk le.
Dilemmák – Ezekből bizony akadhat bőven, még akkor is, ha megpróbálunk mindennek utánanézni. Nyilván a legjobb megoldás, ha a józan eszünkre hallgatunk, és törekszünk a jóra. Mert például hiába tény, hogy utazni, főleg repülővel utazni meglehetősen káros, az élményért cserébe kompenzálhatunk más téren. És nyilván ne pöfögjünk el a messzi boltba csomagolásmentes termékért, ha ez többet árt, mint ha megvennénk – főleg, ha egyszer tesszük – a közelebbi csomagoltat.
Sasszemmel, tudatosan! – Legyünk figyelmesek, mert hiába akár százegy pontos lista, mindig jöhet valamilyen plusz: akár egy papírszámla, amelyet kaphatnánk elektronikusan is, egy fellelkesülés, amely felesleges vásárlás felé lök. De ha tudatosak vagyunk, tudjuk, mi a célunk, melyek a határaink a hulladékmentesítésben, akkor könnyen a jó úton maradunk, még ha néha kisebb kitérőket kell is tennünk.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.