Túlfoglalás, egy ok a pánikra, de akár lehetőség is lehet

De még mielőtt a részletekbe mennénk, előbb pontosítsuk, mit jelent az overbooking? A légitársaságok – nyilván ha nagy igény van egy-egy járatra, ám főszezonban szinte mindegyiknél igaz – sok esetben túlfoglalják a járatokat, azaz több jegyet adnak el, mint amennyi hely van a járatot teljesítő gépen. Miért? Mert tapasztalatok szerint – és a statisztika alapján – átlagosan az utasok 4 százaléka nem jelenik meg a bejelentkezésnél. Vagy azért, mert lekési a járatot, vagy mert az utolsó pillanatban módosította a jegyet, vagy betegség, egyéb esemény miatt. Éppen ezért, hogy a légitársaságok maximális kapacitással repülhessenek, számolnak ezzel – hiszen csak így lehetnek valóban tele a gépek. Ám előfordul, hogy nem jön be a számítás, és mégis több az utas a check-innél, mint amennyi hely a gépen. Ez a túlfoglalás.

Ilyenkor a személyzetnek számos lehetősége van, hogy sakkozzon a helyekkel (pl. a bizniszosztályba upgrade-el néhány utast, feltéve, ha van ilyen szolgáltatás a gépen, és van még szabad hely), ám ha minden lehetőséget kimerítettek, akkor jön az, amit az utasok sose szeretnének hallani: valaki nem utazhat. Nem veszik el a jegy, de máskor és akár más útvonalon juthat el a célállomásra. De nem kell pánikba esni. Érdemes élni a lehetőséggel. Első körben ugyanis a személyzet önkénteseket keres, vagyis olyanokat, akiknek mindegy, hogy másik járattal utaznak, esetleg pár órával később (de ez akár egy nap is lehet) érkeznek a célállomásra. Ezért cserébe, minden felmerülő költséget fizetnek (ha szükség van, a szállást is), és még kártérítést is kaphatunk. Európai indulásoknál ez az uniós jogszabály szerint 250, 400 vagy 600 euró lehet, vagy ennél magasabb összegre kiállított utazási utalvány. Vagyis, ha van kis rugalmasság, nem időre utazunk, és belefér, érdemes jelentkezni önkéntesnek. Vannak utasok, akik ezt kihasználva gyakran „segítenek” a légitársaságon, kártérítésért cserébe. Ha nem EU-s légitársaságról van szó, akkor csak a kiutazásnál él ez a jogszabály, a hazaút esetén nem kötelező kártérítést adniuk – igaz, számos nevesebb légitársaság mégis felajánl ilyet, mivel tudja, hogy az önkéntes utas elégedett lesz, nem távozik rossz szájízzel.

Ha nincs önkéntes, akkor a személyzet kijelöli, ki nem utazhat, kinek utasítják el a beszállását.

Itt számos tényezőt vesznek figyelembe, de összességében elmondható, hogy az egyedül utazók, a fiatalabb párok vannak a legnagyobb „veszélyben”.

Bármelyik eset is áll fenn, ne essünk pánikba. Ha önkéntesek vagyunk, akkor élvezzük az extra juttatást, ha pedig akaratunkon kívül kerülünk le az utaslistáról, akkor sem veszítjük el a jegyet, az utazást, csak később érünk a célállomásra. Mintha egy hosszabb késés lett volna…