Protestpártok a demokráciában

A németországi hármas tartományi választások eredményeit még hosszan fogják elemezni. A nemrég lezajlott szlovákiai választásokkal párhuzamban az az érdekes számunkra, vajon a konszolidált német demokráciában kik adták szavazatukat a jobboldali szélsőségesnek deklarált Alternatíva Németországért (AfD) pártra?

A jobboldali-baloldali tengelyen való meghatározás helyett sokkal fontosabb a párt protestjellege: nem azért szavaztak rá, mert programjával elhódította a szavazókat mástól, hanem mert a többi párt döntéseit ezúton tudták csak kritizálni a választók.

Ugyanakkor Szászország–Anhalt tartományban a Frankfurter Allgemeine Zeitung közvélemény-kutatása szerint az AfD választóinak 57 százaléka szívesen szavazott volna a Merkel-féle CDU-ra. Számuk még magasabb Rajna-vidék–Pfalz tartományban, ahol az AfD-sek több mint 70 százaléka alternatívának gondolta a CDU-t, csak feltehetőleg annak menekültpolitikája miatt nem húzta be az ikszet a hagyományos német konzervatív párthoz. Egyértelmű tehát a menekültkérdés ereje, ugyanakkor szám szerint még mindig sokkal többen szavaztak a mainstream pártokra, amelyek többé-kevésbé a merkeli utat járják. Tehát korántsem esett szét a hagyományos pártok támogatói köre.

Még egy ok van, amely a magasba röpítette az AfD-t a menekültkérdésen kívül, bár ez a szavazói közel 90 százalékánál volt meghatározó – hiszen a nagykoalíciós szövetségi kormány mindenkit protestbe kényszerített, aki esetlegesen nem értett egyet a nyitott menekültpolitikával. A felmérés külön rákérdezett arra is, hogy a demokrácia működésével mennyire elégedettek egyes pártok táborai. Baden–Württembergben az AfD-sek négyötöde egyértelműen ún. antiestablishment lehetőséget is lát a pártban, vagyis a jelenlegi politikai felállás és az abban résztvevő hagyományos pártok ellen akart szavazni. A demokráciából való kiábrándulás azért nemcsak az AfD sajátja, de a többi párt esetében ez csak a szavazók körülbelül egyharmadát jellemzi.

Itt érkezünk el ahhoz az alapvető kérdéshez, amely a közép-európai friss demokráciákat is meghatározóan érinti. Az emberek vajon magába a demokráciába vetett hitüket kezdik elveszíteni, tehát azt gondolják, hogy ez a politikai rendszer, mint koncepció rossz? Vagy pedig a rendszer működtetőit, haszonélvezőit, kihasználóit váltanák le (akik néha már önálló konglomerátumot jelentenek a hatalom körül), ugyanakkor a választók még hisznek abban, hogy megfelelő emberek megfelelően vezethetnék demokráciáinkat? Persze rögtön felmerül, hogyha nem demokrácia, akkor ugyan mi – és nincs más. A többi autoriter megoldás még hamarabb kitermeli azt az elitet, amely elveszíti érdekét abban, hogy valóban figyeljen a sokrétegű társadalmi csoportok különböző igényeire. Másként mondva, az egyetlen esély az, hogy saját demokráciáink esetében ne azt várjuk, hogy protestpártok hangzatos szólamai, esetleg utcai csetepaték váltják meg a rendszert; hanem a politikai elit új generációját kell kitermelni, amely hajlandó beállni a politikai játékmezőre, mert annak megváltoztatását szeretné elérni.