Kirándulás Csernobilban és last minute Irakba – virágzik a katasztrófaturizmus

FELDOLGOZÁS

Sugárszennyezett gyalog galopp, szevasztopoli repeszgyűjtögetés és cunami áldozatok háttérképnek – a katasztrófaturizmus nem új keletű dolog. Most éppen a tűzvész sújtotta Kalifornia lehet a tragédiákra éhes utazók úticélja. De hova utazhatnak még?

Extrém sportok, paplanernyő és bungee-jumping, a lényeg, hogy növeljük az adrenalinszintet. Akár olyan áron is, hogy közben vásárra visszük a bőrünket. A pamplonai bikafuttatás már egy fokkal súlyosabb megítélés alá esik, itt ráadásként sokan a szerencsétlen bikák vérét is látni kívánják saját maguk szórakoztatására.

De mi ez ahhoz képest, amikor háborús vagy természeti katasztrófa sújtotta övezetbe utaznak egyesek nyaralni, tét nélkül borzongani egy kicsit.

A katasztrófaturizmus nem új keletű jelenség. Tudjuk, hogy Thomas Cook például angol utazókat kalauzolt 1865-ben az amerikai polgárháború csatamezőin, mint ahogy az író Mark Twain életrajzában is rábukkanunk egy érdekes momentumra. Ő is turistacsoportokat vezettet a háborús Szevasztopolba, ahol szóváltásba is keveredett azokkal, akik nem átallottak repeszdarabokat szedegetni a földről emlék gyanánt.

Napjainkra az emberi jellem azon gyarlósága, hogy mások tragédiája felett élvezkedik, egész iparággá fejlődött. Ukrajna egyik legfőbb turisztikai látványossága például nem más, mint a szarkofággal borított Csernobili erőmű, amely 1986 áprilisában robbant fel, és máig megbecsülhetetlen a robbanás következtében elszabaduló radioaktív sugárzás áldozatainak száma. A helyi utazási irodák évek óta kínálnak egynapos túrákat a „halálzónába”, pár száz dolláros áron, amelyben már az étkezés is benne foglaltatik. Mi több, a kezdetben ódzkodó ukrán kormány is áldását adta a szervezett látogatásokra. A terület még mindig bizonyítottan sugárszennyezett, sokak szemében valószínűleg ettől válik igazán izgalmassá.

Mások inkább Irakba vágynak, ha nem is háborúsdit játszani, de legalább közelről meglesni mások élet-halál küzdelmét. Nap mint nap értesülünk róla a híradóból, hogy épp hol robbant fel egy iskolabusz vagy orvosi rendelő. Aki turistaként ide utazik és túléli, legközelebb még vérfagyasztóbb kalandokra vállalkozik, hiszen a tény, hogy élve hazajutott, meghozza az étvágyát is. Rengetegen érkeztek bámészkodni Délkelet-Ázsia szökőár sújtotta vidékeire is.

A világhálón több száz amatőr videót találhatunk, amelyeken jól öltözött turisták bóklásznak a törmelékhalmok és a hajléktalanná vált emberek sátrai között. Ennél morbidabb felvételek is akadnak persze: vannak, akik a tengerparton fekvő hullák mellől integetnek nekünk a házivideón. De ne is menjünk olyan messzire. Az árvizek idején is értesülhettünk róla, hogy sokan kimentek kíváncsiskodni és fényképezkedni a homokzsákokra, miközben mások végkimerülésig dolgoztak, hogy megakadályozzák, hogy az otthonuk víz alá kerüljön.

A helyi katasztrófavédelmi szervek, a mentőalakulatok és a segélyszervezetek világszerte panaszkodnak és közleményekben kérik az embereket, hogy indokolatlanul, önös érdekből ne utazzanak a problémás területekre, mert nehezítik mások segítő munkáját. (travel)