Isztambul haladóknak

Isztambul provokatív és őrülten abbahagyhatatlan, egy olyan város, ahová érdemes újra és újra visszatérni. Most azoknak ajánlunk néhány tippet, akik már túl vannak a Kék mecset, az Hagia Sophia és a Nagy Bazár kötelező háromszögén.

1. Formabontó élmények

A föld alatti csarnok

Bár a közvetlen városköz­pontban van, az Hagia Sop­hia melletti óriási föld alatti víztározó, a Yerebatan Sarnıcı bejárata mellett sokan úgy sétálnak el, hogy észre sem veszik. Pedig érdemes meglátogatni! A víztározó még a 6. században épült, egy egykori bazilika helyén, ezért is szokták Bazilika ciszternának is hívni. Elsüllyedt palotának is nevezik, mivel méretei impozánsak, a 143x54 méteres csarnok 80 000 köbméter vizet képes tárolni, s mennyezetét 336 darab kilencméteres márványoszlop tartja. A kísérteties hangulatot csak fokozza, hogy két oszlop az ókori görög szörnyeteg, Medúza fején nyugszik. 

Másszuk meg a várfalat!

A Rumeli Hisarı a város egyik fontos erődítménye, amely a Boszporusz európai partján áll. A 15. században építették, innen ellenőrizték a szoros hajóforgalmát. Az erőd ma nyitva áll a nyilvánosság előtt (szerda kivételével minden nap), bár a városközponton jócskán kívül eső építményhez eltart egy ideig a buszozás, ezért nem kell turisták tömegétől tartanunk. A falakon belül tágas tér fogad, közepén egy kis mecsettel és egy amfiteátrummal. Bőven van mit bebarangolni, felfedezni, néhány lépcsőt ugyan összehordott gazzal, gallyakkal eltorlaszoltak a turisták elől, de az EU-s biztonsági szabványokhoz szokott látogató így is le lesz nyűgözve, hogy korlátok nélküli lépcsősorokon, kiszögelléseken mászkálhat.

Vallomás a városhoz

Orhan Pamuk rajongóinak nem mondunk újat, de az Ártatlanság múzeumát szeretnénk azoknak is a figyelmébe ajánlani, akiket (egyelőre) nem ejtett rabul a törökök Nobel-díjas írója. Az Ártatlanság múzeuma (Masumiyet Müzesi) Pamuk azonos című regényének egyfajta „kiegészítése”. A könyv egy példányával a belépés ingyenes, de az egykori lakóházból kialakított múzeumot a regény ismerete nélkül is lehet élvezni. Ezek a keskeny szobák ugyanis visszaidézik a múlt század közepének Isztambulját, nem a nagy történelmi események, hanem a felső-középosztálybeli lakosok szemszögéből. Az ő mindennapjaik, tárgyaik, szórakozási formáik elevenednek meg ebben a hangulatos múzeumban, amelyhez hasonló nincs másik a városban. Az Ártatlanság múzeuma ugyanis nem is múzeum, hanem inkább egy materializálódott szerelmi vallomás a városhoz.

2. Káprázatos kilátások

Egy tál aşure a Çamlıcán

Valamivel több szervezést igényel, ha az isztambuliak egyik kedvelt kirándulóhelyéről, a Çamlıca-hegyről szeretnénk megcsodálni a kilátást. Üsküdarból busszal juthatunk fel a hegyre, amelyet messziről könnyű felismerni, ezen magasodik ugyanis Kis-Ázsia legna­gyobb mecsete, a Çamlıca-mecset. A hatalmas épít­mény ugyan a hagyományos építészeti jegyeket viseli magán, ám nincs évszázados múltja – 2013-ban kezdték építeni, és még mindig nincs teljesen kész, de már nyitva áll a nyilvánosság előtt. A mecset Erdoğan államfő megalomán projektjeinek egyike, és az isztambuli lakosságot is megosztotta. Az építmény 57 ezer négyzetméteren terül el, és 37 500 hívő befogadására alkalmas. 

A mecset megtekintése után sétáljunk fel a meredek utcákon egészen a hegy tetejére, ahol kellemes hangulatú kültéri kávézókban, teázókban vegyülhetünk a helyi kirándulókkal és a mindenhol jelen lévő macskákkal. 

Próbáljuk ki az aşurét, amelyet Noé pudingjának is neveznek, mert a legenda szerint Noé bárkáján minden maradékot összefőztek egy nagy kondérban. Az aşuréban lehet búza, rizs, vöröslencse, mogyoró, dió, mandula, bab, csicseriborsó, kukorica, gránátalmamag, mazsola, aszalt gyümölcs, és ha egy tállal bekanalazunk, garantáltan nem leszünk éhesek egész délután!

A Çamlıca-hegyen érdemes sötétedésig maradni, mert gyönyörű a kilátás a Boszporuszra és a Márvány-tengerre, és jóleső nyugalomban figyelhetjük, ahogy a mindig nyüzsgő város alattunk felveszi az esti ruháját.

Sahlep Pierre Lotinál

Pierre Loti 19. századi francia író és tengerésztiszt volt, aki annyira beleszeretett Isztambulba, hogy többször is meglátogatta a várost, amely regényeinek is visszatérő helyszíne. Ott tartózkodása idején az Aranyszarv-öböl csúcsánál található Eyüp negyedben lakott, ahonnan ma felvonóval (teleferikkel) suhanhatunk fel a Pierre Loti nevét viselő hegyre, illetve kávézóba, amely egy temető fölött helyezkedik el. Az itteni kilátás ritkán kerül a képeslapokra, pedig nem kevésbé lenyűgöző, mint az előzőek, hiszen az egész Aranyszarv-öblöt be lehet látni. A meghitt kávézó tökéletesen alkalmas arra, hogy egy kicsit megpihenjünk a város zajától, és megigyunk egy forró vaníliás sahlepet.

Lazulás a Leánytoronynál

Isztambulban legalább egyszer mindenkinek meg kell néznie az üsküdari partokról, ahogy a nap a Leánytorony mögött a tengerbe bukik, s közben aranyló fénybe vonja az európai partokat. A naplementét a legjobb a part menti kis büfék teraszosan elrendezett pamlagjairól élvezni, ahol hűvösebb időben pokrócokat is kapnak a vendégek, a méltán híres török tea pedig tökéletessé teszi a pillanatot. 

Üsküdarba a legcélszerűbb a városi tömegközlekedés részét képező komppal eljutni, Eminönüről, Karaköyből és Beşiktaşból is indulnak ide járatok, ezért még akkor is gyorsan ideérhetünk, ha csak késő délután kapunk észbe.

K