Fontos tudnivalók síelés előtt

TANÁCS

Az első és legfontosabb a megfelelő fizikai állapot. Mivel csupán keveseknek adatik meg, hogy évente egy-két hétnél többet síeljenek, érdemes egy kicsit átmozgatni tagjainkat és rákészülni a hegyi kalandra. A kellő erőnlét megszerzéséhez már két hónappal az utazás előtt rendszeresen edzeni kell, hogy állóképességünk kielégítő legyen. A síelésre futással, könnyű erősítéssel, lépcsőzéssel és nyújtással készülhetünk. Ideális állapotban izmainknak és ízületeinknek ruganyosnak és frissnek kell lenniük. Ne feledjük: a hatékony síelési technika birtokában jóval kevesebb energiát használunk fel, mintha görcsösen erőlködnénk. Így még akkor is uralni tudjuk a léceket, ha a nap végére már fáradunk. Ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat a pályán, jó, ha egyensúlyozó rendszerünket is „átmozgatjuk”, ehhez pedig a korcsolya, a squash, vagy valamilyen labdajáték nyújt segítséget (vagy bármi más olyan sport, amelyben gyors mozdulatokra és hirtelen irányváltásra van szükség).

Kulcsfontosságú az izmok és a szalagok nyújtása. A hidegben izmaink megmerevednek, lassabban reagálnak és kisebb mértékű mozgásra képesek. A megfelelő nyújtással megelőzhetjük, hogy egy kisebb esés vagy óvatlan mozdulat következtében meghúzódjon, megránduljon, vagy kificamodjon valamelyik végtagunk.

Gondoskodjunk megfelelő ruházatról és sífelszerelésről! Ha most síelünk először, a sílécet és a bakancsot béreljük, felesleges elsőre több tízezres kiadásokba verni magunkat, nem beszélve arról, hogy első alkalommal így nem a saját, esetleg új lécünket fogjuk koptatni. A ruházat esetén ügyeljünk a rétegekre, legyen legalább egy, de inkább két magas nyakú felsőnk – a síingek a legkényelmesebbek – illetve kellően vastag és vízhatlan dzsekink, nadrágunk, vagy kezeslábasunk. A jégeralsó, vagy harisnyanadrág is fontos kiegészítő, mivel egész nap a hidegben fogunk tartózkodni. Egy jó ötujjas síkesztyűre mindenképpen ruházzunk be, az egyujjasat felejtsük el. Vigyünk sapkát és sálat is, valamint síszemüveget, illetve megfelelő UV-védelmet biztosító napszemüveget is. Ne felejtsük a napvédő krémet sem. Az ajkaink védelmére érdemes külön szájkrémet beszerezni, ezek általában magasabb faktorszámúak, mint az arcra szánt készítmények. Akinek érzékeny a háta, dereka a hidegre, szerezzen be derékmelegítőt, a gyapjúból készült változatok a legjobbak erre a célra, de érdemes az összes ruha kiválasztásánál akár egy kicsivel többet rászánni a megfelelő, úgynevezett lélegző anyagból készült darabokra, ezek ugyanis hozzájárulnak ahhoz, hogy a nap végén ne a teljesen átizzadt ruhákat kelljen lehámozni magunkról.

Akár saját felszereléssel vágunk neki a túrának, akár bérelünk, mindenképpen éleztessük meg és kenjük be viasszal a léceket! Bár a sípályákon lehet kapni úgynevezett gyorsviaszt, ha nagyon vizes a hó, ez viszonylag gyorsan lekopik. A síszervízekben felvitt viaszréteg tartósabb és jobb hatásfokú, válasszuk inkább ezt. Fontos, hogy a síkötés is megfelelően legyen beállítva, ha túl gyenge, akkor egy kisebb bukkanón leoldódhat a lábunkról, ha pedig túlságosan meg van húzva, esés esetén akár komoly sérülésveszéllyel is járhat.

Ha nem tudjuk pontosan, milyen fokozatúra van állítva a kötés, érdemes próbát tenni. Lépjünk bele a kötésekbe, majd kérjünk meg valakit, hogy próbálja meg oldalirányba kiütni a sícipő orrát a kötésből. Ez nagyon fontos, mert ha komolyabb oldalirányú erőhatásra sem oldódik ki az első kötés, súlyos térdsérülés lehet a vége. Ezután teszteljük a hátsó kötéseket is! Ezt úgy tudjuk megtenni, ha párhuzamosan felcsatoljuk a lécet, majd teljes testsúlyunkkal előre lendülünk. Tartsuk előre karjainkat, hogy ne essünk túl nagyot. A megfelelően beállított kötésnek erre a mozdulatra le kell oldódnia. Ha bizonytalanok vagyunk, mindenképpen ellenőriztessük a szervízben a kötéseinket, itt a testsúlyunknak megfelelően beállítják. Ha valamelyik térdünk sérült már korábban, érdemes azt a kötést valamivel gyengébbre állítani.

Fontos a tudásszintünkhöz megfelelő síléc kiválasztása. Minél rövidebbek a léceink, annál fordulékonyabbak, amelyre rásegít az élek íveltsége is. Egy kezdőnek általában a válláig érő síléc a jó választás, haladók választhatnak a testmagasságukkal egyező lécet is. Ne szédüljünk el a lécekre írt hangzatos kifejezésektől, egy belépő szintű felszerelést 150 euró körül már meg tudunk venni.

A sícipő kiválasztásánál figyeljünk arra, hogy megfelelően tartsa a bokánkat, de azért ne szorítsa el a vádlikat. Egy túlhúzott cipő a nap végére komoly fájdalmakat tud okozni. Ha még csak síkarrierünk elején járunk, először sícipőt vásároljunk, a saját léc ráér később is. Bár lehet, hogy valamivel többe kerül, érdemes olyan cipőbe beruházni, amely a lehető legjobban illik a lábunkra. Egyes modelleknél a boltban felmelegítik a talp részt, amelybe ezután belelépve az felveszi talpunk alakját. Érdemes többcsatos, fokozatokban állítható cipőt vásárolni, ezzel szavatolhatjuk a megfelelő, kényelmes tartást.

A síelés során hosszú időt töltünk a szabad levegőn, s egész nap mozgásban vagyunk, ehhez pedig sok energia kell. Alaposan reggelizzünk és vigyünk magunkkal néhány „gyors” kalóriát, csokit, vagy müzliszeletet. Bár a legtöbb síterepen találunk valamilyen melegkonyhás vendéglátó-ipari egységet, ha pénztárcánkat ez túlzottan megerőltetné, néhány szendviccsel pótolhatjuk az elvesztett kalóriákat. Egy forró teára vagy forralt borra azért vigyünk némi pénzt, esetleg termoszt.

Bár a sípályákon gyakran előkerül a laposüveg is, az alkohollal legyünk óvatosak. A hidegben jól esik egy-két átmelegítő korty, azonban ismerjük a határainkat és tartsuk fejben, hogy az alkohol lassíthatja a reakciókat. Az ital a hőérzetünket is befolyásolja, ezért figyeljünk arra is, nehogy megfázzunk a sípályán vagy az éttermek teraszain. Ha tehetjük, a síelés után keressünk fel egy uszodát vagy termálfürdőt, ahol a havas kaland után nagyon jól fog esni egy kis forró vizes felfrissülés, amely megfáradt tagjainkra is lazító hatással lesz.

Ha ezeket az alapvető szabályokat betartjuk, örömteli less a téli vakációnk, ahonnan kipihenten és feltöltődve térünk haza. (tl)