Ezeket kóstolja meg, ha Spanyolországban jár

Ezért terelem a szót mindig a katalán gasztronómiára. Mivel ebben a régióban élek, ennek a területnek a konyhaművészetét ismerem a legjobban, ezért ezt fogom most bemutatni. 

Egy kis történelem

Néhány tudós szerint a katalán gasztronómia Európa legjobban őrzött kulináris titkaként definiálható. Az első, szakácsművészetről szóló írásos emlékek a 14–15.

századra tehetők. Ezt követte 1520-ban Robert de Nola, I. Ferdinánd aragóniai király szakácsának receptes könyve. Ezen jegyzetek gazdag kulináris kultúráról árulkodnak. Az ételek helyi alapanyagokból készültek, de megfigyelhető az arab területekről importált fűszerek befolyása is. 

Bár az amerikai kontinens felfedezése sok újdonságot hozott az élelmiszerek terén, ezek egészen a 17. századig nem  épültek be a katalán gasztronómiába. Az amerikai termékek felhasználását első ízben a 18. században említették, de itt még mindig érezhető a szkepticizmus. A társadalom azonban fokozatosan hozzászokott az újdonságokhoz, és ezen feljegyzéseknek hála kialakult az a konyhaművészet, amit ma is ismerünk. 

Bevezetés a katalán főzőtudományba

A hagyományos katalán gasztronómiát mindig is a friss piaci termékek határozták meg, amelyek a legközelebbi termőföldekről vagy hegyekből származnak. Az otthon termesztett zöldségeket szinte áhítat övezi. A modern globális világban, amikor bármelyik évszakban tudunk paradicsomot venni, a katalán szakácsok még mindig a szezonális zöldségekhez és gyümölcsökhöz nyúlnak. De ez talán magától értetődő egy olyan társadalomban, ahol az újhagyma beérése az egyik legnagyobb szociális esemény, ami köré több napig (ha nem hétig) tartó ünnepséget szerveznek.

Mindemellett a katalán halászok olyan elengedhetetlen alapanyagokkal látják el a konyhát, mint az ördöghal, a szürke tőkehal, a tintahal, a szardínia, a kagyló vagy a garnélarák. A sóban tartósított tőkehal külön említést érdemel, hiszen a kereskedelem miatt vált annyira népszerűvé. A tartósításnak hála egész évben fogyasztható, ezért rengeteg recept alapját képezi.

A katalán konyha nagy jelentőséget tulajdonít a vadászatnak is, különös tekintettel olyan állatokra, mint a nyúl vagy a vadgalamb. 

A rizstermesztés Katalóniában a 15. századra nyúlik vissza, bár magát a rizst már jóval korábban használták. Csakúgy, mint a tészta, a rizs is szerves részét képezi a konyhaművészetnek, és a tengerparti ételek elengedhetetlen részévé vált. 

Az olívaolaj és a sertészsír szintén a konyha szerves részét képezi, bár manapság a zsír egyre jobban háttérbe szorul, teret engedve az olívaolajnak. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az olívaolajat Katalóniában az első ezredforduló óta készítik, és a termékek nagy részét eredetmegjelölés védi. 

A katalán konyha tele van élettel és illatokkal. A fokhagyma az egyik legfőbb alapanyag, de nem rest megosztani a koronát olyan fűszernövényekkel, mint a petrezselyem, a kakukkfű, a rozmaring, az oregánó, a sáfrány és a fahéj. 

Katalán kombinációk

A kamrában fellelhető egyszerű alapanyagok, az évszakok váltakozása és a különböző régiók sokszínűsége az ételek rendkívül széles választékát eredményezte (például tőkehal rizzsel vagy kacsa petrezselyemmel). Valószínűleg ez a katalán konyha legszembetűnőbb vonása, amely kockázatos kombinációk egész sorát teszi lehetővé; így minden receptes könyvet kiváló receptekkel lehet megtölteni. 

Tenger és hegy

Ez az egyik legmeglepőbb és legkockázatosabb kombináció, ami egy tányéron ötvözi a hús és a hal (vagy a tenger gyümölcsei) ízét, nem feledkezve meg a veteményesben található idényzöldségekről sem. Ebből a házasságból olyan ételek születtek, mint a csirke garnélarákkal vagy a tintahal húsgombóccal. 

Keserédes ízek

Az édes élelmiszerek felhasználása sós ételek készítésekor a középkor óta ismert és elfogadott. A mazsola, az aszalt szilva és egyéb szárított gyümölcsök lélegzetelállító összhangban vannak a húsokkal, de a friss gyümölcsök is csodákra képesek. Ezen kombinációkból olyan ételek születtek, mint például a kacsa körtével, almával vagy őszibarackkal. 

Szenvedély a gombák iránt

A katalán gasztronómia egész évben használja a különféle gombákat, legyenek frissen szedve vagy szárítva. Az ízletes rizike, a sárga rókagomba, a tölcséres rókagomba, a fenyőpereszke és a szarvasgomba csak néhány példa erre. A gombászás itt is nemzeti sport, akárcsak a cseheknél. 

Hihetetlen kombinációk

A helyi szakácsművészet szerves részét képezik számomra olyan hihetetlen kombinációk is, mint például a disznóláb csigával. Ez a két összetevő a középkor óta jelen van a konyhaművészetben, és annak szerves részét képezi akár főételként, akár más élelmiszerek kísérőjeként. Erre nagyon jó példa a kecske nyúllal és csigával. 

Három recept csicseriborsóval

Hogy e cikk ne csak egy unalmas felsorolás legyen, bemutatnék három receptet, amelyet bárki könnyen elkészíthet. Legyen szó baráti összejövetelről, vagy egy jó könyv társaságában eltöltött őszi napról, ezek a receptek garantáltan jó hangulatot keltenek. 

S miért éppen a csicseriborsó? A csicseriborsó a katalán konyha szerves része. Nagy mennyiségben tartalmaz fehérjét, szénhidrátot, B1- és B6-vitamint, folsavat, magnéziumot, vasat és cinket. Csökkenti a koleszterinszintet és a vércukorszintet; a belőle készített lisztet a gluténérzékenyek is kedvelik.

Farkas Gabriella