Élmények a semmi közepén

SZABÓ LÁSZLÓ

A kilenclyukú híd mellett elhaladva a Mátai ménes felé vesszük az irányt, ahol már vár bennünket a kocsi, amelyen bejárjuk a pusztát. Először egy álmos szürkemarhacsorda mellett állunk meg. Az állatok láthatóan élvezik a napsütést, és ebben a fotózás sem zavarja őket, sőt, némelyik még pózol is a fotógépek optikája előtt – mintha tudná, hogy a turisztikai látványosságok illusztrációjaként a világ számos pontján megjelenik. Továbbhaladva egy lovas bemutató következik, ahol a mutatványos egyszerre öt lovat ül meg – nagyszerű látvány, állítólag Magyarországon csak ő képes e produkcióra. A látogatók is kipróbálhatják a lovaglást, előtte azonban egy újabb mutatvány – most a lovak szaladnak, a bemutató végén leülnek, lefekszenek.

Ezután a puszta állat- és növényvilágát tekintjük meg. Eljutunk a bivalyokhoz, megnézzük a mangalicákat, az eget kémlelve pedig megannyi madarat kaphatunk lencsevégre.

Délibábos Hortobágyon

A Hortobágy Európa legnagyobb összefüggő, természetes füves pusztája. Ez az 1973-ban létrehozott, 82 ezer hektáron elterülő nemzeti park Magyarország legnagyobb védett területe. Pedig első ránézésre úgy tűnik, nincs itt semmi. Ha körbenézünk, feltűnik, hogy a tekintetet nem akasztja meg semmiféle építmény, dombok, hegyek. Legfeljebb egy-egy délibáb, mely a forró nyári napok látványossága, akkor ugyanis valami olyasmit látunk a tájban, ami nincs is ott. Hortobágy lakói szinte a kezdetektől az állattenyésztéssel foglalkoztak – a végtelennek tűnő legelőkön a pásztorok juhnyájakat, disznó- és marhacsordákat tereltek.

A nemzeti parkban napjainkig 342 madárfaj előfordulásáról tudunk, ebből 152 itt is fészkel. Az egyik legnagyobb látványosság az őszi daruvonulás. Ekkor több tízezer daru húz el a puszta fölött, az éjszakázó helyükre. Az évezredek során a pusztán legelő vadállatokat, vadlovakat, és az őstulkot fokozatosan felváltották a háziállatok. Aki most megy a pusztára, az elsősorban marhákat, mangalicákat, lovakat, juhokat, bivalyokat láthat, de találkozhat rackajuhval, és – a húsa miatt népszerű – szürke marhával is.

Gémeskutak

A pásztorok nem építettek állandó épületeket sem maguknak, sem az állataik számára. Helyette egyszerű, nádból készült kontyos kunyhókat építettek, amelyek az idők folyamán a Hortobágy egyik jelképévé váltak. Csakúgy, mint az állatok itatására szolgáló gémeskutak.

Kézművesek műhelye

Hortobágyon található a jelképpé vált kilenclyukú híd, igaz, ottlétünkkor éppen felújítás alatt állt. Itt találjuk Magyarország egyik legnagyobb kézműves műhelyét is. Megnézhetjük, hogyan készül a kalap, kiderül, meddig és hogyan kell ütni a forró vasat, hogyan kell gyöngyöt fűzni, kosarat fonni, szabni, varrni, fazekat, edényeket készíteni stb. Egy bemutatóteremben már az indulás előtt megnézhetjük a puszta különleges állat- és növényvilágát, videókon láthatjuk a daruvonulást, a naplementét.Több nyelvű információs füzetekből is tájékozódhatunk. A kocsikirándulás végén visszatérünk a Hortobágyra, ahol az egyik helyi csárdában megkóstoljuk a helyi nevezetességet, a kapros-tejfölös kenyérlángost. Utána jöhet az igazi magyaros ebéd. Régen is kedvelt helyek voltak ezek a kereskedelmi utak mentén épült vendégfogadók, a pásztorok is szívesen tértek be ide enni, inni, az útutazók pedig megpihenni. Ma pedig az alföldi konyha ízeit, a magyaros pásztor ételeket kóstolhatjuk meg ezekben a csárdákban – autentikus környezetben.

Ezt látni kell!

A Hortobágy, a puszta olyan hely, amit mindenkinek látnia kell. Egy nap a lovak, marhák, juhok között – térerő, internet nélkül –, csikósok produkciója mutatványaival fűszerezve: felejthetetlen élmény. A gémeskutakról, a nagy semmiről, az őszi daruvonulásról nem is beszélve.