Együtt sikerülni fog! Baráti üzenetek a nagyvilágból

György, Barcelona, Spanyolország
A karantén 9. napjára a máskor folyton nyüzsgő Barcelona utcái elnéptelenedtek. Amikor lemegyek a boltba, jó, ha összesen 8-10 embert látok közel-távol. Mára gyakorlatilag az autós forgalom is megszűnt. Kicsit szellemváros-hangulat van. Azt látom, hogy az emberek hirtelen elkezdték használni a lépcsőházak tetőteraszait, valószínűleg felosztották egymás között a szomszédok, hogy ki mikor mehet fel futkorászni, tornázni, sétálni, napozni... A helyieket aggasztja, hogy nem tudni, mennyi ideig tart még ez az áldatlan állapot, különösen most, hogy vélhetően meghosszabbítják a karantén idejét. A legnehezebb talán azoknak, akik már egy hete nem láttak embert (van ilyen barátom). Az én helyzetem szerencsés, mert tetőtéri lakásban lakunk hárman barátok. Tehát társaság is van, és bármikor élvezhetem a napfényt. Ugyanakkor nagyon bizonytalan, meddig lesz munkám, és vajon meddig húzhatom ki itt bevételek nélkül, ha úgy alakul... Mégis nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzetben én még szerencsés vagyok. Eddig is itthonról dolgoztam, így az életmódom sem változott meg túlságosan. Igyekszem felismerni, hogy kevés okom van a panaszra, és bízom a pozitív változásokban.

Tamás, Reykjavík, Izland
Itt Izlandon viszonylag nyugodtan kezelik az emberek a helyzetet, és szélsőséges rendelkezések nélkül próbálják megoldani ezt a problémát. Sokáig azt hitték, hogy ide, az óceán közepére nem jut el a kórokozó, mégis megtörtént. Bevezettek olyan rendelkezéseket, hogy nem tarthatók 100 fő feletti rendezvények, a munkahelyeken sem szabad ennél többen benn lenni. Az emberek félnek a vírustól, azonban nagyon magas szintű a felelősségérzetük, nem szeretnének mást megfertőzni. Izlandon nem szigorú szabályokat hoznak szankciókkal, hanem nevelő szándékkal részletesen tájékoztatják az embereket. Mindenki igyekszik közreműködni, betartani az ajánlásokat. Nagyon magas szintű a társadalmi felelősségvállalásuk. Nincsenek drasztikus szabályok, nem zárták be a közösségi helyeket, de mindenkit óvatosságra intenek. Izland az Atlanti-óceán közepén fekvő sziget, nagy az aggodalom amiatt, hogy teljesen korlátozva lesz az országba és az országból való utazás, mert az gyakorlatilag ellehetetleníti a mozgást külföldre, a repülőgépen kívül nem sok lehetőség van. A beutazó turizmus hanyatlásától is nagyon félnek, hiszen a turizmus adja az ország bevételeinek nagy részét. De az izlandiak bizakodnak, hogy hamarosan normalizálódik a helyzet, s ennek érdekében maximálisan közreműködnek.

Boglárka, Zürich, Svájc
Március 13-án, pénteken délután jött a hír, hogy hétfőtől, azaz március 16-tól bezárják az iskolákat, oktatási intézményeket. Mivel mi már számítottunk erre, így viszonylag felkészültek voltunk. Szerencsére a szükséges technika is jobbára a rendelkezésünkre állt ahhoz, hogy keddtől, március 17-től 100%-ban átálljunk az online oktatásra, nagyobb fennakadás nélkül. Hétfő reggel nagyobb volt a városban az autóforgalom, mint általában. Nyilván valamivel kevesebben lennének, de ehhez jönnek most hozzá azok, akik busz helyett autóznak. Ellenben a villamosok üresek voltak. Véleményem szerint mindenkinek nagyon komolyan kellene vennie a kérést, hogy aki teheti, maradjon otthon, ne járkáljon el. Jelen esetben így segíthet az átlagember a legtöbbet a vírus megfékezése, lassítása érdekében. Aki teheti, dolgozzon home office-ban. Én is ezt teszem most. Természetesen ebben a munkaadónak is partnernek kell lennie és elő kell segítenie, támogatnia kell, hogy a munkavállalók otthonról dolgozhassanak. Fontos, hogy ne ujjal mutogassunk a másikra, hogy „de hiszen ő is kijárkál”, hanem arra figyeljünk, mi magunk mit tehetünk meg a helyzet jobbá tételéért.

Borbála, London, Egyesült Királyság
Az angol kormány eredetileg a tömegimmunitás elvét követte, ami megkímélte volna a gazdaságot. Viszont számtalan szakember kritizálta ezt a hozzáállást. Az ország a múlt héten irányt váltott, a legtöbb embert utasították, hogy dolgozzon otthonról, ha tud, és kerülje a kocsmákat, éttermeket. Sajnos, páran nem vették komolyan ezeket a javaslatokat, ezért a kormánynak nem volt más választása, mint péntektől bezárni a kocsmákat, éttermeket. Ezt követően beköszöntött az Angliában merőben ritka, szép napos hétvége. Tömegek özönlöttek a parkokba, lehetetlenné téve az ajánlott 2 méteres távolságot. A ritkábban járó londoni metró pedig hétfő reggel megint megtelt utazókkal. Ezért hétfő este Boris Johnson kormányfő még szigorúbb intézkedéseket jelentett be, miszerint betiltják a 2 főnél népesebb csoportosulásokat, bezárnak a nem létfontosságú boltok, és a rendőrség ügyelni fog, hogy az emberek betartsák az új szabályokat. Londonban a helyzet sokkal súlyosabb, mint Anglia többi részén. Több a fertőzött és zsúfoltabb is a város. Mi úgy érezzük, hogy a lakosság java a helyzetet komolyan, bár angolos nyugalommal kezeli. Sajnos, még így is van egy kisebb réteg, amelyik immunis a csapból is folyó figyelmeztetésekre.

Anna, Olaszország
Az emberek itt, Közép-Olaszországban fegyelmezetten fogadták az intézkedéseket, a korábbiakat és a teljes lezárást is. A teljes lezárásra egyik napról a másikra kellett átállnunk, és ez viszonylag gördülékenyen ment. A boltokban van elegendő élelmiszer, egyszer sem láttam kifosztott polcokat. Az emberek tisztában vannak vele, hogy az intézkedések betartása a saját érdekük. Nem félnek és nincs rettegés. Nyilván aggódnak az események miatt, és mivel sokan tisztelik az időseket, a nagyszülőkért kifejezetten nagy az aggódás. A média nem a szenzáció hajhászásával foglalkozik, hanem igyekeznek tényszerűen tájékoztatni az embereket az eseményekről. Szembetűnő az összefogás és a szolidaritás, tartják egymásban a lelket, hogy közösen meg tudjuk csinálni, túlleszünk ezen a nehéz időszakon. Mindez még a második hét után sem hagyott alább, noha mára mindenki tisztában van azzal, hogy előreláthatólag meghosszabbítják a karantént. Számomra megnyugtató, hogy rengeteget tesztelnek, és hogy a hivatalos kommunikáció a fertőzöttek számát illetően alapos. Tervezni nem tervezünk, örülünk minden egyes újabb napnak, ami közelebb visz bennünket ahhoz, hogy ez az időszak véget érjen. Azt viszont szomorúan látom, hogy sok ország nem tanul az olaszok példájából, és sokan még mindig kétségbe vonják a helyzet komolyságát, a világjárvány tényét.

Tamás, Berlin, Németország
A német társadalom kifejezetten szabadelvű, így az első hetekben érezhetően lazábban kezelték a helyzetet, majd a fertőzések számának exponenciális növekedése hatására szabadelvűségük is alábbhagyott. A berlini lakosok hozzáállása 180 fokot fordult, és ma már rendkívül határozott és felelősségteljes viselkedést mutatnak. Berlin lakossága fokozatosan öregszik, ennek tudatában a fiatalok mindinkább próbálnak segíteni az idősebbeknek, nyilván elsősorban családtagjaiknak, de nem ritka az önkéntes segítség sem. Az emberek féltik szeretteiket, aggódnak, éppen ez vezet a korlátozások fegyelmezett betartásához. Én magam is egy hete csak és kizárólag a legszükségesebb dolgok miatt hagyom el a lakást. A párommal és a kutyával néha sétálunk egyet a friss levegőn. Amit magunkon érzek, hogy megnőtt a kommunikációs csatornák kihasználása – napi több óra telefon a családdal, barátokkal. Aggodalom és remény, ami leginkább meghatározza a napjainkat, és számos gondolat, amikre válaszokat keresünk az ilyen esetekben, például hogyan segíthetünk ebben az időszakban, mi lehet a hajléktalanokkal stb. Mindezek ellenére bizakodunk, hogy mielőbb véget ér e rémálom, és hamarosan újra visszatérünk a régi, megszokott életünkhöz.

Simona, Velence, Olaszország
Alapjaiban felforgatta Velence életét a Covid-19 járvány felbukkanása, amely a februári világhírű karnevál idő előtti lefújásával kezdődött. A turistáktól hemzsegő város napjainkban szinte üresen kong, mindössze azokkal a vakmerőkkel futhatunk össze, akik fittyet hánynak a kormány szigorú intézkedéseire. Mindenütt bezárt boltok, éttermek, kávézók fogadnak, egyedül az élelmiszerboltok és gyógyszertárak előtt sorakoznak emberek, kezükben a sorrendet garantáló időcédulával. Az elnéptelenedett városban viszont újra friss lett a levegő, a csatornákban kitisztult a víz. A kormány szinte napról napra szigorít az előírásokon, ennek ellenére az olaszok még mindig optimisták. A bajban még inkább összefogtak, a szomszédok esténként az erkélyeken adnak egymásnak találkát, így beszélgetnek, énekelnek. Egyben tisztelegnek napjaink hősei, az orvosok, a nővérek, a bolti eladók, a rendőrök előtt. Aki csak teheti, otthonról dolgozik, viszont Velence a szolgáltatásokra épül, a vendégek fogadására, ami nem oldható meg távmunka formájában, így mindenki azt találgatja, meddig tart ez még. Minden negatívum ellenére a helybéliek egyként vallják, hogy „andrá tutto bene” – azaz minden rendben lesz.

Bangkok Charlie, Bangkok, Thaiföld
 

Bangkok jelenleg nagyon csendes. Bezártak mindent, ami nem élelmiszerbolt, vagy gyógyszertár, az éttermek és food courtok pedig kizárólag elvitelre főzhetnek. Bezártak a mozik, plázák, thai boksz stadionok és a kakasviadal-arénák. Vagyis azok a helyek, ahol tömegek gyűlhettek össze és veszélyt jelentettek a vírus terjedése szempontjából. A thaiok békésen és fegyelmezetten fogadták az intézkedést. Már csak azért is, mert a kisboltok és az élelmiszert áruló piacok nyitva maradtak. Természetesen tartanak a vírustól, de nagyon sokan félnek a gazdasági következményektől. A turizmusból nagyon sokan élnek Thaiföldön, ez az iparág most megszűnt a vírus idején. Hotelek, utazási irodák, busztársaságok, éttermek, szuvenírboltok és piacok – mind vendégek nélkül maradtak, kényszerszünetet tartanak. Rengeteg vendégmunkás hagyta el Bangkokot, amikor a nagy lezárást bejelentették. Sok laoszi tért haza, a buszpályaudvaron azt mondták a tévériporternek: jobban félnek az éhezéstől, mint a vírustól, ezért inkább hazamennek. Én türelmes vagyok, mert befolyásolni nagyon nem tudom a helyzetet. Bár nincs karantén és kijárási tilalom elrendelve, főleg otthon tartózkodom, csak élelmiszervásárlás miatt mozdulok ki. S rendületlenül bízom benne, hogy levonul ez a járvány itt is 1-2 hónap alatt.

Jorge, Las Vegas, Amerikai EgyesülT Államok
Vegas jelenleg olyan, mint egy szellemváros. Ez nagyon furcsa és hátborzongató egyben, mintha egy film jelenetében lennénk. Történik ez abban a városban, amely soha nem alszik, és mindig történik valami, akár az éjjeli órákban is. A kaszinókban dolgozom, és még a korlátozások bejelentése előtt láthattuk, ahogy fokozatosan áll le az élet: bezártak a büfék, az éjszakai klubok, a konferenciák, a kiállítások és az élő show-k. Azután kezdődtek az elbocsátások. Láttam olyan munkavállalókat, akik összeomlottak az elbocsátás hírére, pont akkor mondtak fel nekik, amikor a nagy bevételt jelentő főszezon kezdődik. A város a turizmusból és a szórakoztatásból él, ez most mind meghalt. Megértjük, hogy a hatóságoknak nem volt más választásuk, ha életeket akarnak megmenteni. Ám az emberek félnek, senki sem tudja, mennyi ideig fog ez tartani. Ijesztő, mert itt nincs jó megoldás... csak rossz és kevésbé rossz. Itt, Vegasban most mindent bezártak 8 hétre. Véleményem szerint a dolgok még rosszabbra fordulnak, még mielőtt jobbra fordul a helyzet, de bízom benne, hogy még időben cselekedtünk, így elkerülhetjük a legrosszabb forgatókönyveket. Most arra figyelek, hogy a lehető legtakarékosabban éljek, és elfoglaljam magam. Mindig azt mondogattam, „ha lenne időm”, megtenném, vagy megtanulnám ezt vagy azt. Most megvan, így megpróbálom kihozni a legtöbbet ebből a helyzetből. Ez minden, amit most tehetünk.

Tamás, Barcelona, Spanyolország

Spanyolország Európa második legfertőzöttebb országa Olaszország után. Madrid és Barcelona a két legfertőzöttebb város, így itt is drasztikus intézkedéseket rendeltek el. Mindenkinek otthon kell maradnia, dolgozni is csak külön munkáltatói igazolással a kormány által jóváhagyott vállalatoknál lehet, amúgy mindenki próbál otthonról dolgozni ha teheti. A tömegközlekedés is csak 10%-on üzemel. Aki megszegi a kijárási tilalmat, akár többezer eurós büntetest is kaphat. A vesztegzár bevezetése egyik napról a másikra történt. Emlékszem, egyik este a munkatársaimmal paellát vacsoráztunk, és akkor olvastuk a hírt, hogy éjféltől minden bezár és nekünk is tilos lesz elhagyni otthonainkat. Az élelmiszerboltok kezdetben nehezen vették fel a harcot az emberek mértéktelen felvásárlásával, de mostanra normalizálódott a helyzet. Az első napokban szinte lehetetlen volt húst, halat vagy zöldséget venni, nem is beszélve a kézfertőtlenítőről, WC-papírról vagy konzervekről. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a munkám teljes mértékben lehetővé teszi, hogy itthonról dolgozzak. Mégis nehezen viseljük a kialakult helyzetet, megérkezett a tavasz, 20 fok és a napsütés, mindenki a tengerpartra vágyakozik, de sétálni vagy sportolni se mehetünk ki a szabadba. Sok embert lehet látni a teraszokon napozni, olvasni. Minden este 8-kor tapsolással köszönjük meg az egészségügyben dolgozók erőfeszítéseit. Az egész város üres, mintha egy szellemváros lenne. Minden nevezetességet bezártak, a Sagrada Familiát is beleértve. Három hete még a Camp Nouban voltam a Barca meccsén, nem gondoltam volna, hogy az lesz az utolsó, amit megrendeznek ott... A Napoli elleni BL-negyeddöntő meccset is elhalasztottak, az egész focibajnokság, a La Liga határozatlan időre szünetel. Ami engem illet, napi 8 órában dolgozom, így az estéimet főleg otthoni sportolással, filmezéssel, főzéssel töltöm. A hétvégék sokkal nehezebbek, hiszen több szabadidőm van, az időt úgy múlatom, hogy online felületeken beszélgetek az otthoniakkal és az itteni barátaimmal.