Béreljen londoni luxuslakást

FELDOLGOZÁS

Képzeljük el, hogy egy reggel idegen ágyban ébredünk. A lakásnak furcsa illata, drága bútorai, érdekes színei, és sikkesen rozoga tölgyfa padlója van. A dizájnos konyhában egy ultramodern kávéfőző-automata csillog, így némi bütyköléssel egy csodálatos bögre kávé mögül figyelhetjük, ahogy az angol parlament épülete, és a London Eye óriáskereke mögött felkel a nap.

Vakációnk első napja nem is indulhatna izgalmasabban, mert mi a lakók helyetti lakók vagyunk. Felvehetjük a küszöbről a napilapot és a termelői tejet, rendelhetünk reggelit házhoz szállítással, nagyot köszönhetünk a portásnak vagy a szomszédnak, a kapun kilépve pedig London illata, izgalma és páratlan pezsgése vár felfedezésre. Különleges dolog, hogy egy nyaralás erejéig bepillantást nyerhetünk valakinek az életébe, de nem turistaként, hanem ismeretlen hozzátartozóként.

Ez a lehetőség pedig nem álom, hanem nagyon is valóság, mert aki a legújabb angol szállásfoglalási trend, az unhotel éjszakáit választja, az egy vakációnyi időre valóban valamelyik tehetősebb „londoner” luxus életét élheti, mégpedig minden kompromisszum és zavaró tényező nélkül. Az unhotel ugyanis nem apartman, de nem is hotel, hanem e kettő igen kifinomult ötvözete.

Az unhotel – a hotelek lehangoló uniformizmusával ellentétben – egy idegen személy karakteres otthona, az ő ízlésével gondosan berendezve. Ugyanakkor a bérlet idejére ebből az otthonból eltűnik minden olyan személyes holmi (ezeket a tulajdonos gondosan egy szekrénybe rejti, és leragasztja matricával), amely a látogatóból betolakodót csinálna. A virágmintás házi ágyneműt friss, ropogós szállodai minőségű pamutvászon váltja fel, a szobákból eltűnnek a csecsebecsék és a lakók fényképei, a fürdőszobában pedig nem a tulaj piperecikkei várnak ránk.

Az unhotelben töltött éjszakák a szállodák és a kiadó lakások között állnak. Amikor az unhotelbe megérkezünk, nem a recepción jelentkezünk be, hanem ügynököktől kapunk kulcsokat a kiválasztott lakáshoz. A reggelit – a hotelek szokásos menüje, vagy a háziasszony főztje helyett – kényelmesen, időkorlátok és felesleges körök nélkül költhetjük el a lakás hűtőjébe készített élelmiszerekből, vagy a konyhapulton hagyott, előre kifizetett utalványok ellenében. Egy unhotelben éjszakázva ráadásul a hotelek 24/7 takarítószolgálatát sem kell nélkülöznünk, mert a tulajdonos által biztosított – ingyenes helyi hívásokat engedélyező – Iphone-on a helyi takarítónő számát is megtaláljuk beprogramozva, a házi elektronika használatát oktató videók mellett.

Ez az unhotel koncepciója, és – mondanunk sem kell – nagyon sikeres. Az ötlet megalkotója az One Fine Stay utazási csoport, amely azokra az utazókra pályázik, akik nem szeretik a „turista” státust. A weboldal több mint 20 elegáns és patinás londoni otthonban kínál szálláslehetőséget, de már Londonon kívül is terjeszkedik. A cél, hogy minden olyan helyen, ahol van hotel, legyen unhotel is alternatívaként. Ami az árakat illeti, egy Paddington tetőlakás, 155 font (184 euró) egy éjszakára, egy Notting Hill „istálló” ház két hálószobával pedig már 249-ért (295 euró) a miénk lehet egy napra. Ezek az összegek valamivel magasabbak, mint egy hotelszoba ára, de ha már „haza” megyünk Londonba, akkor miért ne hívhatnánk meg barátainkat is?

Mert pontosan ez a koncepció lényege, hogy „haza” megyünk. Egy unhotelnek éppen annyi „személyisége” van, amennyi elég ahhoz, hogy a lakást az otthonunknak tekintsük (természetesen ugyanazokkal a korlátokkal), de nem kell felesleges baráti társalgást folytatnunk senkivel, mint mondjuk egy B&B-ben, mert a tulajdonosok kényelmesen idegenek maradnak a számunkra. Lehet, ez hideg angol távolságtartásnak tűnik, ám az unhoteleknél ez előny is lehet. Ennek köszönhetően nem érezzük úgy, hogy valakinek az életterébe furakodtunk volna, így az élmény teljesen felszabadult és egyáltalán nem lélektelen. Ezt pedig egyetlen hotelszoba sem mondhatja el magáról. (travel)