A világ legveszélyesebb repülőterei

ÖSSZEFOGLALÓ

A weather.com összeállítása és a History Channel Extreme Airports című műsora alapján bemutatjuk a világ legijesztőbb reptereit, amelyeket a nehézkes megközelítés és bonyolult manőverek miatt a pilóták egy emberként gyűlölnek, és amelyeket az elképesztő látvány miatt viszont imádnak az utasok.

Princess Juliana International Airport, St. Maarten. Az apró karibi sziget reptere fontos csomópont a térség tucatnyi egzotikus turistaparadicsoma között. A reptér különlegessége, hogy a leszálláshoz extrém alacsonyan kell repülni a Maho Beach nevű strand fölött, amit csak egy út és egy kerítés választ el a kifutópályától. A strandon népszerű szórakozási forma a turisták között a nagyobb gépek érkezésekor a kerítésbe kapaszkodva megpróbálni kibírni a hajtóművek szelét, vagy egyszerűen kiállni a partra, és hagyni, hogy a szél 10–15 méterre befújjon a vízbe. A környező bárok nagy üzletet csinálnak az ijesztően lassan és alacsonyan érkező gépeket bámuló turistákból, akadnak helyek, ahol a pilóta és az irányítótorony közti rádiós kommunikációt ilyenkor kihangosítják, hogy mindenki hallja, mi történik. Az extrém látvány ellenére az utóbbi negyven évben egyetlen baleset sem történt a reptéren.

Gibraltar International Airport, Gibraltár. A gibraltári repteret a második világháború alatt építették, mivel a szoros fontos brit haditengerészeti támaszpont volt, és kellett a légi csatlakozás az anyaországgal. A probléma az volt, hogy egyszerűen nem volt elég hely a kifutópályának, így a briteknek maguknak kellett csinálni. Csináltak is: elbontottak egy keveset a híres gibraltári sziklákból, és azzal töltöttek fel egy részt a Gibraltári-öbölből. A kifutópálya betoncsíkja így máig belelóg a tengerbe, egyik oldalról az öböl vize, a másikról a Földközi-tenger mossa, a pilótáknak tökéletesen kell letenni a gépet, különben kész a katasztrófa. És hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, a kifutópályát keresztezi a Winston Churchill sugárút, az országot Spanyolországgal, és így Európával összekötő egyetlen szárazföldi út. Az autópályát természetesen minden fel- és leszállásnál lezárják.

Toncontin International Airport, Tegucigalpa, Honduras. A History Channel toplistáján a világ második legveszélyesebb reptere. A mindössze két kilométer hosszú kifutópálya az egyik legrövidebb a világon, amire nagy, sugárhajtású utasszállítók szállnak le. A nagy tengerszint feletti magasság, a kiszámíthatatlan, mindig szeles időjárás és a hegyekkel tarkított környék borzasztó nehézzé teszi a pilóták számára a navigációt, ráadásul a hegyek miatt az utolsó pillanatban kell egy éles kanyart venni a kifutó megközelítéséhez leszálláskor. 2008-ban egy Airbus a pilóta hibája miatt túlfutott a kifutón, és a város utcáin tucatnyi autót zúzott szét, öten meghaltak a balesetben. A kifutópályát akkor több mint 100 méterrel megtoldották.

Barra International Airport, Barra, Skócia. A Hebridákhoz tartozó Barra szigetén mindössze ezren élnek, Skóciával komp és repülőjárat köti össze. A reptéren csak kis propelleres gépek fordulnak meg, a leszállópályát a BBC 2011-ben a világ leglátványosabbjának választotta. Különlegessége, hogy egyáltalán nincs kiépítve, a gépek az Atlanti-óceán partján a homokban szállnak le és fel. Dagálykor az egész pálya víz alatt van, ilyenkor a reptér megszűnik reptérnek lenni, és átveszik a kiteszörfösök. Ebből rögtön lehet arra is következtetni, hogy az állandó erős szél külön problémákat okoz a pilótáknak.

Congonhas Airport, Sao Paulo, Brazília. Brazília harmadik legnagyobb forgalmú reptere, évi 16 millió utast fogad, viszont ezt kizárólag belföldi járatokkal hozza össze. A világ nagy reptereivel ellentétben a város kellős közepére épült, pontosabban az 1936-ban megnyitott repteret azóta körbenőtte az akkori egymillióról mára húszmillióssá felfújódott metropolisz. Az erős légszennyezés miatt rosszak a látási viszonyok, ráadásul a decembertől márciusig tartó esős évszakban a vizes kifutópályákon rendszeresen megcsúsznak a gépek. Legutóbb 2007-ben történt komolyabb baleset, amikor egy Airbus túlfutott a leszállópályán landoláskor, és belerohant egy raktárépületbe, ahol kigyulladt. Senki nem élte túl az utasok és a személyzet tagjai közül, 199-en haltak meg összesen.

Madeira Airport, Santa Cruz, Portugália. A turistaparadicsom Madeira szigetének évi 2 millió utast fogadó reptere a nyolcvanas évekig volt igazán hírhedt, amikor a mindössze 1600 méteres és nagyon keskeny kifutópályájára egyenesen a hegyeknek repülve egy éles kanyarral és erőteljes süllyedéssel lehetett csak ráfordulni. 1977-ben egy Boeing 727-esnek nem sikerült megállnia landolás után, és a betoncsík végén a kerítést átszakítva a tengerbe zuhant. A balesetben 133-an haltak meg, ezután át is építették a repteret. Az új kifutóhoz nem a megszokott tengerfeltöltéssel nyertek helyet, hanem oszlopokra építették azt a víz felett, mint egy hidat. A 180, egyenként 70 méter magas oszlopból álló szerkezet 2004-ben elnyerte az építészet Oscarjának számító Outstanding Structure Award díjat.

Heraklion International Airport, Heraklion, Görögország. Kréta szigetének legnagyobb légigikötője ismerős lehet a hírekből is: 2011-ben itt sikerült leszállás közben a földhöz csapni a Malév Boeing 737-esének farokrészét. Az Indexnek egy veterán pilóta akkor így festette le a repteret: „A gép a tenger felől érkezik a leszállópályához, így sokáig egy monoton sík viszonyítási ponthoz méri a pilóta a gép függőleges helyzetét. Majd a tengert elhagyva egy húsz-huszonöt méteres sziklafal emelkedik, amin a reptér található, míg attól balra dombok, kisebb hegyek magasodnak, már szemmagasság fölött. Ilyen körülmények között könnyen egyfajta vizuális érzékcsalódáshoz hasonló helyzet alakulhat ki. Ezen a reptéren ritka a finom, puha leszállás”. A kifutópályán egyébként tilos fényképezni, mivel a reptér a görög légierő bázisával épült össze.

Tenzing-Hillary Airport, Lukla, Nepál. A világ legextrémebb reptere közel 3000 méteres magasságban a Himalája szívében. Csak Katmanduból jár ide repülőjárat, tipikusan a Mount Everest megmászására készülő hegymászókkal és segítőikkel. A kifutópálya alig 450 méter hosszú, 20 méter széles, 12 fokos szögben lejt, és egy 600 méter mély szakadékban végződik. A pilóták dolgát kiszámíthatatlan, percről percre változó időjárás, erős szél és gyakori esők nehezítik. Néha napokig felhőbe burkolózik a reptér, ilyenkor az egészet lezárják. Az elmúlt öt évben három halálos baleset történt, a legutóbbi tavaly szeptemberben, amikor felszállás után madárral ütközött egy Dornier Do 228-as kisgép. A zuhanást senki nem élte túl.

Reagan National Airport, Washington, D.C., USA. Az amerikai főváros egyik reptere, évi 18 millió utast fogad, főleg a bevándorlási hivatal és egyéb komrányszervek használják, a nemzetközi járatok a közeli Dulles repülőtérre járnak. A fő probléma az vele, hogy nagyon közel van Washingtonhoz, a város központjától alig 5 kilométerre épült. Washington légterének nagy része nemzetbiztonsági okokból 5500 méteres magasságig tiltott zóna minden repülőgép számára, így a reptér megközelítésére csak roppant körülményes módon, a Potomac folyó felett nyílik lehetőség, ahonnan az utolsó pillanatban egy éles, 40 fokos fordulóval kell rákanyarodni a kifutópályára. Ezt a manővert a pilóták nagyon nem kedvelik, viszont az utasoknak egészen egyedi városnézési lehetőséget ad a leszállás előtti pár kilométer: a folyó felett egészen alacsonyan szállva a bal oldalon ülők a Capitoliumot, a Washington-emlékművet, és a Fehér Házat láthatják, míg a jobb oldalon a CIA-főhadiszállás és a Pentagon vezeti a látnivalók listáját.

Courchevel Airport, Courchevel, Franciaország. A Holnap markában című James Bond-film nyitó jelenetéből lehet ismerős ez a reptér a Francia-Alpokban, 2000 méteres magasságban. A kifutópálya 18,5 százalékos lejtése mellett a legkomolyabb probléma vele, hogy semmilyen fényjelzés nem segíti a pilótákat a manőverezésben, vagyis a leszállás a legkisebb ködben is a lehetetlennel határos. Valójában egészen könnyű összetéveszteni egy sítereppel, ahová olykor Twin Otterek és Cessnák is leszállnak.(I)