Az újság az első, nem a reggeli

„Alighanem a házra ment el, már nem emlékszem pontosan. 1983-ban költöztünk Nagymegyerre, hosszú évek teltek el, míg teljesen be tudtuk rendezni – mutatta nekünk az ominózus cikket olvasónk, aki az aznapi lapszám mellett a sportrovat korábbi vezetőjének, Tomi Vincének gratuláló levelét is megőrizte. – Hat szelvénnyel játszottam, de mindet egyformán töltöttem ki, ez volt a hiba. A fődíjra, az akkoriban slágernek számító üvegházra fájt a fogunk, de a harmadik helynek is örülök. A Cheb elleni meccsen úszott el az elsőség.”

Ezek szerint a sporttal kezdi az Új Szót? „Azt mindig elolvasom, az nem maradhat ki. Reggel az az első, hogy fölkelek, lemegyek, behozom az újságot, mert a feleségemnek is az újság az első, nem a reggeli. Meg kell nézni, mi hír van a világban” – válaszolja felvetésünkre balonyi származású olvasónk.

Mikolai Ernő három éve nyugdíjas, de újságolvasási szokásai még korábban megváltoztak: „Míg az ember fiatalabb volt, jobban csak a lap hátsó részét olvasta, most már az elején kezdem az Új Szót. Megnézem az ajánlókat az első oldal szélén, aztán átlapozom az egész számot, de néha csak este van időm alaposan átolvasni.”

Bárhogy is csűrtük-csavartuk azonban a dolgot, pár mondat után mindig Mikolai Ernő kedvenc sportjánál, a futballnál kötöttünk ki rövid beszélgetésünk alatt. „A csilizközi szövetkezetben, ahol dolgoztam, egy időszakban hét futballistánk is volt, oda voltak bejelentve, Simon Gyula például mellém volt besorolva mint karbantartó – meséli kedvenc csapatáról, a DAC-ról, amelynek Európa Liga-selejtezős meccsein is ott volt. – Kisebbik fiamat nem annyira érdekli a foci, a nagyobb viszont sportos típus. Lányunokám figyeli a meccseket, kétéves kisunokámból pedig az apja futballistát akar.” 

Olyan nagyapa mellett, aki a nagy­megyeri labdarúgástól Mandzukic Juvéban betöltött szerepén át a Barcelonáig mindent átlát a foci világában, nem is csoda.