Vélemény

Újévi fogadalom

Eddigi felnőtt életem során, illetve már tizenéves korom óta minden évben tettem valamilyen újévi fogadalmat. Volt, hogy ketten-hárman összefogva próbáltunk lemondani valamilyen káros dologról, vagy új, hasznos dologba kezdeni. Mert együtt erősebbnek éreztük magunkat.
author
Juhász Katalin

2021. január 5. 19:00

újév
- pixabay

A pszichológusoknak biztos erre is van egy latin kifejezésük: az illető nehezebben viseli az esetleges kudarcot, ha olyanok előtt szégyenül meg, akiknek ugyanaz sikerült – vagyis jobban igyekszik, erősebb a motivációja.

Idén nemhogy társakat nem találtam egy újabb grandiózus vállaláshoz, de saját magamnak sem tudtam megfogalmazni semmit, amit érdemes lenne kimágnesezni a hűtőre. Vajon miért? Napok óta ezen törtem a fejem, végül az imént, éjjel fél tizenkettőkor az erkélyen cigizve rájöttem. (Igen, a leszokás is gyakran szerepelt újévi fogadalmaim között – ebből is láthatják, mennyire sikeres vagyok e téren).

Nos, hát azért érzem ezt a nyomasztó motiválatlanságot, mert nyilvánvalóan nem én irányítom az életemet. Ezt a feladatot, illetve hát alapjogot elvette tőlem a járvány. Nem egy csapásra, hanem fokozatosan, tíz hónapon át lopkodta lassan, apránként, szinte észrevétlenül. Szilveszterre pedig érvényét veszítette az a régi mondás, hogy olyan évem lesz, amilyet teremtek magamnak. Hogy ha kihasználom az adódó lehetőségeket, nem futamodok meg a kihívások elől, befejezem, amit elkezdtem, elérhető célokat tűzök ki magam elé, akkor sikerülni fog, amit elterveztem. Mert nem egy évre, de egy hétre sem tudok előre tervezni most – és egyáltalán nem vigasztal, hogy több millióan vagyunk így ezzel.

Az esti tévéhíradóban pszichológusok beszéltek a karantén alatt kialakuló szorongásos szindrómákról, illetve arról, hogy a depresszióra hajlamos emberek nehezebben viselik a bezártságot, a tehetetlenséget, a baráti vagy munkahelyi közösség hiányát, a korlátozásokat. És hogy ehhez nem is kell feltétlenül extrovertáltnak lenni, mert a szokásos nyüzsgés megszűnése, a mindennapok monotóniája és a kilátástalanság az introvertáltakat is felőrli.

Költőibben is megfogalmazhatom. Olyan ez, mint a vészesen hullámzó tengeren evezni egy csónakban, amelynek van ugyan motorja, de beragadt, és fogalmam sincs, fog-e működni még valaha. És ha igen, mikor. Ígértek valami olajat, amivel át kell majd kenni az alkatrészeket, de a többiek a csónakban (merthogy nem egyedül evezek) most arról vitáznak, hogy megbízható-e az az olaj, hiszen nem régóta gyártják, és még nem tesztelték ötszázezer csónakon, nyílt vízen, csak egy medencében. Szóval mi lesz, ha kinyírjuk vele a motort? Az ő döntésük tehát az én jövőmet is befolyásolja.

Lehet, hogy már az is segítene, ha szájmaszk nélkül léphetnék ki az utcára. Már nincsenek olyan elérhetetlen vágyaim, mint például beülni egy kávéházba a barátaimmal, elutazni a szomszéd városba, vagy a messzi Budapesten csápolni valamelyik kedvenc zenekarom koncertjén. Csak egy kis friss, szűretlen levegőre vágyom. Esetleg egy kiadós úszásra a lakótelepi uszodában. Lám, milyen kevéssel beérném már, pedig tavaly ilyenkor azon keseregtem, hogy megint nem jött össze a tengerparti szilveszterezés egy távoli turistaparadicsomban.

Az egyik pszichológus azt mondta a tévében, hogy az utóbbi hónapokban, de főleg decemberben háromszor annyi hívás érkezett a lelkisegély-vonalakra. És egyre többen küzdenek alvászavarral, ami intő jel lehet, pszichés betegségekhez vezethet.

Na, helyben vagyunk, gondoltam, most már legalább ezt is tudom – bár újabban már öt órát is alszom néha egyhuzamban. Csak azért mondom, mert rémesen büszke vagyok magamra. Olyan, mintha megfogadtam volna, és sikerült volna...

Támogassa az ujszo.com -ot

Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a „kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az ujszo.com naprakész működtetéséhez.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
TIS

Javul az önkormányzatok átláthatósága

Štefan Harabin
Frissítve

A NAKA őrizetbe vette Harabint

Magdalena Andersson
Frissítve

Hivatalos: Svédország benyújtja csatlakozási kérelmét a NATO-hoz

Roman Mikulec

Mikulec: Hagyjanak fel a nyilvánosság félrevezetésével a politikusok

Gazprom tasr

Nem rendelt tranzitkapacitásokat a Gazprom Nagykaposon keresztül

Veronika Remišová
Frissítve

Remišová: Elfogadhatatlan a rendőrség miatt összehívni a biztonsági tanácsot

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.