Újabb járvány fenyeget

A peronoszpóra nagyon erőteljesen terjedt az elmúlt időszakban minden szőlőültetvényben. Felmérések szerint e betegség mintegy 70%-os gyakorisággal minden ültetvényben megtalálható. Azonban a jelenlegi időjárási viszonyok közepette a lisztharmat erős fertőzésére, terjedésére kell felkészülni.

Legfontosabb a megelőzés

A lisztharmat elleni védelem alapkövetelménye a megelőzés, azaz az áttelelt gombatömeg megsemmisítése és a másodlagos fertőzés megakadályozása. Döntő jelentőséggel bír a szőlőgazdák szakértelme, illetve a tünetek legkorábbi felismerése. Jó, ha tudjuk: a tüneteket mindig az előző évben legfertőzöttebb helyeken, tőkéken keressük. A lisztharmat megjelenése nagyban függ a fajták fogékonyságától is. A kék fajtákon általában korábban jelenik meg. Nagyon érzékenyek a lisztharmatra az ún. „jelzős” fajták (pl. Kékfrankos, Kadarka), melyek fokozottabb védelmet igényelnek. A lisztharmat elleni védekezést úgy kell időzíteni, hogy az lehetőleg már a feltételezhető fertőződés előtti időszakra kiterjedjen. Az aszkospórás fertőzések miatt a fürtök veszélyezettsége nagyobb, ezért a sikeres védekezés a jó időzítésén és a megfelelő készítmény megválasztásán múlhat.

Peronoszpóra, lisztharmat?

A lisztharmat a szőlő valamennyi zöld részét károsíthatja, ezért kártételét tekintve a peronoszpóra mellett a szőlő egyik legveszedelmesebb betegsége. A kórtünetek azonban jól elkülöníthetők. A peronoszpóra a fürtön laza, pelyhes bevonatot képez, és a fertőzés hatására a bogyó barnán töppedni kezd, ráncosodik. A lisztharmat a bogyók felületét pókhálószerűen szövi be, a fertőzött bogyó sohasem töpped és barnul, hanem a hálózatos sejtelhalás következtében a bogyók koszos, szennyezett benyomást keltik. A lisztharmatos fürtöknek jellegzetes „dohos” gomba illatuk van, míg a peronoszpóránál ilyen illatanyag-képződés nincs. A termelők a két fertőzést gyakran összetévesztik, és félrekezelik a tőkéket. A peronoszpóra elleni szerek ugyanis hatástalanok a lisztharmat ellen.

Utat nyit a rothadásnak

A lisztharmatfertőzés az egyik legsúlyosabb tünet a fürtökön, a bogyók felületén megtelepedő gomba ugyanis a bogyók bőrszövetét pusztítja el. Az elhalt és megkeményedett bogyóhéj viszont nem követi a bogyó növekedését, ezért a kártétel helyén a bőrszövet felreped és a mag kilóg. A „sérves” bogyó a lisztharmatos fürtfertőzés tipikus jele. A lisztharmat a zsendülőfélben lévő szőlőn is élősködik. A megtámadott bogyó kékesszürkévé színeződik, majd felreped. Ezzel a kártétel nem zárul le, mert sérült bogyón általában más kórokozók is megtelepszenek, elsősorban a szürkerothadás kórokozója. Tehát az időben elvégzett hatékony lisztharmat elleni védekezéssel sokat tehetünk az ősz eleji szürkepenészes fertőzések megelőzése érdekében.

A lisztharmat elleni védekezések jól illeszthetők a peronoszpóra elleni védekezéshez.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa