Termesszünk több tojásgyümölcsöt

A tojásgyümölcs – sok helyen padlizsán néven ismert növény – őshazája Kelet-India. Táplálkozási jelentőségét a foszfor és a mésztartalma határozza meg. Sajnálatos, hogy mindeddig nem karolták fel kellőképpen ennek a melegigényes zöldségnövények a termesztését, pedig termései rántva, pástétomnak, salátáknak elkészítve rendkívül ízletesek.

A tojásgyümölcsöt, a paprikához hasonlóan, magról vetve, palántaneveléssel termesszük. Sima felületű, apró magjai 3–5 évig megőrzik csírázóképességüket. A mag csírázási minimuma 15 C fokos talajhőmérsékleten van. A hideget rosszul viseli. A 6–7 fok körüli hőmérséklet a növény növekedése során fejlődési rendellenességet eredményezhet. A fagypont alatti hőmérsékletet még rövid ideig sem bírja, már mínusz 1 fokon megfagy.

A padlizsán fejlődési optimuma 23–25 C fok, viszont a magas 40 fok feletti hőmérséklet nem jó viseli. Fény és vízigénye aránylag nagy, ezek hiányában a növények fejlődése lassú és a virágok terméskötés nélkül lehullnak. Legjobban, a tápanyagban gazdag, frissen trágyázott vályog és vályogos homoktalajokat kedveli. A kötöttebb talajok – a lassú felmelegedésük miatt – nem kielégítők. A vetésforgóban jó előveteményei a hüvelyes zöldségfélék, az uborka vagy a tök. A monokultúrás, illetve az étkezési paprika, paradicsom, korai burgonya után való termesztése a betegségek és a kártevők elszaporodását eredményezheti.

A korai szedést palántaneveléssel érjük el. Tűzdeléssel jobb minőségű növényállományt kaphatunk, de a palánták tűzdelés nélkül is jól nevelhetők (ebben az esetben célszerű a ritkább állománysűrűség kialakítása). Az egészséges palántákat csak május második felében ajánlott kiültetni a fajta típusától függően 50 x 40, 60 x 40 cm sor- és tőtávolságra.

Mivel a tojásgyümölcsöt általában a paradicsom és az étkezési paprika szegélynövényeként termesztik, az öntözést is ehhez igazítva egyszerre végezhetjük. Az első termések szedése az elvirágzást követő 30–35 nap után esedékes. Egy tövön átlagosan 4–5, általában lila, sötét lila bogyó fejlődik. A fiatalabb bogyókban van a legtöbb cukor és fehérje, ezért fogyasztásuk is ekkor ajánlott. A később szedett bogyó húsos állománya – az öregedés következtében – a keserű ízűvé válik. Termesztésünk sikerét a jól bevált fajták (például ČESKÝ RANÝ, KRASAN) szavatolják.

A szerző növénynemesítő