Tavaly a búza, idén a repce

Tavaly az őszi búza vírusos betegsége okozott komoly gondot a Galántai járás mezőgazdasági termelőinek, amelynek következtében az utóbbi évek egyik leggyengéb terméshozamát sikerült „elérniük”, idén viszont az előjelek szerint úgy tűnik, hogy az őszi repce miatt fájhat és főhet a fejük, hiszen a 2851 hektáron elvetett olajos növény vetésterületének 30 százalékáról már ki kellett szántani az állományt, s azoknak a termelőknek a jelzései alapján akik egyelőre arra, várnak, hogy a sínylődő növényzet esetleg még összeszedheti magát, a kiszántott terület nagysága akár további 20 százalékkal is növekedhet.

Az őszi búzák vírusos fertőzése miatt a tavalyi járási átlagos hozam a kalászos gabonafélékből csupán 3,6 tonnára sikeredett hektáronként, s ez kerületi viszonylatban a legutolsók közé sorolta őket. 1480 hektáron ki kellett szántani a kenyérnekvalót, további 3750 hektáron pedig intenzív növénykezeléssel kellett menteni a menthetőt, emlékeztetett Perleczky Gábor, az agrákamara járási igazgatója a szomorú tényekre.

Noha a gyengén áttelelt repcék kiszántása idén újabb érvágást jelent a termelők számára, arra még van idejük és esélyük, hogy helyére napraforgót vagy kukoricát vessenek. A napraforgó iránt a járásban az utóbbi években fokozatosan növekszik az érdeklődés, mivel az értékesítési lehetősége biztosított, árfekvése kedvező, s így idén már 3525 hektár a tervezett vetésterülete. Ezt még növelheti az a terület, amelyen a kiszántott repce helyére vetik majd. Ugyanez érvényes a kukoricára is, amelyből hét-hét és félezer hektár a tervezett vetésterület. Cukorrépából 2900 hektárnyit terveznek.

A tavaszi árpát noha a tavalyihoz viszonyítva majdnem egy hónappal később, de még az agrotechnikai határidőn belül sikerült mind a 4900 hektáron elvetni, a csapadék azonban már nagyon ráférne nemcsak a vetésekre, hanem az áttelelt növényállományokra is.

A természeti tényezők mellett jelenleg elsősorban az agrárágazat finanszírozási kérdéseinek tisztázatlansága tartja feszültségben a termelőket. A piacszabályozás további sorsának bizonytalansága egyesek szerint megkérdőjelezheti akár a vállalkozások további létét is. Elég, ha csak tételesen soroljuk fel azokat a gondokat, amelyek az agrárágazat megoldatlan finanszírozási kérdéseivel kapcsolatosak, s nyilvánvalóvá válik, hogy nemcsak az őstermelők, hanem a velük kapcsolatban álló partnereik is joggal óvatosak. A hazai előfinanszírozási rendszer eddig működő szerkezetében, amikor a termelő a terméssel való fizetés fejében például vetőmagot, vegyszert, műtrágyát kapott előlegbe, most a hitelezők is óvatosabbakká válnak, jobban megfontolják a ráfordításokat. Egyelőre ugyanis nem lehet tudni például, hogy az intervenciós ügynökség vállalja-e továbbra is a raktári zálogjegyek finanszírozásában a raktározással kapcsolatos költségeket, amelyek így további komoly terhet jelentenének a termelőknek. Bizonytalan a sörárpa kiviteli támogatásának a sorsa, tehát felvetődik a kérdés, eladható lesz-e a tervezett áron a termény. Fél éve húzódik a sertéshús árának rendezése, ezzel összefüggésben szinte megmerevedett a kukorica- és a búzapiac forgalma, illetve ma már csak 3800 korona körüli árat kínálnak a malomipari búzáért, ugyanakkor a kukorica ára teljesen a „padlón van”. Ezek a kedvezőtlen előjelek arra utalnak, hogy az idei esztendőben talán nagyobb erőkifejtést kell majd a termelőknek kifejteniük annak érdekében, hogy egyáltalán fennmaradjanak, mint netán arra, hogy a belépés után helytálljanak a kidolgozott és előre kiszámítható játékszabályok között működő úniós rendszerben. (ty)