Szürkerothadás a tőkén

A takart fejművelésű vagy biztosító csapokkal dolgozó szőlőkben téli fagykár gyakorlatilag nincs, viszont az ilyen kezelésű szőlőkben egyes években igen jelentős a rügyek kipállásából eredő károsodás. A rügypállás elsősorban a tőke főrügyét érinti. A tőkefejen levő rejtett rügyek a legtöbb esetben épek maradnak. Ezek a rügyek egyes fajtákon jelentős termést is hoznak. A szakirodalomban nem találunk közvetlen utalást arra, hogy a rügyek kipállását a szabadföldön alapvetően a botritisz vagyis a szürkerothadás idézné elő. Ellenben a szaporítóanyag termesztésben okozott károsításáról már gyakrabban esik szó. (Ezért a szaporításra szánt szőlővesszőket a vermelés előtt mindig botritisz elleni szerrel kezelik.)

A szőlő fedésekor a vessző alsó rügyeinek a vermeléshez hasonló körülményeket teremtünk. Ha a körülmények hasonlóak, akkor a vessző- és a rügykárosodás elkerülése érdekében a vesszőt és a rügyet is hasonló módon kellene a szürkerothadás elleni szerrel kezelni. (Jelenleg már sok jó botritisz elleni készítménnyel rendelkezünk.)

A szürkerothadás (botritisz cinerea) a természetben kétféle módon telel át. Egyrészt sötét színű, vastag falú, úgynevezett telelő hifák segítségével, másrészt szkleróciumok formájában. A primer fertőzés tehát vagy konídiumok, vagy az aszkospórák révén következik be. A kórokozó a szőlő szinte valamennyi részét megtámadja. Gyakori a hajtások, a levelek, a bimbók, a termés, a rügyek szürkepenészes rothadása. A gomba jól fejlődik 5 és 30 fok között, a fertőzésre azonban a 15–20 C fok a legkedvezőbb. Általában az esős, nedves időjárás váltja ki a nagyobb járványokat. A vermelőkben is a nedves, párás körülmények segítik a gomba szaporodását. Ilyenkor a szkleróciumok hamar fejlődésnek indulnak és a vesszők felületén piszkosszürke penészgyep jelenik meg.

Legjellegzetesebb tünetek ősszel az érés körüli időben a termésen mutatkoznak. Nedves időben a megtámadott bogyók felületén a fürt nagy részére kiterjedő penészbevonat jelenik meg. Fertőzheti a gomba a zöld részeket is, így elsősorban a leveleket. A fertőzött leveleken világosabb, sárgás foltok jelzik a kórokozók jelenlétét, majd a folt fonáki részén sűrű, hamuszürke penészgyep tör elő.

A szőlővesszőn a szürkerothadás a vegetációs idő végén jelenik meg. A vessző kérgén hamuszürke, elmosódott szélű foltok formájában ismerhető fel. Nedves vermelőkben a vesszőkön egérszürke gyep látható. Az erősen fertőzött vesszők kérge és elhalt háncsa foszlányokban felszakadozik, s előtűnik a barna faszövet. A rügyek ezután nem hajtanak ki. A szőlőtáblán a vegetációs idő vége felé vesszük észre a betegséget. Ilyenkor a vesszők kérge már foltonként kifakul.

Ősszel a fertőzött lomb a tőkefej környékén gyűlik össze. A lomb egy része a vesszők közé szorulva még a nagyobb szelek hatására sem tűnik el. A szőlő fedésekor ezt a korhadó szerves anyagot leszántják úgy, hogy közvetlenül érintkezik a vesszők alsó részével, illetve az itt található rügyekkel. A korhadó lomb és a nedves, felmelegedő talajréteg alatt a szürkerothadás nagymértékben felszaporodik és elpusztítja a rügyeket, így a gomba számára kedvező körülmények közepette a rügyek már ősszel károsodhatnak. Enyhe csapadékos tél, illetve nedves tavasz után, amikor a szőlő nyitása késik, a fedett rügyek igen jelentős mértékben akár 80–90 százalékban is károsodhatnak. Ha a talajtakaró feletti rügyek jól teletek – a téli fagyoktól nem károsodtak –, szakszerű metszéssel teljes termés érhető el. A talajtakaró felett lévő rügyek károsodásakor viszont terméscsökkenéssel kell számolnunk.

A szürkerothadás elleni készítményekkel – például Folpan 50 WP, Ronilan 50 WP, Topsin M70 WP, Sumilex 50 WP, Teldor, Shavit F WP, Switch stb. – még megelőző eljárásként a vegetáció alatt végzett kezelésekkel elkerülhetjük a tenyészidőszakban fenyegető fertőzést.

A földtakaró alatt telelő rügyek védelmére véleményem szerint a vermeléshez hasonlóan külön kezelésre van szükség, mégpedig közvetlenül a fedés előtti időszakban. A fent említett vegyszereket a csomagoláson feltüntetett töménységben közvetlen a fedés előtti időszakban juttassuk ki. ĺgy a tőkefej környékén levő lehullott lombot és az alsó rügyeket kellően fertőtlenítjük, időben elpusztítjuk a botritisz szaporító képleteit. A permetlé felszáradása után jöhet a fedés. Az így kezelt télre betakart szőlőben a szürkerothadás okozta rügykárosodás még enyhe tél esetén is a minimálisra korlátozható.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa