Szexuális kapcsolatok az ifjúkorban

A serdülőt a szexuális késztetés és a társigény arra serkenti, hogy a másik nemmel kapcsolatot teremtsen. Magánélete lassan elválik a családtól. Az emberi kapcsolatait már magánügyként kezeli. Viszonyítási csoportokat keres magának, majd a csoporton belül egy-egy pár között a kapcsolat intimmé válik, de ekkor a csoporttól kezd elválni.

Nagy szerepet játszik a szülők és a gyermek közötti generációs különbség. Ha a szülők ellenállása merev a serdülő akaratával szemben, a serdülő már csak dacból is véghezviszi az akaratát. A családtól való elszakadás fokozza igényét az intim kapcsolatokra, ezért olyan ügyletekbe is belemegy, melyek érzelmileg is kizsákmányolják. A serdülőkori szülőkapcsolatoktól függ a szexuális kapcsolatok alakulása is. A fiúk prostituáltat keresnek, a lányok általában belemennek az első kínálkozó szexuális tevékenységbe. Ilyen esetekben, ilyen nemi aktivitás mellett nincs meg a megfelelő kölcsönösség, a személyiség üres szexuális élményt kap csupán. Ezek a személyek olyan csoportokat alkotnak, ahol az a viszonyforma a kívánatos, hogy csak nemi aktus legyen. Az érzelmi kapcsolatot helytelenítik.

Az egészségesen, családdal harmóniában lévő ifjak a szexuális kapcsolatok tapasztalatait egyenrangú partnerkapcsolatokban szerzik meg. A kapcsolat célja nemcsak a nemi élet, hanem az örömszerzés a másik számára. Az ilyen kapcsolatoknak előzményei vannak, először próbálgatják a kapcsolatot, egymással járnak a másikkal való együttlét öröméért. Legfontosabb a kapcsolatokban az érzelmi kötődés kultusza. A szociálpszichológiai adatok szerint úgy tűnik, hogy a szerelem nem biológiai, hanem társadalmi kulturális jelenség, általában fejlett kultúrák terméke. A heteroszexuális kapcsolatban a szerelemnek igen nagy szerepe van. Ebben benne van a kölcsönös vonzalom és mindkét partner nagyon összetett személyisége. A szerelem képessége kell ahhoz, hogy egy személyiség a másik nemmel való kapcsolat szempontjából alkalmasnak, érettnek mondható legyen. (he, p)