A kislánynak nem adnak játékpuskát

A múlt század húszas éveitől kezdődött el a modern szexológia és a szexuálpszichológia fejlődése. Elindítója Freud volt, aki a szexualitást egy fejlődő képződménynek tekintette és megállapította, hogy a nemiség működéséhez igen bonyolult lélektani háttér tartozik. Az embernek részben örökölt neme, nem szerinti viselkedése van, másrészt lelki tényezők is szerepet játszhatnak saját nemének tudatában, nem szerinti vonzódásában.

Az emberben a serdüléskor hormonális változások játszódnak le. Ez magával hoz egy szexuális késztetettséget – feltételét az emberi nemiség biolélektanának. Az emberben a szexualitásnak néhány érdekes összetett megnyilvánulása van. Az emberben a másik nem megjelenítése ingerületi állapotot tud előidézni. Az ember állandóan a szexuális ingerelhetőség állapotában van, életében nincs külön párzási időszak. Emberben jelentkezhetnek a nemi perverziók és rendellenességek. Ezek különböző kisebb-nagyobb pszichés eltérések és aberrációk.

A nemi viselkedésben a nők és a férfiak szerepeket játszanak. Mind a nők, mind a férfiak sajátosan mozognak, beszélnek, érzelmeiket sajátos módon fejezik ki. Más érdeklődési körük van, másfajták a motivációik. Sokféle előírás van, hogy adott esetben hogyan kell viselkedni. A nemi szerepek a szocializációs folyamatokban alakulnak ki, az emberek a szó legtágabb értelmében tanulják ezeket. A férfias és nőies viselkedés jellege nehezen meghatározható, mert ezek bonyolult inger kölcsönhatások között mutatkoznak meg és esetenként mások és mások. Ezek a kultúra termékei.

Azt, hogy hogyan azonosul a gyermek azzal a nemmel, amilyen neműnek őt a környezete tartja a szociálpszichológiában, személyiség-lélektanban nemi identitásnak neveznek. A nemi identitás a személyiség része, a személyiségben – annak mélyen gyökerező részében található olyan meggyőződés, hogy ő melyik nemhez tartozik. A nemi identitást elsősorban a környezet befolyásolja. Már a születés pillanatában más színű szalagot kötnek a fiúkra, más színűt a leányokra. Korán elkezdődik a hajviseletben, ruházatban való eltérés, amelyekben megnyilvánul a nemi megkülönböztetés. Ez később önszervezővé válik. A kislánynak nem adnak játékpuskát játszani, a fiúnak nem adnak babát. A nyelv elsajátításával (2-3 éves korban) a nemek közötti különbségek egész rendszere világosabb lesz a kisgyerek számára.

A szülői hatások öntudatlanul formálják a gyerek nemi identitását. Mind az apa, mind az anya másképp bánik a kisgyerekkel, aszerint, hogy fiú vagy leány. Az 5-6 éves gyerekek helyesen minősítik a ruhadarabokat, hajviseleteket, játékokat, megmondják melyik való fiúnak, melyik leánynak. Az eltanult magatartásmintát a személyiségnek be kell gyakorolni. A szerveződő gyermeki személyiség az első próbacselekvéseit játékain hajtja végre, amelyek mindig képzeletbeli visszajelentést adnak neki.

A nemi identitás megszilárdulása szempontjából igen fontos a 6 éves kortól a serdülés kezdetéig tartó időszak. Serdüléskor mindezek, de a gyengén megerősített identitásproblémák is a felszínre kerülnek. A szexuális zavarok a szexuális nevelés hiányából adódnak. A gyermekek hallanak ezt-azt, pornográf filmeket, képeket néznek, abból tanulnak. Nem kultúrát, hanem primitív viselkedést. Ennek következtében nem tudják mihez tartani magukat, nem tudnak védekezni a nem kívánt terhesség ellen, a nemi úton terjedő betegségek ellen, kiszolgáltatottá válnak a saját ösztöneiknek, vágyaiknak, annak ellenére, hogy a nemiség az embernél nem ösztönös, hanem tanult dolog. Ha rosszul tanulja meg, akkor konfliktusok támadhatnak a későbbi házasságban, amely a család szilárd alapját kell, hogy képezze. Konfliktusok nemcsak a szex terén, hanem általános vonatkozásban is.