Színházi hőskölteménytől a szociodrámáig

Két határon túlról, Erdélyből érkezik Komáromba a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, a Vajdaságot pedig a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata képviseli.

A marosvásárhelyiek egy zenés, erős látványelemekkel operáló kortárs dramaturgiával jönnek: Bódi Attila Lázadni veletek akartam című regényét Barabás Olga alkalmazta színpadra. A történet a Ceaușescu-diktatúra utolsó heteiben kezdődik, amikor három érettségi előtt álló fiú az élet szűkössége és reménytelensége ellen lázadva rendszerellenes akciókba kezd. Harminc évvel később egy osztálytalálkozón kell szembenézniük egymással és tetteik valódi következményeivel. Az alkotók hangsúlyozzák: a rendszerváltás óta eltelt bő 30 év alatt elhalványult a félmúlt történelmi tapasztalata, éppen ezért fontos beszélni róla – felidézni, mesélni, gondolkodni, tükröt tartani. (Az előadás március 29-én, szerdán 19 órától tekinthető meg a Benkő Géza Stúdiószínpadon.)

A Szabadkai Népszínház Magyar Társulata mélyebbre nyúl a múltba. A Strahinić bánról szóló hősköltemény a montenegrói népköltészet egyik gyöngyszeme, a témát többen is feldolgozták. A vajdaságiak kétnyelvű előadása Öreg Milija versének és Borislav Mihajlović Mihiz drámájának elemeiből építkezik, miközben további, kortárs vendégszövegeket is felhasznál. Mirko Radonjić rendezésében a Banović Strahinja különleges színházi hőskölteménnyé formálódik, amelynek tétje a közösségi történetmesélés ősi formáinak mai adaptációja, a nagy történet mögött megbúvó apró emberi mozzanatok feltárása, egyben az ethos felmutatása egy olyan korban, amely újra és újra megmutatja, hogyan lehet nagyszerű narratívákkal igazolni az erőszakot. (A Banović Strahinja című előadás a fesztivál záró darabja, március 31-én, pénteken 19 órától látható a Jókai Színház nagyszínpadán.)

Egy határt lép át a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház társulata, csak nem a keletit: a beregszásziakat egy évvel ezelőtt magyarországi vendégszereplésen érte a háború kitörése, azóta sem tudtak hazatérni. Így aztán Petőfi Sándor fergeteges vígeposzából, A helység kalapácsából a budapesti Nemzetiben, Vidnyánszky Attila rendezésében készítettek előadást. Nem modernizálták az alapművet, de belekomponálták a saját élményüket: hogy ennek a társulatnak a tagjai most itt ülnek a bőröndjükön, és nem lehetnek otthon. Ebben a megközelítésben az előadásuk arról is szól, hogy a színház végletes helyzetekben fontos kapaszkodó, a túlélés eszköze. (A beregszászi társulat március 28-án, kedden 19 órától veszi birtokba a Jókai Színház nagyszínpadát.)

Magyarországról egy egészen különleges projekt érkezik Komáromba. 2017-ben egy Borsod megyei faluban, Szomolyán született egy előadás, az Éljen soká Regina! Ebben – hosszabb drámapedagógiai, közösségi, kutatási munka egyik eredményeként – helyi roma nők meséltek az ellátórendszerrel szerzett saját tapasztalataikról. Egyebek mellett arról, mit jelent az anyaság ma Magyarországon a vidéki kistelepüléseken, nehéz anyagi körülmények között élő cigány nők számára. Ezt az autoetnografikus dokumentum-színházi, szocioszínházi formát és ezt a témát viszi tovább a Szívhangok Társulat Megeshetne másképp! című előadása. A szomolyai nőkből álló alkotógárdához a helyi közösség további tagjai, egészségügyi dolgozók, nőjogi és születésjogi aktivisták, segítő szakemberek csatlakoztak. Mindenki saját magát alakítja az előadásban, amelynek középpontjában egy fiatal nő, Ramóna története áll, akinek éppen első kislánya születik meg. (A Szívhangok Társulat az Egressy Béni Városi Művelődési Központban lép színpadra március 30-án, csütörtökön 17 órakor.)

Az I. Kisebbségi Színházi Fesztiválnak nemzetközi jelleget adó előadások mellett négy hazai produkció is látható a szemlén: nem maradhatott ki a programból az Ifjú Szivek Táncszínház, a kassai Thália, az eperjesi Alexander Duchnovič Színház, a házigazdák pedig a pozsonyi Színház- és Filmművészeti Egyetemmel koprodukcióban jegyzett Woyzecket mutatják be.

Nehéz elhinni, de csaknem pontosan tíz éve – 2013 áprilisában – volt az Ifjú Szivek Táncszínház Hontalanítás című, formateremtő, a társulatot új utakra indító előadásának a premierje. Anno a szakma „a szlovákiai magyar dráma” megszületéseként ünnepelte a produkciót, amely hagyományos tánc- és zenekultúránk elemeit felhasználva, azt kortárs köntösbe bújtatva, az érzések és képzettársítások szintjén idézte fel a második világháborút követő lakosságcserék, deportálások, kényszeráttelepítések zsigeri élményét. A bőröndös táncosok képe a retinánkba égett – és mit hoz az élet? 2023 tavaszán a mi bőröndjeink interakcióba léphetnek a beregszásziak bőröndjeivel… (A Hontalanítás március 27-én, hétfőn 19 órától látható a Jókai Színház nagyszínpadán.)
 

Az Alexander Duchnovič Színház az első orosz expresszionistaként tisztelt Leonyid Andrejev Szeresd felebarátodat című szatírájával jön Komáromba. Az eperjesi ruszin társulat előadása néhány bizarr szituációból összeálló kirakós, amely a mai társadalomnak, a mai kommunikációnak tart görbe tükröt. A színpadon megelevenedő helyzetek sorából kiemelkedik az egyik jelenet: a Szerencsétlen le akarja vetni magát egy szikláról, miközben a kocsma előtt már gyűlik a tömeg, hogy tanúja legyen az eseménynek… (A darabot március 28-án, kedden 16 órától játsszák a Benkő Géza Stúdiószínpadon.)

A Thália Színház friss bemutatójával, a Szentivánéji álom őrült kavalkádjával kínálja meg a fesztivál közönségét – Shakespeare komédiáját egyébként Komáromból „kölcsönzött” rendező, Matusek Attila állította színpadra Kassán. (Oberonnal, Titániával, Pukkal és a többiekkel március 30., csütörtökön 20 órakor találkozhatunk a Jókai Színház nagyszínpadán.)

Aki pedig eddig lemaradt volna Béres Attila rendezéséről, a komáromi Woyzeckről, a nyitónapra, március 26-ára vegyen jegyet – az expresszív jelzésrendszerű, jelentésrétegek sorát előhívó előadás 17 órától látható az ünneplő, hetvenkedő színházban.

(as)