SOROZATDARÁLÓ: Rémálom Hawkinsban, avagy felnőttek a bicajos srácok
2022. június 20. 07:52
A Stranger Things 2016-ban tökéletes időzítéssel érkezett a Netflix kínálatába ahhoz, hogy felszálljon az akkoriban olyannyira divatos nyolcvanas évek nosztalgiahullámára, ráadásul nagy szerepe volt abban is, hogy elinduljon egy Stephen King-reneszánsz, miközben magának a mesternek semmi köze nem volt hozzá azonkívül, hogy a regényeivel megihlette az alkotókat. Nem lehet nem észrevenni a hasonlóságokat a Stranger Things bicikliző kölykei és az A gyilkos bohócdémonra vadászó srácai között, ráadásul a Duffer testvérek soha nem tagadták, mekkora hatással volt rájuk az öreg King.
A sorozat nagyban hozzájárult a Netflix felemelkedéséhez, olyan ikonikus sorozata lett a streamingszolgáltatónak, mint az HBO-nak a Trónok harca volt. Egyetlen gond volt csupán: a Stranger Thingset az alkotói nem folytatásos sorozatnak szánták, hanem antológiaszériának. A terv az volt, hogy minden évadban elmesélnek egy új, természetfölöttivel kapcsolatos sztorit, mindig más szereplőkkel. Csakhogy a Netflix nem ezt akarta, hanem az eredeti karaktereket, Tizit (bocs minden Eleven-rajongótól a magyar névváltozatért, de ez van) és a többieket akarta visszahozni,. Az unszolásukra Dufferék végül beadták a derekukat. De hányszor történhet meg ugyanazokkal a kisvárosi srácokkal, hogy egy titkos kormányügynökségeket és egy furcsa alternatív dimenziót (a Tótágast) is felvonultató sztori részesei legyenek? Ezt az akadályt kellett Dufferéknek leküzdeniük, és ez egyáltalán nem ment simán: végül minden részben jött egy új szörny, meg új ügynökök, akik ellen össze kellett fogni, és Tizi szuperereje segítségével valahogy legyőzni őket. Magyarul: a sztori nem igazán fejlődött, de szerencsére a karakterek igen, és ez az, ami a Stranger Thingset máig ellenállhatatlanná teszi.
A negyedik évad több szempontból szintet lépett. Hőseinknek ezúttal nem egy random szörnygenerátorból kidobott rémséget kell legyőzniük, hanem egy valódi ellenséget, a távolról és hunyorítva Freddy Kruegerre hajazó, übergonosz Vecnát, ráadásul minden eddiginél több helyszínen, minden eddiginél több csapatra szakadva. Ez utóbbi sajnos inkább hátránynak bizonyul: túlságosan felaprózódik a cselekmény, miközben a fő történetszál nyomozása messze a legizgalmasabb mind közül. Nem minden karakternek sikerül megfelelő teret adni, viszont akiknek igen, azokkal Dufferék továbbra is pazarul bánnak, emlékezetes jelenetek sorát adva a kamaszkorba lépett szereplőiknek. Az atmoszféra még mindig hibátlan, a nyolcvanas évekbeli nosztalgiatrip elvarázsol, a horror kedves, családbarát fajta, humora is van, a szereplők is bájosak, szóval a nyilvánvaló hibái ellenére a Stranger Things továbbra is abbahagyhatatlan. Nekünk, magyaroknak pedig jóleső érzés, hogy az új évadból két epizódot Antal Nimród rendezett.
Tóth Csaba
Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a „kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az ujszo.com naprakész működtetéséhez.
Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.
Támogatom
Legfrissebb cikkek
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.