SOROZATDARÁLÓ: Nyikhaj istenke kalandjai a multiverzumban

Tény, hogy az első évad akkora cliffhangerrel ért véget, hogy pofátlanság lett volna nem folytatni. A nyitány nem is hagy sok időt a pihenőre: Ő, aki marad, meggyilkolása kaput nyit a multiverzum előtt. Miután Loki visszatér az univerzumépítő gyilkosság színhelyéről a Téridő Variancia Alapítvány (TVA) központjába, egy furcsa időcsúszásban találja magát, de nemcsak magát kell rögtön megmentenie, hanem a TVA pusztulását is meg kell akadályoznia régi (Mobius, azaz Owen Wilson) és új (O.B., azaz Ke Huy Quan) barátai segítségével. Hogy ez bonyolultnak hangzik? Az is, sőt: ez egy rendkívül leegyszerűsített összefoglalója volt a rengeteg történésnek. A Loki ezzel bátran indulhat a legösszetettebb sztorijú Marvel-sorozat/film kétes értékű címéért, azonban a széria mégis van olyan ügyes, hogy nem csak a hardcore rajongók figyelmére érdemes. A lendület, a humor és a sok akció még akkor is élvezetessé teszi a Loki megtekintését, ha a sok történés közepette olykor esetleg el is veszítjük a fonalat a variánsok, idősíkok és multiverzumok tengerében.
Ha az első évadban meg tudtuk bocsátani a Lokinak, hogy gyakorlatilag egy filmben  korábban meghalt szereplőt hozott vissza, akit ráadásul főgonoszból tett meg főhőssé, a második évadban már könnyebben állunk rá arra, hogy Loki ezúttal egyértelműen pozitív hős, a cselszövés istene énje maximum pillanatokra mutatkozik meg. Szó se róla, a pozitív Loki is izgalmas Loki, ráadásul, amit ebben a sorozatban az alkotók köré pakolnak, az maga a pozitív értelemben vett káosz. Érezhető, hogy az első évad sikerének, valamint a Minden, mindenhol, mindenkor Oscar-díj-esőjének köszönhetően ezúttal még bátrabban nyúltak a multiverzumos tematikához, a sorozat egészen vadul adagolja ezt. Tény, hogy a rengeteg áltudományos szöveg a TVA által használt technológiákról és a multiverzum működéséről kicsit sok a jóból, de a Loki szerencsére sosem veszi túl komolyan magát, és azt sem várja el, hogy mi komolyan vegyük. A humort nagyszerűen adagolják a folytatásban is, de ez sosem megy igazán a dráma rovására. Persze drámán ne valamiféle érfelvágósan súlyos kérdésekre gondoljon a kedves olvasó, hiszen ez mégiscsak a hétvégi popcornunk mellé néznivalót kínáló Marvel-univerzum, de amikor kell, a Loki képes hatni az érzelmeinkre is.
A Disney+-on látható számos félresikerült Marvel-sorozat között üdítően hat egy olyan fantáziadús széria, mint a Loki, ami ráadásul a látványvilágában és a CGI minőségében is magas minőséget képvisel, sok Marvel-mozifilmet is simán leköröz. Ha el tudunk tekinteni attól, hogy a története jobban belegondolva csak egy zavaros marhaság sok áltudományos katyvasszal, akkor a Loki elsőrangú szórakozást kínál, pont azt, ami az utóbbi egy-két évben a szuperhősös műfajban utazó alkotásoknak csak nagyon ritkán jött össze.
Tóth Csaba

A kritika a második évad első négy epizódja alapján készült.