SOROZATDARÁLÓ: Kannibál privilégiumokkal

Ryan Murphy, a föld­kerekség leg­munka­má­niásabb show­run­nere (American Horror Story, Glee…) ezúttal a „karrierje” során 17 áldozattal végző kannibálról, Jeffrey Dahmerről forgatott tíz egyórás epizódból álló sorozatot, melynek első része azt az esetet mutatja be, melynek kapcsán a rendőrség elkapta emberünket. Parádés az indítás, de a gyilkos már rács mögött és még hátra van kilenc epizód. Hogyan tovább?

A Szörnyeteg: A Jeffrey Dah­mer-sztori a showrunner egyik legambiciózusabb munkája. Murphy nem elégedett meg azzal, hogy a megtörtént esetből egy sima soro­zatgyilkosos thrillert hozzon tető alá, és azt is tudta, hogy 2022-ben, a Henry – Egy sorozatgyilkos naplója, Az Arany Kesztyű és A ház, amit Jack épített után már az sem lesz nagy újdonság a nézőknek, ha magát a sorozatgyilkost teszi meg főszereplővé. Bár a sorozat egyértelműen működik ezen a két szinten is, az alkotók célja leginkább az volt, hogy egy társadalmi tablót rajzoljon ki Dahmer és áldozatainak sztorijából, fontos szereplőnek téve meg az áldozatok gyászoló családtagjait, a gyilkos szomszédait, sőt, még a szüleit is, akik azt keresik magukban, vajon ők tehetnek-e arról, hogy a fiuk emberevő szörnyeteggé vált.

A szándék tehát megvolt arra, hogy valami jelentős szülessen: egy grandiózus történet arról, hogyan hagyták cserben a hatóságok a sorozatgyilkos áldozatait pusztán azért, mert melegek voltak, és a többségüknek nem fehér volt a bőrszíne. Jeffrey Dahmer pedig egy fekete környék fehér lakójaként majdhogynem a törvény fölött állt, mert pusztán a bőrszíne miatt a hatóságok sokkal többet elnéztek neki, mint bárki másnak. A sorozat tehát tényleg tele van izgalmas témafelvetésekkel, az ambíciója valóban dicséretre méltó, csakhogy a megvalósítás közben több csapdába is beleesik. A mai streamingdivatnak megfelelően jelentősen túlhúzza a történetét, mind Dahmer kegyetlen gyilkosságai, mind a szomszéd lakó reakciói repetitívvé válnak. Felmerül a kérdés: biztosan szükség volt rá, hogy a férfi összes perverzióját hosszan és többször megmutassák nekünk, a nyilvános maszturbálástól kezdve az állatok felboncolásán át egészen annak a részletezéséig, milyen borzalmas dolgokat tett minden egyes áldozatával?

A Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztori a társadalomkritikáját meglehetősen didaktikusan és unalmasan adja elő (ezért is sokkal gyengébb a széria második fele), miközben látható örömmel merül el a gyilkosságok és Dahmer perverziójának részleteiben. Utóbbiból a kevesebb több lett volna. A sorozat elég kiegyensúlyozatlan, zseniális epizódok (ilyen például a hatodik, amelyiket az egyik áldozat szemszögéből mesélik el) és igencsak gyengék követik egymást (a szomszéd nő önismétlő része), de az alkotók szerencséjére a főszerepet magára vállaló Evan Peters olyan hipnotikus alakítást nyújt, hogy minden hiba ellenére nem tudjuk kikapcsolni.