SOROZATDARÁLÓ: Játsszunk nyomozósat!

Ha van műfaj, ami valósággal szárnyalni kezdett az utóbbi években, az egyértelműen a true crime. Legyen szó könyvekről, podcastokról, dokumentumfilmekről vagy doksisorozatokról, lassan már alig találni olyan híres amerikai (a true crime divat közben Európát is utolérte, de mi még némi fáziskésésben vagyunk) bűntényt, amit ne dolgozott volna fel valaki minden apró részletre kiterjedően.

A Hulu tízrészes sorozata, az Only Murders in the Building nem valódi bűnügyet elemez cafatokra, inkább csak reakció a mindent elborító true crime őrületre: hősei true crime fanatikusok, akiknek a házában öngyilkosság történik. Bár a rendőrök határozottan cáfolják, hogy a fiatal férfival egy gyilkos végzett volna, önjelölt nyomozóink nem érik be ezzel a válasszal, sőt határozott meggyőződésük, hogy itt gyilkosság történt. Persze nemcsak nyomozni akarnak, hanem a felderítőmunkájukat felhasználva egy podcastot is készítenek saját maguk és a többi hasonszőrű true crime őrült szórakoztatására.

Mivel a bevezetőben a komédiázás királyát, Steve Martint említettem, gyorsan szeretném tisztázni, hogy az Only Murders in the Building nem vegytiszta krimisorozat, hanem egy klasszikus krimi-vígjáték, melyben az utóbbi elemet az biztosítja, hogy mindhárom nyomozónk olyan figura, akiről eszünkbe sem jutna, hogy felderíthet egy gyilkossági ügyet. Az egyikük Charles-Haden Savage (Steve Martin), az egykori sorozatsztár, aki fénykorában egy híres tévés detektívet játszott éveken keresztül, és máig ezen korszak dicsőségéből tartja fenn magát. Hozzá csatlakozik Oliver Putnam (Martin Short), az egykor szebb napokat látott színházi rendező, aki egy gigantikus Broadway-bukással ásta el a karrierjét, és bár New York legelitebb részén lakik egy luxus apartmanházban, már az is gondot okoz neki, hogy valahogy kifizesse a közös költséget. A harmadik nyomozó a pár generációval fiatalabb Mabel Mora (Selena Gomez), aki egy rokona lakását renoválgatja a híres (amúgy fiktív) Arcania épületben. Ők hárman úgy ismerik meg egymást, hogy véletlenül egy liftben utaznak az áldozattal közvetlenül annak meggyilkolása (?) előtt, és bár látszólag nem sok közös van bennük, a rejtélyek megoldása iránti közös szenvedélyük gyorsan összeköti őket.

A kissé Agatha Christie-s hangulatú Murders in the Building leginkább a habókos, különc manhattani karakterek miatt szerethető igazán, és feltétlenül a javára írandó a játékossága is, valamint az, hogy nem veszi túl komolyan magát. Csetlő-botló hősei igazi szerethető lúzerek, és bár magát a krimiszálat is tisztességesen megírták (Steve Martin társforgatókönyvíróként is beszállt), elsősorban miattuk tartunk a sorozattal, a rejtély megoldása majdhogynem másodlagos a karakterfejlődésükhöz és a kapcsolataik alakulásához képest.