SOROZATDARÁLÓ: Ezek még a Ewingoknál is rosszabbak

Mióta világ a világ, a gazdagok élete vonzza a figyelmünket. Nem véletlen, hogy a tévésorozatok jó része nem a szegényebbek köreiben, hanem a vagyonosok között játszódik, hiszen szeretünk olyasmiben gyönyörködni, ami sosem lehet a mienk. A tévézés világában külön műfajnak számít a családregény: többnyire dúsgazdag famíliák tagjai viszálykodnak azért, hogy kinek legyen a legnagyobb hatalma és persze kié legyen a legtöbb pénz, miközben szerelembe esnek, szakítanak, házasodnak, válnak és ármánykodnak orrba-szájba.
Jesse Armstrong showrunner sorozata első ránézésre simán beilleszthető lenne ebbe a sorba, csakhogy a látszat néha csal. Ezekben a sorozatokban a nagy érzelmeknek és a szappanoperai fordulatoknak általában komoly szerep jut, viszont a Roy család tagjait a vagyonért folytatott állandó harc olyan szinten megrontotta, hogy ők maguk már képtelenek tiszta szívvel szeretni, a kapcsolataik alakulását szinte kizárólag az aktuális érdekek mozgatják. Ráadásul míg a családregények általában kritikai él nélkül mutogatják a leggazdagabbak csillogó életvitelét, addig az Utódlás abban is különbözik tőlük, hogy itt a társadalomkritikai él kimondottan fontos. Ebben a sorozatban gyakorlatilag az összes fontosabb szereplő romlott, önző alak, és egytől egyig teljesen érzéketlenek a külvilág problémáira, mindenben csak a saját hasznukat lesik.
Míg az első évadnál még fontos információ volt, hogy a Roy családot részben Rupert Murdoch főképp bulvárlapokon és jobboldali csatornákon alapuló médiabirodalma, valamint a családtagjaival való furcsa viszonya ihlette, mostanra Logan Roy és gyermekei önálló életre keltek, már nem szükséges senkit sem mögéjük látnunk. A sokszorosan díjazott HBO-széria sok szempontból kilóg a sorból. Nem magyarázza túl a cselekményét, sokszor tűnik kimondottan improvizatívnak, nem cselekmény-, hanem karakterközpontú, az írói pedig minden létező elismerést megérdemelnek, mert olyan friss, szellemes, okos és spontánnak ható mondatokat adnak a szereplők szájába, hogy ettől még a legabszurdabb helyzetek is természetesnek hatnak.
A Brian Cox által mesterien alakított Logan Roy afféle Shakespeare-i machinátorként mozgatja maga körül a bábokat, akik mind az ő hatalmára, pénzére és pozíciójára vágynak, eközben pedig egyre bonyolultabb hatalmi játszmákba mennek bele. Ahhoz képest, hogy az Utódlás csak arról szól, hogy családtagok úton-útfélen átverik egymást, a sorozat még a negyedik évadához érve sem fáradt ki, az viszont teljesen érthető, hogy az alkotók miért döntöttek a befejezés mellett. Jesse Armstrong nem szeretné, hogy a Roy család Ewing famíliává váljon, és végtelenített családregényként hömpölyögjön hosszú éveken át a tévéképernyőkön. Ezt a fajta történetmesélést és rendkívül sötét, a drámát sem nélkülöző humort nem lehet a végtelenségig húzni. Így legalább az Utódlás pont a csúcson ér véget.

Tóth Csaba