SOROZATDARÁLÓ: Családi viszály sárkányokkal

Ma már nehéz így gondolni rá, de annak idején a Trónok harca sem volt instant gigasiker, inkább évadról évadra növelte a népszerűségét, rendszeresen új csúcsokat döntve. A Sárkányok háza már akkora költségvetésből készült, hogy ez a fajta lassú építkezés nem fért bele a keretbe, ennek a sorozatnak csak az adhat létjogosultságot, ha azonnali siker lesz. Az alkotók szerencséjére úgy fest, a nézők mára megbocsátották a Trónok harca utolsó két elkapkodott és elrontott évadát, és olyan nyitottan és érdeklődve álltak a Sárkányok házához, mintha meg se történtek volna.

Az új sorozat alapjait szintén George R. R. Martin író fektette le, és állítása szerint a mostani showrunnerek sokkal szorosabban dolgoztak együtt vele, mint a korábbiak, bármit jelentsen is ez. Egy biztos: az első hat rész láttán (az HBO Max ennyit küldött át a sajtó képviselőinek) azt már nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az új sorozat visszatér a GoT gyökereihez, vagyis sokkal több benne az intrika, az elmés dialógus, a jól kidolgozott karakter és a megrázó dráma, mint az üres látványelem és a méregdrága csatajelenet, bár azért utóbbiból is belefért annyi, hogy senki ne panaszkodhasson. A legfontosabb változás egyértelműen az, hogy míg korábban számos család/ház háborúskodását és hatalmi harcait követhettük figyelemmel, ezúttal egymás fúrása egyetlen házon belül zajlik, ugyanis mindenki tudja, hogy a Targaryeneket lehetetlen legyőzni. Sárkányaik vannak. Ilyen szempontból egyáltalán nem butaság az a sajtóban sokszor megjelent gondolat, amely a Sárkányok házát leginkább egy fantasy környezetbe helyezett Utódláshoz hasonlította. A harc itt és most is – 170 évvel a már ismert történések előtt – a Vastrónért folyik, csak a királyt nem távoli idegenek próbálják letaszítani a trónról, hanem a saját családtagjai.

Érződik, hogy az HBO Maxnál nem spóroltak semmin, grandiózus díszletek és látvány fogad minket, a sárkányok rajongói pedig különösen el vannak kényeztetve, hiszen most rengeteg van belőlük. A Sárkányok háza legradikálisabb húzása azonban az, hogy nagy svunggal halad előre a cselekményben. Míg a Trónok harcára egyáltalán nem voltak jellemzők a nagy időugrások, itt elég gyakran előfordul, hogy két epizód között több hónap vagy akár egy-két év is eltelik, az ötödik és hatodik epizód között pedig egyenesen tíz évet ugrunk előre az időben, ami még színészcserékkel is jár.

Egyelőre kevés az igazán szerethető karakter, de ezt leszámítva a sorozat hozza, amit hoznia kell. Érződik, hogy egy jól ismert világban járunk: egy kicsit más, mégis ismerős. Sokkoló jelenetekből, vérből és szexből sincs hiány, és a történet is mindig tartogat valamit, ami meglepi a nézőt.
Ez kezdetnek több mint elég, és még bőven van idő a fejlődésre.

Tóth Csaba