SOROZATDARÁLÓ: Csajok csúcsközelben

Amy Chozick újságíróként kétszer is elkísérte Hillary Clintont a kampányolás során, az élményeit pedig könyv formájában dolgozta fel. A könyv jogaira aztán az HBO Max csapott le, amely egy tízrészes sorozatban tervezte feldolgozni azt. A feldolgozás szót ez esetben igenis illik nagyon komolyan venni, ugyanis tényleg alaposan átdolgozták Chozick kötetét. A főszereplők fiktív, kitalált karakterek lettek (még akkor is, ha a főhős, Sadie McCarthy a tulajdonságaiban nagyban emlékeztet Chozickra), és elvonatkoztattak a Clinton-kampány érájától is.
A Lányok a buszon sztorija ugyan a mai Egyesült Államokban játszódik, de nem teljesen a valódi Egyesült Államokban. Az itt bemutatott, elnöki pozícióért küzdő jelöltek mind a fikció szülöttei, ugyanakkor kétségtelen tény, hogy többen közülük erősen emlékeztetnek valódi politikusokra, többek között a már említett Hillary Clintonra. Nem véletlen, hogy egyszer sem hangzik el a sorozatban, ki az USA épp regnáló elnöke. Vagyis a Lányok a buszon úgy lett egy erősen politikai töltetű sorozat az amerikai választás évében, hogy direktben sosem politizál: nincs Donald Trump, nincs Joe Biden, nincs FOX News, de ez a fiktív Egyesült Államok nagyjából ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint a valódi: óriási a megosztottság a két tábor között, az alternatív igazságok egyre jobban eluralják a teret, emellett a nők számára az ország egyre élhetetlenebbé válik, mivel elveszik tőlük az abortuszhoz való jogot.
A sorozat azonban a politikai töltet ellenére nagyon vigyáz arra, hogy végig könnyed és fogyasztható maradjon, amit leginkább azzal ér el, hogy elsősorban a négy főszereplőjére és a közöttük kialakuló kollegialitásra és barátságra fókuszál. Egy fekete republikánus, egy feltörekvő influenszer, egy naiv világjobbító és egy tapasztalt, vén róka – ugyan első ránézésre semmi közös nincs bennük, a helyzetük, a nagy igazságérzetük és a magánéleti problémáik mégis összehozzák őket. A Lányok a buszon egyrészt óda a régimódi újságíráshoz és annak főbb céljaihoz, ugyanakkor egy már-már a Szex és New Yorkra emlékeztetően laza, könnyed és csacsogós sztori négy nő barátságáról és emberi kapcsolatairól, amibe akár egy dögös férfisztriptíz-fantázia is belefér.
A sorozatnak van szíve, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy benne van az alkotók dühe is, amit a mai Egyesült Államok közhangulata és politikai valósága miatt éreznek, viszont szerencsére nem engedik, hogy a csalódottságuk kiábrándultsággá váljon. A történethez kiváló színészek egész sora (Carla Guginotól Melissa Benoiston át Griffin Dunne-ig) adta a nevét, akik élettel töltik meg a karaktereiket. Az HBO Maxon látható Lány a buszon furcsa hibrid, ami kissé megmagyarázhatatlan módon mégis működik.

Tóth Csaba