R. Nagy Krisztián: Méhek és virágok

Az 1975-ben életbe lépett Biological Weapons Convention tiltja a biológiai és mérgező fegyverek fejlesztését, raktározását. A vírusok harcászati alkalmazása is ide tartozik, tehát egy esetleges háborúban való bevetésük emberiség elleni bűncselekménynek minősül.

A populáció nagy része virológiai szakértő lett az elmúlt két év alatt, jelen Szerzőt és Olvasót is beleértve. Ideje széles körű szakértelmünket kamatoztatni egy kapcsolódó területen: a mai órán viccekkel foglalkozunk.

Rövid gyorstalpaló, ha kihagytál volna pár előadást a Virológia 101 kurzusból, Olvasó (és nincsenek barátaid, akiktől kölcsönkérhetted volna a jegyzetet; vagy ha vannak, szintén lógtak):
Egy vírus biológiai organizmus. Nem minősül élőlénynek, így ne keverd őket a baktériumokkal (meg persze azért sem, mert a méretbeli különbség olyan, mint egy galamb és egy Boeing 747 között). Amikor élő sejtbe kerül, ráveszi, hogy a normális funkciója helyett hozzá hasonló vírusokat kezdjen gyártani. A sejt ebbe idővel belehal, szabadjára engedve a millió és millió újszülöttet. Bár a vírus elméletileg arra programozza a sejtet, hogy önmaga tökéletes másait készítse, előfordulhatnak változások. Ha a picit különböző vírusok effektívebben képesek ezt a szimpla fertőzz-szaporodj hurkot végigcsinálni, az új variáns válik dominánssá, és a régi lassanként kihal (mivel az erősebb verzióval verseng).

Ha mindez tiszta, Olvasó, áttérhetünk a viccekre.
Egy vicc rövid narratív kon­struktum. Önmagában csupán egy betű/hang katyvasz. Amikor a vicc fülön/szemen keresztül egy emberi agyba jut, kifejti hatását (azaz: humor által boldogságot szerez), amivel ráveszi az agyat, hogy a normális funkciója helyett (azaz: saját gondolatok teremtése) sokszorosítsa a viccet. A fertőzött személy útra kel, és ha olyan fajtársával találkozik, akinek imponálni szeretne, elmeséli neki. Az agy igyekszik pontosan reprodukálni a viccet, de előfordulhatnak változások, szórend, kihagyott vagy hozzáadott részletek, egyebek. Ha a vicc új variánsa humorosabbnak bizonyul, mint az eredeti verzió, gyorsabban és effektívebben tud tovább szaporodni.
A vírushoz hasonlóan a vicc is kihasználja a gazdaszervezet biológiáját: míg például egy vírusfertőzött tüsszentéssel ereszti szélnek a betegségét, egy viccfertőzött hangos önkéntelen nevetést hallat, ami odavonzza megkeseredett fajtársait, akik vidámságból termelődő édes szerotonint igényelnek.

Hogy védekezhetünk az aljas viccek ellen, teszem fel a kérdést helyetted, Olvasó.
Nagyon jó kérdés, kedves Olvasó!
Mint tudjuk, a vírusokkal szemben az immunrendszer védi a testet. Amilyen összetett csodadolog is az, ugyanolyan kifejthetetlenül bonyolult a mentális védelmünk. Nagyon röviden, egy vicc elleni defenzíva alapjai a következők:
– Logika. („Ez a vicc nem vicces.”)
– Emlékezet. („Ezt a viccet már hallottam.”)

Ahogy az immunrendszer is olyan vírusokkal szemben a leghatékonyabb, amelyekkel korábban már találkozott, a viccek is veszélytelenné válnak többszöri fertőzés után. Az elerőtlenedett élceket nevezi a szakma tudományosan „szakállas vicceknek”. Ez az alfaj olyan régóta kering az emberiség kollektív elméjében, hogy majdnem képtelen szaporodni és fertőzni. A gyermekkori vírusos megbetegedésekhez hasonló (pl. bárányhimlő). A gyerekek 5–10 éves korukban a legfogékonyabbak arra, hogy megfertőződjenek velük. Ez fontos ahhoz, hogy immunitást építsenek a rossz humor ellen. Mivel a szakállas viccek idősebb korban komoly komplikációkhoz vezethetnek, javasolt a gyermekeket szándékosan megfertőzni még fiatalon (pl. kései fertőzöttek magyar stand-up komikussá válhatnak).
De Szerző – gondolod –, a hasonlat nem jó, hiszen a vírusok gonoszak, megbetegítenek, míg a viccek a legrosszabb esetben is csak fárasztók vagy rasszisták!

Nos, Olvasó, gondold át újra a negatív sztereotípiáidat a vírusokról! Léteznek olyanok is például, amelyek káros baktériumokba fészkelik be magukat, ezzel egyenesen megmentve téged a betegségektől.
Aha! – mondod te, olvasó, mert érted, mire akarok kilyukadni, de azért elmagyarázom, mert ilyen egyoldalú ez a műfaj:
A „vicc” nem direkt analógiája a vírusoknak. Csupán egy alfaj. Szó szerint minden emberi gondolat követi a leírt vírusisztikus életciklust. Ha gondolsz valamire, bármire, vagy megtartod magadnak, amíg elfelejted/sírba viszed, vagy kiadod magadból, potenciálisan megfertőzve vele embertársaidat.
Még ha nem látod is pontosan, Olvasó, hova vezet a gondolatkísérlet, valószínűleg kezdesz érezni egy kis „nem lesz ennek jó vége” szorongást.
Tökéletes! Az itt kifejtett gondolataim is igyekeznek túlélni és terjedni, ehhez fantasztikus betűösszerakó képességeimmel úgy kell leírnom őket, hogy megfertőzzék az elmédet.

Egy sikeres vírus általában azért sikeres, mert túléli az immunrendszerünket. A gondolatok elleni immunrendszer alapjait fentebb említettem, és ha elég szemfüles vagy, Olvasó, láttad, hogy az analitikus gondolkodásért felelős bal agyfélteke funkciói kerültek listázásra, míg az intuitív, emocionális jobb agyféltekét csak szolidan elfelejtettük említeni, mint egy mihaszna, épp előzetes letartóztatásban ülő nagybácsit a karácsonyi ebédnél.
Ha a mentális immunrendszerünk fő védelmi vonala az analitikus gondolkodás, mi lehet a gyenge pontja?
Az érzelmek! Hát persze. Milyen gondolatok másznak be a fejünkbe a legkönnyebben? Egy jó vicc. Egy fülbemászó dallam. Bármi, amit az attraktív pincérlány valaha kiejtett a száján, amikor hallótávolságon belül voltam. Valami, ami megrémít, lenyűgöz, undorít, elszomorít, megnyugtat.
Azonban az összes érzelmi gyenge pont eltörpül az emberi elme immunrendszerének legnagyobb defektje mellett. Az érzelmi gyenge pontok Gilgamese, kinek szinonimája a magyarban nagyon találóan „méreg”, hölgyek, urak: a düh!

Ha sikeresen meg akarod fertőzni e Szerző elméjét egy gondolattal, Olvasó, görgess  szemgolyóddal a nevemig, keress fel, és mondj nekem valamit, ami feldühít! Garantáltan, évek múltán is eszembe fog jutni a zuhany alatt állva, mekkora segg voltál és mit kellett volna válaszolnom, ha akkor épp eszembe jut, és mondjuk nagyobb vagy izmosabb lettem volna nálad. Továbbá, kétséged ne férjen hozzá, elmesélem interakciónkat mindenkinek, akit ismerek, hogy megerősítsék a véleményemet, milyen gonosz, undok, felháborító emberi egyed vagy.

A dühöt célzó gondolatok életciklusának nevetséges sikeressége abban rejlik, hogy a fejlődési evolúciójuk nem egyirányú, mint egy viccé (a vicc legviccesebb verziója terjed a legjobban, kiszorítva a kevésbé humoros variánsokat).
A dühgondolatoknak egyedi túlélési stratégiájuk van. Amikor valakire dühös vagy, jó eséllyel ő is dühös rád, de neki egy saját, tiéddel ellentétes dühgondolat lakik az elméjében, amivel megfertőzi saját ismeretségi körét. Ahogy a fertőzés elharapódzik, minél dühösebb lesz az egyik csoport a másikra, a másik is annál dühösebb lesz az elsőre. Kialakul egy ellenségkép mindkét oldalon, de ne tévesszen meg, Olvasó: azt gondolnád, ha két csoport egymás ellenségének tekinti a másikat, az azt jelenti, az ellentétes dühgondolataik is rivalizálnak…

Felejtsd el, amit gondolsz, Olvasó, hát nem figyeltél?! A gondolatok a fejedben nem a barátaid, csupán szaporítóeszközként használnak, ne bízz bennük!
A két csoport dühgondolatai nemhogy nem bántják, ellenkezőleg, kultiválják egymást!
Minél több személy kerül az egyik csoportba, annál több variánsa születik a gondolatvírusnak, amelyekből a legerősebbek fognak továbbterjedni. Minél többen minél dühösebbek, annál valószínűbb, hogy olyan dolgokat csináljanak vagy mondjanak, ami miatt a másik csoport még dühösebb lehet, és több embernek előadja a frusztrációját, szaporítva a saját csoportjukba tartozó dühödt emberek számát is. Ha a világ egy mező, az egyik csoport dühgondolatai méhecskék, a másikéi pedig virágok. Ha több és illatosabb a virág, a méhek több és édesebb mézet csinálnak, miközben egyre több és több virágot poroznak be.

Ha dühösnek érzed magad, Olvasó, járj el a víruskorszakban tanultak alapján: gondold végig, kitől kaptad el a fertőzést, és kerüld a nagy tömegeket, amíg nem leszel jobban. Különben magad is terjesztő leszel. Ez a legtöbb és egyben legkevesebb, amit tehetsz.

Az emberek vérnyomása az egekben, miközben a zümmögő mező megtelik virágokkal.