SOROZATDARÁLÓ: A vietnámiak csak azt mondják, az amerikai háború

A streaming térhódításának egyik fontos állomása volt, amikor a nagy hollywoodi sztárok is elkezdtek leszerződni sorozatokhoz. Máig akad egy-egy nagyobb név, aki nem tette meg ezt, egyelőre például sem Leonardo DiCaprio, sem Tom Cruise nem próbált átnyergelni a sorozatokra, de ami késik, nem múlik. Az ellenállók tábora mindenesetre fokozatosan fogyatkozik, most egy újabb nagy nevet húzhatunk ki róla: Robert Downey Jr.-ét, aki A szimpatizáns című HBO minisorozatban vesztette el a szériaszüzességét. A Vasember-filmek csillaga ráadásul nem egy, hanem négy szerepet játszik a sorozatban, és van olyan jelenet is, amelyben ezt egyszerre teszi.
A szimpatizáns ettől még nem lesz egy Bölcsek kövére: Viet Thanh Nguyen Pulitzer-díjas re­gé­nyét a dél-koreai sztárrendező, Park Chan-wook (Oldboy, A szobalány) adaptálta, a könyv különlegessége pedig éppen az, hogy a vietnámiak szemszögéből vizsgálja a vietnámi háborút (amit a vietnámiak csak amerikai háborúként emlegetnek egymás között) és annak következményeit, illetve bemutatja, milyen élet várt azokra a vietnámiakra, akik Saigon eleste után Amerikában próbáltak új életet kezdeni.
Ebben a közegben Downey Jr. karakterei gyakorlatilag az amerikai népet és annak arroganciáját képviselik, maszkban, játékos formában. A szimpatizánsra amúgy sem jellemző a visszafogottság: vad stílusbravúr bontakozik ki a szemünk előtt, ami teli van masszív időugrásokkal, és nemcsak az időben, hanem a helyszínek között is ugrálunk, sőt egy epizód erejéig még egy Apokalipszis mostra emlékeztető háborús film forgatására is ellátogathatunk. A kezdőpont a Saigon eleste előtti időszak, de flashbackekben még a gyerekkorba is visszaugorhatunk. Mármint a főhős, az ereiben francia vért is hordozó kettős ügynök, a Kapitány gyerekkorába. Ő látszólag az amerikaiak oldalán áll, ám valójában a kommunistáknak kémkedik, vagy… egy idő után minden összezavarodik.
A szimpatizáns mind témáiban, mind történetében rendkívül zsúfolt, és európaiként nézve még az se garantált, hogy az összes történelmi utalást érteni fogjuk, de nem ez az igazi gond a sorozattal. A showrunner Park Chan-wook ugyanis annyira a meseszövésre, a stílusra, a lenyűgöző képi világra és az izgalmas kérdések felvetésére fókuszál, hogy közben valahogy elfelejti a nézőhöz közelebb hozni a karaktereit: nem sikerült a történetüket igazán átélhetővé tenni, és azok is pórul járhatnak, akik egy feszült kémthrillerre számítanak. A szimpatizáns ugyanis a kémes sztoriszálat nem John Le Carré-módra használja, inkább csak kiindulópontként egy sötéten komikus, vibráló meséhez, amiben végre szót kaphat a másik oldal is.

Tóth Csaba