Gubis Éva: Érzéstelenítés

Bal alsó impactált fog extrakció. Helyi érzéstelenítés. Napi kétszer egy Aktil Duo. Egy hét ágynyugalom. Nem volt vészes. Kellemetlen volt, ezt mondtam a végén az orvosnak, miközben írt. Feltette a kérdést, és ráhajolt a receptre. Így csinálja a rutinos orvos, kérdés fel, és válasz előtt ki. Kikapcsol. Ágynyugalom, ez a szó tetszik. Elmosolyodom, kifolyik a nyálam. Leteszem a kezelőlapot az éjjeliszekrényre, és kitapétázom magam körül a párnát papírzsebkendővel. Minimalista patchwork. Furcsa érzés mozgatni a fejem, húzódik a bőr, mintha horogra lennék akadva, épp fárasztanak. Inkább leteszem a fejem.

Egy hét nyugalom, ráadásul ágyban. Mikor volt utoljára ilyen? Talán általánosban. Boldogan folyatom a nyálam a zsebkendőkre. A gyerekek nem nyaggatnak majd, elijeszti őket a torzszülött fejem. A doki azt mondta, holnapra három-négyszeresére dagadhat a kezelt terület. Olyan leszek, mint a szélütéses Csuszka bácsi volt otthon a piacon. A fél arca megbénult és máshol állt, mint az egészséges fele. Neki voltak a legfinomabb házi tojásai.

Tarthat még az érzéstelenítő hatása? Talán igen, túl szép lenne, ha ilyen kevés fájdalommal megúsznám. Egy hét ágynyugalomnak megvan az ára. Egész szórakoztató, hogy olyan nagynak és idegennek érzem a szájam és a fogaim. A nyelvem helyett mintha egy jó darab nyers karaj lenne odabenn, amit valamennyire mégis én mozgatok. Megpróbálom kitapogatni a sebet a karajjal, édes vért érzek a számban. Éhes vagyok? Nem ehetek. Egy karajt most megennék. Nagymama vadas mártásával.

Mikor a tejfogaim hullottak, nagymama minden fog után Barborka történetét mondta esti mesének. Barborka nagyon szép kislány volt, csillogó gyöngyfogakkal, mindig mosolygott, és cukorkát szopogatott. Barborka szájában a fogak elkezdtek unatkozni, mert nem volt mit rágni. Kérlelték a lányt, hogy egyen inkább répát. Barborka azt mondta, ő jobban szereti a cukorkát. A fogak unaloműzőként kiszámolósdit játszottak. Ecc, pecc, kimehetsz, holnapután huss! Akire a huss jutott, az kiesett. Barborka napról napra, fogról fogra szomorúbb lett. Már nem mosolygott. Mikor a kedvenc fogától, a szép, éles bal metszőfogtól is megvált, azt mondta, hogy most már csak azért is cukorkát fog enni. Az árván maradt jobb hátsó őrlőfog viszont elárulta, hogy utánuk, tejfogak után igazi fogak nőnek, akik még jobban unják a cukorkát. Barborka arca felderült, és elkiáltotta magát: Moftantól fak répát efek! Erre mindig nevettem, és kértem nagymamát, hogy beszéljen még így, de ő mondta, hogy alváf van, és beküldte nagyapát. Nagyapa megnyugtatott, hogy ha nem szeretem a nyers répát, a vadasban lévő répa is számít. Már akkor a vadas volt a kedvencem.

Dani a hónom alá dugja a lázmérőt. Mondom neki, hogy fak répát efek. Nem nevet, azt mondja, ma már nem ehetek, de hoz vizet. A lázmérőre koncentrálok, hogy ne forduljak rá, ne törjem össze. Kifolyna a higany, higanygyöngyök között feküdnék. Azt azért megmutatnám a gyerekeknek, azt mondanám, hogy gyöngyöket pisiltem. Kicsit erősebben nehezedek a lázmérőre, aztán mégse. A gyerekek még elhinnék, de nagymama nem. Meg ha bepisilek, akkor nem ihatok a fánis bögréből. Reggel kávét akarok inni a fánis bögréből. Még sosem ittam kávét a fánis bögréből. Ki kell próbálni. Dani itat, vizes törölközőt tesz a fejemre. Rászólok, hogy ne áztassa el a patchworkömet, mert aztán nem ihatok a fánis bögréből. Gondterhelten nézi a párnát.

De hisz nincs meg a bögre, csapnék a homlokomra, de csak óvatosan a hirtelen mozdulatokkal, így mondta az orvos. Széttörött az egyik költözésnél. A bögre. Nem voltam elég óvatos a hirtelen mozdulatokkal. Nagyon sírtam, azt hittem, újra cumisüvegből kell innom. Mert nagymama úgy szoktatott le a cumisüvegről, hogy bevitt a Bakai porcelánboltba, és választhattam egy bögrét, ami legjobban tetszett. Bakainé azt mondta, hogy a fánis bögre ára egy cumisüveg. Nagymama később sokat büszkélkedett az ötletével, a városban utánam több gyereknél bevetették. Kegyetlen játék, de álltam a sarat. Már négyévesen kemény csaj voltam. Ma is. Mondta is a doki. Egy ilyen problémás nyolcas után.

Dani pirulát hoz, ezt most vedd be, mondja. Vedd be te, mondom. Nevet, leül az ágyra, segít inni. Vedd be, kezdi rá Kisdani az ágy végében. Mikor jöttek be a gyerekek? Vedd be te, vedd be te, skandálják. Eszter odabújik hozzám, jólesik a hideg kis test érintése. Anya, súgja, és kisimítja a hajamat a szememből, vedd be te. Kirohannak, visszhangzik tőlük a nappali, mesét néznek. Ez melyik? A gülüszemű szamurájos következő részét látni akarom. Szólni kéne. Danit kiáltok, aztán látom, hogy itt van. Leveszi a törölközőt, megfogja a homlokom. Hívjam az orvost? Ne hívd, mondom, tudni akarom, mivé alakul a szamuráj. Átnyúl fölöttem a mobilomért, fiatal illata van. Azt kérdezi, hogy hívják az orvost. Édesem, megfogom a kezét, láttam az előzetest. Nem ért meg. Sokáig pittyog mellettem a mobilon, néha gyorsul, néha lassul a ritmus, lehet, hogy mondani akar valamit? Régen tudtam a morzeábécét, a szomszéd srác kedvéért tanultam meg, cserkész volt, gondoltam, romantikus, ha így vallok szerelmet. Végül nem került sor a vallomásra, mert hazautazott Pestre, mielőtt nagyapa kiengedett volna a szobafogságból.

Kicseng, mégse morze volt. Dani beszél, kicsit zavar, mert szeretném hallani a tévét a nappaliból, közben még kérdezget is, hogy fáj-e. Azt mondja, harminckilenc hat, erre nagyon megijedek, hogy összetörtem, a hónaljamhoz kapok, nincs ott, benyúlok egészen a hátamig, aztán a mellem alatt keresem, sehol sincs. Nyugodj meg, már kivettem, mondja Dani. Kiveszem a kezem a mellem alól, meg kell fogni az állkapcsomat, mert ég. Mondom Daninak, hogy ég, de nem találom őt a szobában, ledobom a takarót, ott sincs semmi. Kisdani szalad be, ijedten néz rám, nem te, mondom. Menj ki, kisfiam, ez már Dani, hát mégis itt volt. Pirulát tesz a kezembe, azt mondja, kettőt is szabad. Megkapaszkodom a karjában, valamit mondani akartam neki, de nem jut eszembe. Nem törött szét, nyugi, mondja. Megkönnyebbülök. Megvan a bögre? Lefejti a karom, törölköző a homlokomra. Ne ezt, hideget hozz. Megfordítja.

Danival a pozsgafa mellett állunk. Túlöntöztük. Azon vitatkozunk, melyikünk locsolta utoljára, mikor észreveszem, hogy Dani higannyal locsolja a növényt. Mon­dom neki, hogy a higany nem is folyik, erre mutatja, hogy tudja ő, nézzem a virágát. Észreveszem, hogy a pozsgafa zöld levelei helyett ezüstös gyöngyök nőttek a növényre. Nagyon szép, olyan, mint a gyöngyfa, amit a kézművestáborban csináltam. Csak szebb, mondja Dani, nevet, megölel, megpuszilna, de megfordítom a fejem, hogy ne a sebet puszilja.

Az ágy melletti széken ébredek, ráz a hideg. Dani a komódban túr. Hol vannak a tiszta hálóingek? Második fiók. Ezek Eszteréi. Alatta. A szoba közepén állok, Dani leguggol elém, hosszú hálóing van rajtam, földig érő. Ahogy Dani emeli, az anyag rátapad a combomra, vizes. Meztelenül állok a szoba közepén, felemelem a karomat. Dani a fejemre húz egy száraz hálóinget, betakar, már fekszem. Sokáig ül mellettem. Elmondom neki, hogy ha a bölcsességfog nincs, őrültekháza lesz ott bent. Ecc-pecc-kimehetsz. Ha csak egy hét ágynyugalomra megy el a legbölcsebb, ki találja meg, hogy hol van Eszter pizsamája? Mi lesz itt? Várom, hogy nyugtasson meg, de nincs a szobában. De itt van nagymama, mesét mond, Barborka a szamurájjal harcol.

A szamurájjal harcolok, mindenhol üt, pedig én csak azt akarom, hogy egy hatalmasat pörgőrúgjon az államba, hogy az egész mozduljon el, mint Csuszka bácsinak, sőt, inkább váljon el a fejemtől, ne legyen ráfüggesztve a koponyámra. Mindenhová üt és rúg, csak az államba nem. Aztán a szamuráj magasba emeli a karját, fénycsóva tör elő belőle, fölfelé, az ég felé. Ezt az átváltozás követi, tudom. És már azt is sejtem, mivé változik. A fénycsóvából először egy hálóing tűnik ki, Eszter nyuszis hálóinge. A hálóing viselője nagyapa, földig hajol, mert addig ér rajta a nyuszis hálóing, és húzza felfelé, egészen a nyakáig. A hálóing alatt az én meztelen gyerektestem van, már a térdemről felismerem, és ott az anyajegy a szeméremajkamon. Nagyapa benyúl az ajkaim közé, és kihúzza a karajt. Tányérra teszi, és partedlit köt a nyakába.

Autóban ülünk, de ez nem a Wartburg. Dani vezet, hátranézek, ott ülnek mindketten, pizsamában, bekötve. Hátranyúlok, Eszter hálóingét igazítom, próbálom lejjebb húzni, begyűrődött a dereka és az ülés közé. Dani rám szól, hogy hagyjam, előre nézzek. Nem érti, hogy ez fontos. Hogy képzeli, hogy ennek teszi ki a lányunkat? Előrehúzza a fejem a horognál fogva. Te se hiszel nekem, ugye, kérdezem. A hideg ablaknak nyomom az arcom, sírok. Megnyomom a szélvédőtörlő gombját, az ablak megindul lefelé. Dani átnyúl rajtam, fiatal illata van, felhúzza az ablakot. Átdőlök a vállára, sírok.

A kezelőszékben térek magamhoz, partedli a nyakamban, egyedül vagyok, várok. Végigtapogatom a testem, van rajtam ruha, biztos Dani öltöztetett fel. A pólóm aljába kapaszkodom, húzom lefelé, Dani mindig nevet, hogy az összes felsőm így van kinyújtva. A tenyerem az államra vándorol, de mintha nem tudna eljutni odáig, ahol az állkapcsom lenni szokott, jó öt centivel korábban megáll. Megnyomkodom az ujjaimmal is, feszes és forró a bőröm. Végre bejön az orvos, megkérdezi, melyik fogat is húztuk, és elfordul, az eszközöket tisztítja, fertőtlenítőt spriccel rájuk, törölgeti. Szeretném, ha idefordulna, az arcomra nézne, szuggerálom a tekintetemmel, erre tényleg rám néz, kérdőn. Bő-se-ség-og. Tovább néz, csodálkozva, mint aki nem hiszi, amit hall. Az egyik szemöldöke felszalad, a másik a szeme fölött redőződik, mint nagymamának. Ből-se-ség-hog, próbálom artikulálni. Ne találgass, mondja, közelebb hajol, a fogaimat nézi. Ecc-pecc-kimehetsz, erre mondom neki, hogy ezt ne. Hirtelen felkapja a steril fogót, a szájába nyúl, és érzéstelenítés nélkül kitépi a jobb hátsó őrlőfogát.

Nyugi, csak rosszat álmodtál. Dani ébresztget, a kocsiban ülünk. Jár az ablaktörlő, a ritmusára az ecc-pecc szól a fejemben. Nem hoztam esernyőt, megpróbálok minél közelebb parkolni a rendelőhöz, mondja Dani. A gyerekek esőkabátja a túratáskában maradt, fordulnék hátra, de Dani szól, hogy nincsenek itt a gyerekek. Hátrakapom a fejem, beléhasít a fájdalom. Hol vannak, kérdezem. Anyám vigyáz rájuk, mondja. Elsírom magam, megint. Ne aggódj, minden rendben lesz, mindjárt hatnak a gyógyszerek, nyugtatgat. Simogatja az arcom, az egészséges felemet. Elfordulok, hogy ne lássa a feldagadt területet.