Ficsku Pál: Az író ára

Mostanában azon gondolkodom, egyre többet, mennyit érek én. Mennyit ér egy magyarul író ember? Nem tudom, tényleg nem tudom. Mostanában forintosítunk, eurósítunk mindent. De vajon van-e az értéknek ára? Van-e az íróknak ára?
Ma Magyarországon egy első osztályú futballista átlagban havonta kétmillió nyolcszázezer és hárommillió háromszázezer forint között keres. Még ha a kispadon ül is. Plusz ingyen lakás, ingyen kaja, autó, ingyen orvosi ellátás, téli szünetben egy hét Dubajban. Nyáron horvát tengerpart. Még ha nem is tudnak magyarul.
Persze, megérdemlik a sok pénzt.
Szórakoztatják a közönséget.

Múlt hét szombaton a Kisvárda–Paks rangadón 2155 néző előtt játszott a két csapat. Összesen harmincöt játékos. Az játékosonként leosztva 61,57 néző. Pályára lépett a Kisvárda részéről a saját nevelésű Pe­teleu, Kravcsenko, Prenga, Leo­ni, Melnik, Zlicsics, Camaj, Bum-
ba, Mesenovic (csereként Peteleu helyett Hej, Zlicsics helyett Karabeljov, Camaj helyett Asani, Bumba helyett Navratil). Egy magyar sem. A Paks viszont csak magyar játékosokat alkalmaz, tőlük annyira nem sajnálom a pénzt, átlagban ezer néző előtt játszanak otthon, hiába épül a Paks-2 atomerőmű, senki nem kíváncsi a focira.
A másik meccsről csak röviden írok, Gyirmót FC Győr–Zalaegerszeg 1053 néző előtt.
A havi milliomos fellépők: Rusák, Hasani, Klimovics, Cvetanovszki, Lesjak, Szerafimov, Halinovics, Szankovics, Ubochioma, Spoljaric. Csak harminc játékos. Fejenként 35,1 néző.

Na vajon mennyit ér egy író? Mennyit érek én?
Rokkantnyugdíjas vagyok, pontosabban rehabilitációs járulékot kapok. Januárban a havi jövedelmem áttörte a történelmi, vagy talán pszichedelikus határt. Amíg decemberben 29 340 Ft-ot kaptam, január 12-én már 31 400 Ft jött a számlámra.
Néhány éve Királyhelmecen volt egy felolvasóestem, 134 néző előtt. Azóta voltam Kolozsváron is, 313 néző előtt olvastam fel, de Budapesten az Olaf Palme házban 1114 néző volt kíváncsi a Törökfürdő estünkre. Hat íróra. A bevételt a Vakok Intézetének juttattuk el. Úgy ötven vak vagy gyengénlátó hallgatott minket. Nem kértem honoráriumot, csak szállást és úti díjat. Lehet, hogy focistának kellett volna mennem a Felvidékre vagy Erdélybe. De vajon Camaj vagy Ubochioma olvasott-e fel magyarul, és felajánlotta-e a honoráriumát valamelyik vakok intézetének? (No jó, ez egy kicsit durva volt.)

Szóval mostanában azon gondolkodom, mennyit ér egy magyar író.
Mennyit kaphatott Anonymus? Jó, Janus Pannonius kapott egy püspökséget. Berzsenyinek voltak diófái. A legenda szerint Jókai Mór nem kapott addig reggelit Széppataki Rózától, amíg nem írt meg kilenc oldalt. Én láttam eredeti Jókai-kéziratokat, biztosíthatok mindenkit, ahogy öregedett Jókai, egyre éhesebb lett, és egyre nagyobb betűkkel írt.

Elkezdtem dolgozni az MMM-trilógián, nem a csokigolyón, hanem a Mikszáth, Móricz, Mórán. Minél öregebb vagyok, annál jobban vonzódok a régebbi magyar irodalomhoz. Mórának nem voltak megélhetési gondjai, Szegeden a városi múzeum és könyvtár igazgatója volt. Móricz egy hévízi kúráján írta meg a Rokonok című színdarabját és regényét, aminek a honoráriumából vette meg a leányfalui villáját. Mikszáth Kálmán azonban más történet.
Mielőtt Mikszáth Kálmánról írnék, azért tisztázzuk, hogy ki az író.
Az internet világában természetes, hogy én is beütöttem a gépbe, mi az író.
Az alábbi dolgokat dobott ki a gép.
Tarka zsírszegény író. 450 gramm, 255 Ft.
Násztej Fittej író, 1,5% dobozos, 500 ml 219 Ft.

Ezután tovább kalandoztam, én, mint zsírszegény és tejérzékeny író. Az alábbi linkre bukkantam: „Mi az író? Házilagosan is előállítható. Elöljáróban is elárulhatom, bő tíz perc alatt elkészül a házi író… Ha nem kapunk írót, aggodalomra semmi ok, otthon mi is elő tudjuk állítani. A házi író előállításánál nem kell köpülni.”
Nem tudom, hogy a szüleim hány perc alatt állítottak engem elő. Köpültek vagy nem? Amúgy is, ki köpül? Aki alul van, vagy aki felül? De ki van alul, és ki van felül? Erről egy volt szerelmem egyetlen kétsoros verse jut eszembe. „Ki, be / no, de kibe?”
Azt se tudom, hogy Anonymust, Balassi Bálintot, Pázmány Pétert, Berzsenyit, Petőfit és az MMM-brigádot köpülték-e a szüleik. Elő lehet-e tíz perc alatt Hajnóczy Pétert állítani? (Mondjuk egyszer engem öt perc alatt előállítottak a szocialista rend elleni szerveződködésért, de az egy másik történet.)
Ismereteim szerint Mikszáth Kálmán volt az egyetlen magyar író, aki kétszer vette el ugyanazt a nőt. Anyagi okokból. Mauks Ilonát. A fiatal Mikszáth jogi egyetemre járt, de abbahagyta a tanulmányait, utána elszegődött, mondjuk úgy, legyen már egy szép szó is ebben az írásban, jogapródnak Mauks Ilona apjához Balassagyarmatra. 1873-ban megszöktette Ilonát Pestre, ahol titokban összeházasodtak. De nagy úr a szegénység, egy év múlva a beteg Ilona a penészes lakásból visszaköltözött Balassagyarmatra, és szülői hatásra elváltak. A csóró Mikszáth 1881-ben jelentette meg A jó palócok, és 1882-ben a Tót atyafiak című könyvét. Van-e ára egy írónak?

A mi Kálmánunk hirtelen befutott író lett, dőlt a lé, parlamenti képviselő is lett, és már nem vonatkozott rá a mondás, amit Mauks ügyvéd úr ragasztott rá, „ki van a lába a cipőből, mint Petőfinek”.
„Kedves Ilonkám!
Sokat írjon.
Szeretem, ha ír.
Manapság csak két eleven ember van a földkerekségen, akiket úgy olvasok, hátha valami meglepő szépséget találok bennük. Az egyik a föld legrafinírozottabb írója, Turgenyev. A másik az kedves asszonykám, aki még a grammatikát se tudja, az én aranyos Pöhélykém.”
Van-e ára az írónak, vagy sem?
Nem tudom, tényleg nem tudom.
Talán ha meghalok, megtudják a gyerekeim.
Sajnos, be kell fejeznem, mert megint elájulok.