Pár hónappal ezelőttig minden (rossz) tapasztalatom ellenére is azt gondoltam, hogy vannak szent és sérthetetlen szakmák, amelyek képviselőit soha, semmilyen körülmények között nem kritizáljuk, mert nem megfelelő fizetésért, gyakran embertelen teher alatt kemény munkát végeznek. Ilyenek például az orvosok, az ápolók, a szociális munkások, akik életeket mentenek. Aztán történt egy tragédia az életemben, és rá kellett jönnöm: nem, nem lehet és nem is kell szentségben és sérthetetlenségben sem általánosítani. Ahogy vannak jó, kedves, empatikus emberek minden területen, úgy akadnak kártékony, akár pszichopatikus vonásokat mutatók is.
DOKUMÁNIA: Maya története – egy család kórházi kálváriája
Éppen ezért ütött szíven a Netflix legújabb dokumentumfilmje, a Take Care of Maya (Gondoskodj Mayáról). Mérhetetlenül szomorú történet, így előre szólok: nem mindenkinek és nem minden állapotban ajánlott, ugyanis lelkileg kifejezetten megterhelő.
A film egy 2016-ban 10 éves kislányról, Maya Kowalskiról szól, aki akkorra már pár éve küzdött egy ritka betegséggel. Miközben Floridában éppen tombolt a hurrikán, a szülei elvitték a neves Johns Hopkins Gyermekkórház sürgősségijére, mert Mayának kegyetlen fájdalmai voltak. Itt indult a család kálváriája, amely súlyos tragédiával végződött.
Mayához az érkezése után nem sokkal az orvosok odahívták a gyermekvédelmi munkatársat – pontosabban gyermekbántalmazási szakértőt –, mert azt gyanították, a tünetei színleltek, vagy édesanyja váltja ki őket. Az asszony (aki maga is nővérként dolgozott) ugyanis nagyon határozottan lépett fel és megmondta, mit adjanak a lányának, hogy jobban legyen. A szakember 10 percet töltött a szülőkkel, körülbelül ugyanennyit a gyerekkel, és ezalatt megállapította: a gyereknek semmi baja, anyja kivetített Münchausen-szindrómában szenved, azaz szándékosan generál rosszullétet a lányánál, hogy felhívja magára a figyelmet. A diagnózis következményeként a gyámügy megtiltotta az asszonynak, hogy lássa a gyerekét.
A dokumentumfilm fő narrátora Maya édesapja, aki elmondja: Maya egészséges kisgyerek volt, aztán egy nap olyan fájdalmai támadtak, hogy a kezét-lábát alig bírta mozgatni. Orvostól orvosig vitték, mígnem egy specialista megállapította, hogy a nagyon ritka Sudeck-szindrómában (más néven komplex regionális fájdalomszindrómában, CRPS-ben) szenved. Az orvos ketamint írt elő, és a család még Mexikóba is elutazott, ahol egy agresszívabb megközelítésű, úgynevezett ketaminkómás kezelést kapott a kislány, ami után jelentősen javult is az állapota. Egészen addig az estéig, amikor a sürgősségire került.
A dokumentumfilmben Maya édesanyjának, Beatának a feljegyzéseibe is betekinthetünk, kiderül, mennyire komolyan vette a gyereke állapotát. Belehallgathatunk beszélgetéseibe a gyámüggyel, a gyermekbántalmazási szakértővel, a nővérekkel és orvosokkal, de hallhatjuk azt is, ahogy Maya az édesanyjáért kiált, sír, és próbálja meggyőzni a személyzetet, hogy vegyék komolyan a fájdalmát.
A dokumentumfilm már 2020 környékén forgott, amikor a Kowalski család jogi lépéseket tett: polgári peres úton próbált szembeszállni az állammal és a kórházzal. Láthatjuk, mennyire reménytelen harc ez. Különösen annak a fényében, ahogy a Maya mellé kirendelt szakemberek az eljárás során tanúskodnak – rezzenéstelen arccal, semmiféle felelősséget nem vállalva a történtekért. Henry Roosevelt, a film rendezője egyébként a kórháznak és az érintett munkatársaknak is szeretett volna kérdéseket feltenni, ám nem álltak kötélnek. Így őket, az ő szempontjukat és hozzáállásukat csak a meghallgatásukon készült videók és az édesanya, Beata hangfelvételein keresztül ismerhetjük meg.
A kirajzolódó kép pedig hideglelős. Egyebek mellett arról is szó esik, milyen nyomásnak voltak kitéve a kórházban a családtagok: Maya – akitől megtagadták a ketaminos kezelést – ismerje el, hogy semmi baja, Jack Kowalski ismerje el, hogy a felesége tehet mindenről, és akkor rendben lesznek a dolgok… Beata egy idő után nem bírta tovább.
Több olyan szülőt is felsorakoztat a film, igaz, csak egy pár mondat erejéig, akik hasonlókon mentek keresztül a saját gyerekükkel: mivel nem volt egyértelmű a diagnózis, a kórház azonnal gyermekbántalmazásra hivatkozott és gyámügyi eljárást kezdeményezett. Aztán egy adott ponton, amikor a bántalmazás mégsem volt bizonyítható, rávette a családokat, hogy a helyzet gyors rendezéséért cserébe mondjanak le bármilyen további igényükről vagy jogorvoslati lehetőségről. Sajnos a film hiányossága, hogy ezekből a történetekből sem derül ki, mi lehet a rendszerszintűvé vált zaklatás fő mozgatója. Néhány felelős pozícióban levő személy túlbuzgósága? Esetleg az amerikai biztosításos egészségügyi rendszeren alapuló pénzéhség?
Hogy mi is történt pontosan a Kowalski családdal, a kétórás filmből kiderül. A polgári peres eljárásuk eredményére szeptemberig várni kell.
Herczeg Szonja
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.