DOKUMÁNIA: JLo dokumentumfilmnek álcázott szobra

A film egyébként JLo szakmai szempontból eddig legsikeresebb időszakában, 2019 tavasza és 2020 ősze között készült, akkor, amikor a Hustlers (vagyis A Wall Street pillangói) című filmmel a kritikusok körében is hangos sikert aratott, és amikor a Super Bowl félidejében ő volt a fellépő – a Halftime Show az amerikai popkultúra kimagasló csúcsa, egy zenész, előadó pályájának egyik legnagyobb elismerése.

A Halftime ugyan életrajzi filmnek mondja magát, de vajmi kevés derül ki belőle Jennifer Lopez gyerekkoráról, legfeljebb annyi, hogy nem volt igazán szívderítő. Előkerül pár korai, illetve tinédzserkori kép bejátszásként a film különböző pontjain, emellett elhangzik, hogy édesanyja bántalmazta is – ennek ellenére egy jelenetben a legnagyobb szeretetben ünnepel együtt a család. Mélyebbre nem ás le a dokumentum a családi traumákban, ahogy azt sem igazán firtatja, hogy latin-amerikai gyökerei miatt JLo milyen jellegű nehézségekkel nézett szembe. Megelégszik azzal, hogy elmondja: „kétszer annyit kellett dolgoznia, mint másnak”. Ehhez még annyit tesz hozzá, hogy Lopez a Trump-éra alatt érzett először kényszert a politikai megnyilvánulásra, elítélte, ahogyan az elnök a mexikói menekültekkel bánt. Közben viszont szembetűnő, ahogy a főszereplő és a film készítői teljes egyetértésben működnek, s abban a pillanatban, ahogy mélyebb témák kerülnének terítékre, már ugranak is egyet a történetmesélésben.

Ami pozitívum, hogy egy-egy pillanatra megláthatjuk az énekes-színésznő emberi oldalát, például amikor megtudja, hogy a Hustlersért nem kapott Golden Globe-ot és Oscar-díjra sem jelölték, hiába tartották nagy esélyesnek. Itt derül ki az is, mekkora stábbal dolgozik, a segítők jelentős része pedig évtizedek óta mellette van – ami mindenképp Lopez személye mellett szól.

A film másik nagy fejezete a Super Bowl körül forog. Erről a maga idejében nagyon sokat cikkeztek, hálátlannak tartva Lopezt, amiért kifogásolta, hogy Shakirával közösen kellett a műsort összeraknia. Itt tegyük hozzá, hogy JLo felháborodása  érthetőbb, ha figyelembe vesszük, hogy nem Shakirával volt baja, hanem úgy érezte, a szervezők szerint egyikük sem elég önmagában ahhoz, hogy megérdemelje a Halftime Show-t. Így a két énekesnőknek fejenként körülbelül 7 percnyi koncertidő jutott, ami, valljuk be, valóban visszás. Itt kerül szóba Trump politikája is, ezúttal a díszlettel kapcsolatban, JLo ugyanis a színpadi ketrecekkel a határon rácsok közé zárt latin-amerikaiakat akarta ábrázolni. A show-elem ellen a szervezők előbb tiltakoztak, de Jennifer nem tágított, és a Halftime végül olyan lett, amilyennek ő szerette volna látni. 

A dokumentumfilm semennyire nem érinti JLo magánéletét, már azon túl, hogy az énekesnő megjegyzi, szomorú, hogy az embereket főleg ez érdekelné vele kapcsolatban. Jelenlegi párja, Ben Affleck is csak pár másodpercre tűnik fel, és hiányoznak azok a megszokott dokumentumfilmes elemek is, amikor barátok, családtagok mesélnek részletesen az adott személyről, milyen ember, milyen kolléga is ő. Így aztán a Halftime leginkább egy reprezentatív szoborra emlékeztet, amely valószínűleg a leginkább Jennifer Lopez önmagáról alkotott képét tükrözi.

Herczeg Szonja