DOKUMÁNIA : A fejszés, akit az internet népe felemelt

A Netflix új dokumentumfilmje, A fejszés stoppos (The Hatchet Wielding Hitchhiker) ennek a felhígulásnak egy eklatáns példája. Hogyan csinált az internet népe valakiből hírességet, hőst, és hogyan lovagolták meg ezt a hirtelen jött népszerűséget a médiumok még akkor is, amikor már tudható volt, hogy a srác egyáltalán nem az, akinek elsőre látszik (bár itt jegyezném meg: volt olyasmi is, ami elsőre látszott – de erről később).
A történet Kairól (valódi nevén Caleb McGillivary) szól, aki 2013 februárjában vált netes hőssé, miután bizarr körülmények között megmentette egy nő életét. A hajléktalanként stoppoló Kai egy autóban ült egy idősebb férfival, aki kocsijával nekihajtott egy úton dolgozó munkásnak, és rasszista kifejezéseket ordibált felé. A sérült férfi megsegítésére sietett egy nő, a kocsi vezetője őt is megtámadta. Kai ekkor lépett közbe, és a nála lévő fejszével háromszor, tiszta erőből fejbe vágta a támadót.
A virálissá vált videóban Kai egy riporternek nyilatkozik, és elmeséli, mi történt: alapos részletességgel, a smash (zúzás) szót használja háromszor is, amikor arról beszél, hogyan törte be a támadó koponyáját. „Bezúztam, bezúztam, bezúztam” – mondja hangosan, miközben a mozdulatot imitálja.
A jelenetből mémek tucatjai születtek, és mindenki Kait ünnepelte. A sajtónál pedig mindenki elsőzni akart, hogy elmesélhesse, ki is ez a srác. A többi között maga Jimmy Kimmel, az amerikai talkshow-k egyik legnagyobb neve hívta meg a műsorába. Az is felmerült – mint a dokumentumfilmből kiderül –, hogy saját valóságshow-t kapjon: az ötlet a Kardashianek realityjét jegyző producer fejéből pattant ki.
Hogy mennyire bizarr, hogy a mai világban egy 3 perces videó alapján valakivel  milliós szerződéseket akar kötni egy jó nevű gyártócég, önmagában is megérne egy dokut. De a történetmesélés nem ezen a nyomon halad. Nem árulok el nagy titkot, hiszen a trailerben is szerepel, hogy Kairól menet közben elég sok minden kiderül. Nem telik el 3 hónap a virális videótól számítva, és Kai már börtönben ül emberölésért. Állítása szerint önvédelemből ölt meg egy idős férfit, aki bedrogozta és megerőszakolta őt.
A filmben megszólal Kai unokatestvére és édesanyja is. Kiderül, hogy a srác kanadai, és az is, hogy anyja intézetbe adta 13 éves korában. Kai elég sok brutalitásról számol be az interjúkban (a dokumentumfilmben nem szólal meg személyesen, csak korábbi felvételeken látható), gyerekkorát pokolinak élte meg, de az elhangzottakat nagyjából annyiban is hagyják a true crime készítői. Nem kérdeznek rá az anyánál fontosnak tűnő részletekre (például arra, miért adta intézetbe a fiát), és azt sem próbálja meg kibogozni senki, hogy Kai egyetlen olyan állításával kapcsolatban, amire rákérdez a riporter, miért ad más választ a fiú anyja és unokatestvére.
Ugyanúgy nyitva marad az a kérdés is, hogy Kai valóban sorozatosan pedofilok áldozatává vált, vagy ez csak egy megbomlott elme magyarázata agresszív dühkitöréseire. A film egy pillanatra megvillant egy Facebook-bejegyzést is, ami arra enged következtetni, hogy a srác talán pedofilokra vadászott egyfajta önjelölt igazságosztóként, de ezt a szálat is csak elkezdi, majd félbe hagyja a film.
A történet érzésem szerint több háttérkutatást érdemelt volna, de azért szolgál tanulságokkal: például eszünkbe juttatja, hogy a mai, gyakran szűretlen információdömpingben fogalmunk nincs arról, kik azok, akiket követünk és akiket felemelünk. Ahogy elgondolkodhatunk azon is, hol van a média felelőssége.

Herczeg Szonja