Digitális emlékezet – Emlékképek a barsendrédi magyar iskoláról

Emlékképek a barsendrédi magyar iskoláról

Luky János, a szülőfaluja történetét módszeresen feldolgozó, kiváló helytörténész 63 képet, köztük sok iskolai felvételt, osztályképet ajánlott fel a Fórum Intézet digitális gyűjteményébe. A két világháború között nem egészen 800 lelkes Barsendréd katolikus magyar iskolájában átlagosan 70-80 gyermek tanult. 1904–1945 között negyven éven át Beluch Imre volt a falu kántortanítója, aki az általa alapított helyi gazdasági kört, tejszövetkezetet, felnőtt férfi és vegyes kórust is vezette. Az 1907-ben felépült új iskolát igyekezett a legjobb tudása szerint berendezni. 1908-ban Budapesten feleségül vette az iskola tanítónőjét, Stróbentz Gizellát. 1911-ben filmvetítőgépet szerzett, s az endrédiek az elsők közt élvezhették a mozi áldásait. Végigharcolta az első világháborút. Aligha véletlen, hogy Beluch Imrét az 1935-ben Léván megalakult Szlovenszkói Magyar Tanítók Országos Énekkara alelnökének választották.

Stróbentz Gizella vitte az egybevont első két osztályt, Beluch Imre pedig a másik tanteremben a 3–8. osztályosokat tanította. A két világháború közt szinte minden magyar faluban működő énekkarról és színjátszó csoportról, valamint abban a korban még ritkaságnak számító osztálykirándulásokról készült képek azt jelzik, hogy a tanító házaspárnak sikerült az iskolát a korabeli Endréd katolikus magyar közösségének szolgálatába állítani. A kiválasztott kép az endrédi iskola 1926. évi garamszentbenedeki kirándulásán készült. A hét gyermeket felnevelő tanító házaspár az első sorban középen látható.

Jóllehet, a Slovenská liga 1928 és 1938 között szlovák iskolát működtetett a községben, a magyar iskola létszáma alig fogyott. A történeti Bars és Nyitra megyék határvidékén, félúton az elmúlt fél évszázadban egyaránt szlovák többségűvé vált Nagykálna és Nagysalló közt félúton található Barsendréd egyike a Garam menti nyelvváltó községeknek. A mai Nyitrai járás 89 falujának nagyobbik része második világháborút követő telepítések és a reszlovakizáció hatására veszítette el magyar többségét. Így például az 1946–1947-ben a teljes jog- és vagyonvesztés, illetve a kényszertelepítések fenyegetésének hatására az összes endrédi magyar család – akárcsak a korabeli szlovákiai magyarság kétharmada – a helyben maradás és a túlélés érdekében a kisebbik rosszat – a reszlovakizációt választotta.  

És bár négy évvel később, 1950-ben 67 jelentkezővel létrehozták a Csemadok helyi szervezetét, 1953 őszén pedig újra megnyílt az endrédi magyar iskola, a falu magyar közösségének erejét már nem sikerült helyreállítaniuk. Jóllehet, az 1961–1962-es utolsó osztályképen még huszonnyolc gyermek hunyorgott a fényképezőgép lencséjébe, 1963-ban a magyar nyelven folyó oktatást mégis végleg felszámolták. Közben a falu lélekszáma is a felére fogyott.

Száz évvel ezelőtt, az 1921/1922-es tanévben 727 szlovákiai magyar népiskolában 101 268 gyermek tanult. A 2020. szeptemberi hivatalos adatok szerint 115 teljes szervezettségű és 88 1–4. osztályos magyar, illetve 26 magyar–szlovák kétnyelvű iskolában 30 809 magyar nemzetiségű diák tanult. A digitális emlékezet iskolaképei mindenesetre jól tükrözik a nemzetiségi politika asszimilációs tendenciáinak és a magyar közösség térvesztésének az összefüggéseit. 

Szarka László