Ami az útikönyvekből kimaradt

Az elmúlt százötven év alatt (és persze az egyesülés előtt is) emberek jöttek-mentek, ta­nultak, politizáltak, szóra­koz­tattak, alkottak, elgondolkodtattak vagy éppen plázáztak, moziztak, buliztak és cserélődtek a városban: (át)adták egymásnak a kilincset, a világot jelentő deszkákat, a családi ezüstöt, a moziszéket. Sok víz lefolyt a Dunán. Életük színterei, a város utcái, házai is kicserélődtek időnként, szerencsére lassúbb ütemben. Elvégre: „A víz szalad, a kő marad, a kő marad.”
Kordos Szabolcs és fotós kollégája, Huszár Dávid az Egy város újabb titkai című könyvükben (az első rész az „újabb” jelző nélkül 2022-ben jelent meg) további budapesti legendák és legendás budapestiek nyomába eredt a nekik vagy a vállalkozásuknak otthont adó épületek „segítségével”. A várostörténeti, ismeretterjesztő könyv több szempontból is rendkívül változatos.

A benne felvonultatott „legendás budapestiek” különböző történelmi korszakokban, századokban éltek-haltak: a Gellért-hegyen a vaskorban megtelepedett eraviszkuszok kivételével Kordos Szabolcs hőseinek többsége a 19. és a 20. századból való. Rákászné Sinka Erika azonban legalább két szempontból is kivétel: a mai kor embere, és nem valamilyen épülettel kapcsolatban, hanem a húsz év óta építgetett, időnként a nagyközönség számára is látogatható, Zöld Pagony néven ismert díszkertjével szerepel a kötetben.
A könyv lapjain különböző társadalmi állású személyek váltják egymást: a Krúdy Gyula által is „megénekelt” kitartott nőtől (Mágnás Elza) kezdve festőn (Csontváry Kosztka Tivadar), írón (Rejtő Jenő), vállalkozókon (Haggenmacher fivérek) át a pártfőtitkárig (Rákosi Mátyás). Megrendelőik és lakóik mellett a könyv tulajdonképpeni főszereplői, a más-más funkciójú és architektúrájú budapesti épületek kerülnek reflektorfénybe. Bank, templom, szabadkőműves székház (egész pontosan a Nagypáholyház), bérház, villa, szálló, kastély, szocialista „csúcsbüfé” és ugyancsak az „átkosból” ránk maradt csúcshotel, orfeum, bordélyház, atombunker és egy egész, a magyar és a külföldi filmesek által manapság nagyon felkapott lakónegyed is szerepel a kínálatban.
Az egyes fejezetek levéltári és múzeumi források felhasználásával, a korabeli sajtó tudósításai, a visszaemlékezők, valamint a helyszíni adatközlők – lakók, tulajdonosok, gondnokok, fenntartók stb. – elmondása alapján születtek meg. A szöveges részeket archív képek és Huszár Dávid friss fotói teszik teljessé. A könyvben szereplő helyszínek, épületek nagy része az egyszerű halandó számára „láthatatlan”, pontosabban csak kívülről, az utcáról nézhető meg, sokszorosan értékesek tehát Huszár Dávid „belsőséges” képei. Egyes helyek a nyilvánosság számára is elérhetők, mert például hotelként nyertek új funkciót (Nagypáholyház), múzeumként (az Ázsia-kutató Hopp Ferenc vagy Bajor Gizi színésznő villája) vagy színházként (a Somossy Orfeumból lett Operettszínház) szolgálnak.
A könyv borítóján Buda(pest) egyik ikonikus helyszíne, a Szent Gellért-szobor látható, és még valami: a közelében pöffeszkedő, középkori várkastélynak tűnő, vörös téglás rejtélyes villa. Hogy Genovában is láttak már hasonlót? Különben is mindig kíváncsiak voltak arra, hogy hogyan és miért került éppen oda? A választ az ott vendégeskedő Arnold Schwarzenegger is biztosan tudja. A legegyszerűbb, ha fellapozzák Kordos Szabolcs legújabb könyvét – már csak ezért az információért is.
Benyovszky Mánya Ágnes

Kordos Szabolcs: Egy város újabb titkai 
21. Század Kiadó, 2023, 240 oldal