A Maszat-hegyen innen és túl

Húsz éve jelent meg Varró Dániel kultikus verses meseregénye, a Túl a Maszat-hegyen – Muhi Andris és a pacák birodalma, amelyben két kilencéves, Muhi Andris és Maszat Janka átjárót talál a Törpe utca és a Maszat-hegy varázsvilága között, majd megküzd a mesevilágot tintapacákkal elárasztó Pacacárral, miközben olyan segítőkre talál, mint Szösz néne, a Babaarcú Démon, a Bús Piros Vödör, az Ismeretlen Angol Költő vagy a Zsiráfmadár. A mese és a verses (kaland)regény műfajának ötvözése, a gyerekirodalmi és a klasszikus szépirodalmi hagyományok vegyítése, a virtuóz líratechnikai megoldások, a versformák, a nyelvi és intertextuális játékok hálózata a 2023-as második részt (Muhi Andris és az ordított világ) is jellemzi.
A történet egy évvel a győztes Muhi-csata (!) után játszódik: Andris és Janka ismét két világba szakadtak, újra találniuk kell egy titkos átjárót, azonban most nem a tintapaca, hanem a zaj és a csend egyensúlyának a megbomlása jelenti a bonyodalmat, azaz hogy a hétköznapokból eltűnnek, a varázsvilágban pedig megjelennek a hangok. A zaj („zajmaszat”, „zajcafat”, „zajszenny”) ugyanis mindkét helyen sajátos funkcióval bír.
A Törpe utcában a rendet jelöli, zajszennyezés nélkül eltűnik az élet ritmusa: „A zajmaszat körülvesz, áthat, / Abból fakad minden varázslat. / A lárma és a csend között / Neszek vannak, vagy zajszöszök: / A futball-labda pattogása, / A villamoscsilingelés, / A varrógép, a Singer, és / A billentyűzet kattogása, / Madárfütty, mikrópittyenés, / A versütem, a szívverés”. A hétköznapi zajok azonban, átszűrődve a másik világba, megtörik a varázslatokat, „zavart okoznak az erőben”, „hangzavart”.

A zaj–csend-problematika nemcsak a két világ szorosabb motivikus összefűzésére, hanem a költő alteregójának regénybeli megjelenésére, a szerzői önreflexió működtetésére is alkalmat ad, és lehetővé teszi a felnőtt dilemmák gyerekirodalomba csempészését. A világok között repülő zsiráfmadár kiköltéséhez egy jó verset kell „költeni”; a mindig hallható „belső zajszösz” (ihlet vagy lelkiismeret?) a döntéshelyzetekben segít; a végső csatát pedig (Pacacár ismételt legyőzését, mert persze ő az eredője minden rossznak) a zajnyomokat követve a viharban szélfogóval előidézett hangrobbanás oldja meg.
A mese a maga varázslatos lényeivel, tárgyaival, nonszensz figuráival (Hepcia, akinek pusztító a „hapcija”, Sir Henry Excel, szöszmágia, zajlopótök, jövőbe látó kisfazék) csak az egyik rétegét jelenti a műnek, ugyanilyen hangsúlyos a verses regény és az eposz műfaji lehetőségeinek kiaknázása is. Nemcsak az Anyegin-strófa utal Puskin művére, hanem az összegző, enciklopédikus jelleg is: a két szálon futó, Andris és Janka kalandjait követő elbeszélésbe beékelődnek a mellékszereplők előtörténetei, de a szöveg létrehozza a helyszínek komplex mitologikus terét is. Horkolány város legendája például a névadó sorsát jelöli, Badarország megtalált régi térképe pedig egykor létező településekről és csatákról ad hírt. Az eposzi kellékek közül ironikus módon helyet kap a Múzsához való fohászkodás, az olvasóhoz való odafordulás („Kis olvasóim, hát szevasztok”), van seregszemle, odüsszeuszi utazás a Tintatengeren, szópárbaj a mitológiai alakokra is emlékeztető mesehősökkel.
A kalandok váltakozása műfaji és formai változatossággal társul, helyzetdal, gúnydal, átokvers, limerick, stanza, hexameter, disztichon, tercina, variációk az ütemhangsúlyos verselésre, sőt egy fejezet erejéig verses képregény is megtalálható a műben. A mottók és a jelöletlen idézetek, allúziók rendszere a verses meseregényt az irodalmi hagyományba ágyazza: Ady, Babits, Shakespeare, Kassák, Csokonai, Kosztolányi, József Attila, Vörösmarty, Kormos, Kölcsey mellett Lovasi András és a titokzatos Varró Béni sorai, Dániel András kuflimeséi és a Bogyó és Babóca is megjelennek (ez utóbbi betétdala a Pacacár megérdemelt büntetéseként). A betétversek közül a Családi csendélet a Családi körnek, Makula bácsi flashbackje pedig a János vitéz első énekének az átirata; a félreértések sorozata a két világ határán Ovidius Pyramus és Thysbe-történetének a parafrázisa; a Badar-ábécé az angol nonszensz költészet tradícióit idézi.
Varró azonban ezúttal sem csak a szépirodalom keretében mozog: az egyes jelenetek kontextusát olyan popkulturális jelenségek, közéleti események is alakítják, mint például A gyűrűk ura, A csillagok háborúja, a ’87-es téli fagy vagy a ’88-as foci-Eb. Mindez persze a felnőtt olvasónak kedvez, ahogy Turgenyev, a burgonya versbeszéde is, amely a közéleti beszéd üresjáratainak a paródiája; vagy a piros hering motívuma, amely hamis nyomként újra meg újra felbukkan a regényben, ironikusan utalva az azonos nevű retorikai alakzatra, és azáltal magára a posztmodern szövegalakítási stratégiára is, amely a szövegbeli kitérőkkel, elterelésekkel, hangsúlyáthelyezésekkel dolgozik.
És talán épp ez a sokrétűség, a gyerek, a felnőtt és a szakmabeli közönség számára is meglepetéseket tartogató szövegvilág teszi ma is érvényessé Varró verses regényét, amelynek – ha hihetünk az Utóhangnak – a készülő harmadik része dolgozza el a kimaradt szálakat.

Varró Dániel:
Túl a Maszat-hegyen 2. – Muhi Andris és az ordított világ
Varró Zsuzsa rajzaival
Jelenkor, 2023, 308 oldal