A gödörben az a lényeg, hogy ne ássunk tovább

A Fórum Társadalomtudományi Szemle idei második számában megjelent tanulmány ezt a kérdéskört próbálja elemezni, mégpedig az 1990-től napjainkig összegyűjtött választási adatok alapján. Az elemzés eredménye több mint érdekes. Kiderült, hogy a szlovákiai magyar pártok potenciális választói bázisa több mint félmilliós nagyságú és harminc év alatt országos méretben is stabilnak tűnik. A választási adatok és az 1990-től feldolgozott iskolai beíratási számok pedig meglepő eredményt mutatnak: a szlovákiai magyarság létszáma alig csökken, és távolról sem olyan mértékben, ahogy azt az 1991-es, 2001-es és a 2011-es népszámlálási adatok mutatják. A szlovákiai magyar pártok potenciális választási eredménye tehát továbbra is 10 százalék felett van. Persze csak akkor, ha egy céljuk lesz: képviselni választóikat.

Tanulmányunk alapja egy kiterjedt adatbázis, mely 1990-től napjainkig tartalmazza az összes európai parlamenti, országos parlamenti és megyei választás releváns adatsorát, mégpedig községi szinten. Ez azt jelenti, hogy 538 olyan település választási számait elemeztük, ahol az elmúlt harminc év során a magyar vonatkozású pártok (Együttélés, Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, MPP, MKP, Híd, MK, MKDSZ) bármelyik parlamenti vagy megyei választáson összegezve legalább 10 százaléknyi eredményt értek el. Feldolgoztuk a többi, elsősorban szlovákok lakta területet is, ez utóbbiakat azonban érthető okok miatt csak járási szinten összegzett adatokkal. Az adatbázis ezenkívül tartalmazza az egyes községek 1990-es népszámlálási számait, valamint járási és országos szinten az elmúlt harminc év iskolai beíratási adatait, mindig összehasonlítva a szlovák mutatókkal. Minden esetben a hivatalos adatokkal dolgoztunk. Az adatokat elemeztük, rendszereztük, majd kritikai vizsgálatnak vetettük alá. Ezt követően vontuk le a fenti következtetéseket.

A tanulmányban részletesen kifejtjük és megindokoljuk a feldolgozás módszerét, az egyes következtetéseket, az adatsorok összevetésének metodikáját és az egész elemzés logikai következtetéseit.

A tanulmány első részében arra a következtetésre jutottunk, hogy a szlovákiai magyar választói bázis megközelíti a félmilliót. Az adatokon túli kiindulópontunk a népszámlálási adatok voltak, melyek alapján a szlovákiai magyarság aránya tízévenként körülbelül egy százalékkal csökken: 1991 – 11%, 2001 – 10%, 2011 – 9% és 2021 várhatóan 8% körüli országos arány. Érdekesnek találtuk, hogy a letaglózó és drámai csökkenés ellenére a választási adatok más dinamikát mutatnak. Ezért elhatároztuk, hogy a népszámlálási trendeket kritikai vizsgálatnak vetjük alá.

Az elmúlt húsz évben a politikai elemzők egyre gyakrabban találkoztak a felmérések és az önbevallásos adatsorok lényeges eltérésével a későbbi vagy korábbi időben vizsgált valóságos számoktól. A felmérések egyre megbízhatatlanabbak és bizonyos elemeit tekintve ilyenek a népszámlálási adatok is. Úgy véljük, hogy a népszámlálás eredményeihez is érdemes fenntartásokkal közelíteni.

Ezért a népszámlálási adatokat összevetettük egy másik adatsorral. Ez, a szlovákiai magyar iskolába íratott elsős gyerekek aránya az első osztályba íratott szlovák gyermekek létszámához viszonyítva. Összevetés céljából kikértük a szlovákiai iskolaügyi minisztériumból az elmúlt harminc év évenkénti iskolai beíratási adatait, külön a szlovák iskolákban, külön a magyar iskolákban és összesítve is.

Hogy jobban lehessen látni a magyar első osztályosok trendmozgását az országos adatsorral összehasonlítva, ezért a magyar görbe a valóságos adat tízszerese. 

Látható, hogy a csökkenések és emelkedések összhangban vannak egymással. Nincs szemmel látható, drámai változás a szlovák iskolásokkal összevetve. A harminc év alatt a lényeges országos trendek ugyanazok. Némi csökkenés harminc év távlatában érzékelhető, de mértéke és intenzitása sem visszafordíthatatlan, sem letaglózó.

Ha tehát a valóságos anyanyelvi százalék trendje követné az iskolai trendet, és kiindulópontként elfogadnánk az 1991-es népszámlálási adatokat, akkor ez a szám 2020-ban is 11 százalék körül lenne, a feltételezett nyolc helyett.  

Természetesen nem állíthatjuk és nem is állítjuk, hogy a szlovákiai magyar választói bázison belül harminc év alatt semmilyen változás nem történt. Valószínűsíthető, hogy az elmúlt harminc évben volt némi arányeltolódás a szlovák nemzet javára. Az iskolai beíratási számok és a titkos politikai választások összesített számai azonban nem támasztják alá a hivatalos népszámlálási adatok folyamatos és drámai zuhanását.

Ezért a fenti eredmények és összefüggések értelmében más módon kell megközelítenünk a választási bázis nagyságának meghatározását.

Hipotézisünk a következő állításokból indul ki:

• a harminc év választási adatait átszámoltuk 100 százalékos részvételre, hogy objektív módon lehessen összevetni az egyes – eltérő választási részvétel mellett lezajlott – választásokat. A választási számok tehát mindenhol 100 százalékos elméleti részvétellel értendők.
• településszerkezeti és választási adatok elemzésével kiszűrtük a 2010 és 2020 között szerzett, majd elvesztett szlovák politikai jellegű szavazatokat, és csak a harminc év alatt megszerzett magyar kötődésű számokkal dolgozunk. Ennek részletes metodikáját a Fórumban ismertetjük.
• 2002 és 2012 között a leadott magyar jellegű szavazatok jelentősen meghaladták az akkori – a népszámlálásból kiinduló – magyar anyanyelvű 18 évesnél idősebb választók számát. Amikor a szlovákiai magyar pártok leghatékonyabban politizáltak, szavazóik száma tartósan meghaladta a hivatalos népszámlálási adatokra támaszkodó lehetséges választói határt.
• a hivatalos iskolai adatok szerint 1990 és 2020 között nem változott tartósan a magyar kisiskolások aránya a szlovák iskolába íratott gyermekekhez viszonyítva. Nehezen képzelhető el, hogy közben, harminc év alatt, a szlovákiai magyarok létszáma több mint 25 százalékkal csökkent volna.
• kiindulópontnak az 1991-es népszámlálási adatokat tekintjük, mivel 1989 előttről szabad választások híján nincsenek értékelhető választási adatok. Ezért kiindulva 1990-ből a következőket rögzítjük: az iskolai beíratásokból leszűrhető kb. 0,4 százalékos harmincéves csökkenést az anyanyelvi arány vonatkozásában egy rendkívül pesszimista, már-már borúlátó hozzáállással, több mint megdupláztuk, és egy százalékban állapítottuk meg. Így hipotézisünkben 1990-ben a szlovákiai magyar anyanyelvűek aránya 11,61%, 2000-ben 11,20%, 2010-ben 10,86% volt, 2021-ben 10,53% lesz. A hivatalos népszámlálási adatok valószínűleg más számokat hoznak ki 2021-ben, ezek megbízhatóságát azonban – szerintünk – hitelt érdemlően megkérdőjeleztük.
• a szlovákiai magyar pártok valószínűleg még a legjobb éveikben sem tudtak megszólítani minden számba vehető magyar kötődésű választópolgárt. A helyzet ennél sokkal strukturáltabb. Ezért úgy véljük, hogy még 2002 és 2012 között is 10-15 százalékkal magasabb volt a szlovákiai magyar választói réteg az akkori kimutatható eredményeknél.
• a 2006 és 2012 közötti három választás átlagosan elérhető szavazatszáma 463 815 volt. Ezt 10–15 százalékkal megemelve 510–530 ezres nagyságot kapunk, ami a 2010-es választásra érvényes számítás. Ez az akkori országos szavazásra jogosult személyek legkevesebb 11,69 százaléka. Ha tehát ezeket a számításokat a fenti gondolatmenet alapján kivetítjük 1990-re, 2000-re és 2020-ra, akkor a kiinduló és záró számok – a mindenkori választásra jogosult szlovákiai állampolgárok adataiból – a következők: 1990-ben legkevesebb 12,36 százalék és 447 397 potenciális szavazó, míg 2020-ban legkevesebb 11,36% és 503 080 potenciális szavazó.  

A fentiek figyelembevételével tehát a következő grafikon ábrázolja a harminc év alatti időszakban a szlovákiai magyar választói bázis teljes nagyságát és szavazatmegoszlását. 

A választói bázis rétegezettségét illetően négy, viszonylag stabil, elsősorban dél-szlovákiai csoportot találtunk. A bázis 35–38 százaléka erős magyar kötődésű választó, akik minden körülmény közepette magyar pártokra szavaznak. A másik, ugyancsak 35–38 százalékos nagyságú réteg szintén elsősorban magyar pártoktól várja a képviseletét, azonban ezzel együtt erős elvárása egy markáns jobbközép és centrista, kismértékben balközép politikai irányultság, valamint hiteles demokrata elkötelezettség is. A harmadik csoport elvárásai hasonlók, mint a másodiké, azonban a magyar pártokkal szembeni nemzeti érzelmű kötődése lazább. Ennek a rétegnek a becsült nagysága 14–16 százalék. S legvégül található egy körülbelül nyolcszázalékos csoport, mely ugyan magyar kötődésű, de sem korábban, sem ma nem találja politikai megfelelőjét az eddigi magyar pártok profiljában. Őket a markáns baloldali, a szélsőjobboldali és a tekintélyelvű politikai irányok nyűgözik le.

Mindez kivetítve mai valóságunkra azt jelenti, hogy az első csoport képviselője a mai MKP, amely számukra hiteles képviselet, ugyanakkor pártjuk nem hajlandó és nem tud nyitni a magyarság további rétegei felé. A második csoport a 2006-os MKP-ban, majd a korai Most-Hídban találta meg képviseletét, mindig magyar pártokra szavazott, de napjainkra gyakorlatilag elvesztette pártját. 2020-ban jelentős részük mélységesen csalódva otthon maradt, vagy szlovák pártokra szavazott. A harmadik réteg 1998-ig szlovák pártokra szavazott, 2000 és 2012 között az akkori MKP-t, majd a Most-Hidat támogatta, míg ma, megfelelő kínálat híján ismét szlovák pártokra szavaz. A negyedik csoport pedig politikailag máshol áll, mint amit a magyar pártok kínálni tudtak az elmúlt harminc évben.
Mindebből logikusan adódnak a politikai tennivalók:

Az első, 35–38 százalék nagyságú csoport megtartásához és felrázásához fontos létrehozni egy valódi közös politizálást, közös pártot vagy egységes politikai platformot. Ők önmagukban nem elegendők a parlamenti küszöb megugrásához, azonban nélkülük ez csak kivételesen sikeres esetekben lehetséges. Ezt a réteget ma az MKP képviseli.

A második, ugyancsak 35–38 százalékos nagyságú réteg támogatását újra vissza kell szerezni. Ennek előfeltétele egy tisztességes jobbközép és centrista politika, hiteles és elfogadható politikusokkal. A mai MKP nem tudja és nem is akarja őket megszólítani, a Most–Híd pedig 2016 után elvesztette vonzereje nagy részét. Ez a választói réteg ma hiteles politikai képviseletre vár.

A harmadik, 16 százalék nagyságú csoport rövid távon nem szólítható meg a mai szlovákiai magyar politikai kínálattal. Ez a réteg mindig szlovák és magyar pártok között válogat, s ma magyar oldalon nincs számukra intézményesített, formalizált párt, platform, csoport vagy markáns politikus. Hosszú távon azonban újra meg kell és meg lehet nyerni a harmadik csoport bizalmát is, tartósan stabil, sikeres és hatékony politikai munkával.

A negyedik csoport megszerzéséhez politikai váltásra volna szükség, mégpedig baloldali, esetleg tekintélyelvű irányba. Ennek esélye ma csekély. Csupán formálisan említjük meg az északi és nagyvárosi etnikai szlovák politikai választók megszerzésének a lehetőségét, azonban a Most-Híd példája mutatja, hogy ez a legnehezebben megszerezhető és leghamarabb távozó választói csoport.

Mindettől ma még nagyon messze vagyunk. Mégis úgy véljük, hogy ez a jobb sorsra érdemes választói réteg várja a megfelelő politikai képviselet létrehozását és a rétegezettségének megfelelő kínálat megjelenését. Reméljük, hogy a fenti elemzéssel hozzájárulunk egy szilárd alap kiépítéséhez, melyre támaszkodva a jövőben helyes politikai lépéseket lehet megtenni és hasznos politikai döntéseket lehet hozni.

A gödör alján nem ásni, hanem gondolkozni és építkezni kell.

Baki Attila, Gyurovszky László
A tanulmány teljes szövege a Fórum Társadalomtudományi Szemle 2021/2-es számában olvasható.