Visszavágtak a csallóközaranyosiak

Csallóközaranyos/Naszvad. Sok néző, vérbeli rangadó, Kasznár-tündöklés és Elexová-bravúrok – így lehetne címszavakban összefoglalni a naszvadi-ímelyi csapat csallóköz-aranyosi vendégjátékát a női I. kézilabdaliga 13. fordulójában. Mindkét pont otthon maradt, miután hatvan perc után 23:18-at mutatott az eredményjelző.

Visszavágtak tehát a hazaiak őszi naszvadi vereségükért (24:35), győzelmükkel nagy járási riválisuk elé kerültek a táblázaton, s jelenleg nyolcadikok. A kilencedik percben volt utoljára döntetlen az állás (3:3), utána gólról gólra nőtt a hazaiak előnye.

„A végletek csapata a miénk – magyarázza a diadal után Pint János csallóközaranyosi klubelnök. – Vagy rosszul játszik és nagyon kikap, vagy nagyon jól kézilabdázik és szép győzelmet arat. Egy hét alatt mind a két arcát megmutatta együttesünk, a rangadón a szebbiket. Rá se lehetett ismerni a lányokra azok után, amit egy héttel korábban nyújtottak. Sugárzott belőlük a magabiztosság, a győzni akarás és bátorság. Utóbbi különösen Kasznár Mariannára vonatkozik (más szemtanúk szerint élete legjobb mérkőzését játszotta a helyi alapiskola tanító nénije – a szerző megj.), aki nyolc remekbe szabott találattal bizonyította, milyen nagy játékospotenciál van benne. Csapatgyőzelmet arattunk, de nem hagyhatom ki kapusunkat, a 17 éves nyitrai Viktória Elexovát, aki először kapott lehetőséget a meccs elejétől, és meghálálta Peter Talár edzőnek a bizalmat. Bravúrt bravúrra halmozott, óriási érdeme van a sikerben.”

Nyolcadik vereségét szenvedte el a naszvadi-ímelyi csapat a bajnokságban, sorrendben a negyediket. És csúszik lefelé a táblázaton, közvetlen a kiesőjelöltek fölött található. Még az a szerencséje, hogy a mögötte lévő együttesek is sorra kikaptak.

„Az volt a baj, hogy a nagy akarásban védenceim megfeledkeztek a taktikai utasításokról. Belementek a rohanó kézilabdába, nem védekeztek jól, a kapusteljesítmény se volt az igazi, s a támadásépítésben számomra érthetetlen dolgokat műveltek, mintha gyerekkézilabdát játszottak volna – panaszkodott a vereség után Miskovics György, a vendégek edzője. – A sok kimaradt ziccer, kapufa és a hazai kapus védése végül megpecsételte a sorsunkat. Csapatom csak hatvanszázalékos teljesítményt nyújtott, a győzelemhez száz százalék kellett volna.”