Varga Erik semmin nem változtatna

A Diószegen élő traplövő 2014-ben és 2015-ben megnyerte a világbajnokságot, így az olimpia előtt érthetően az esélyesek között emlegették. Ezen az sem változtatott, hogy az idény elején betegség miatt néhány hetet ki kellett hagynia, és a riói Világkupára sem tudott elutazni. Jó formáját igazolta a bakui Világkupán elért második helyével, az olimpián azonban nem jutott döntőbe, csak a 21. helyen végzett.

„Mindent az olimpiának rendeltünk alá. Tudtuk, hogy jó formában vagyok, a felkészülésen nem változtatnék, mindent ugyanúgy csinálnék. De hangsúlyoznám, hogy mi, lövők, négy éven át egy bizonyos fajta dobógépet használva versenyzünk és edzünk, de az olimpiára egy másik gyártóval írtak alá szerződést. Technikailag teljesen mások voltak a riói dobógépek, mint amiket mi használunk az edzéseken. Ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a kajakosoknak pont az olimpia előtt kicserélnék a kajakjukat vagy a lapátjukat, és így kellene versenyezniük. Ez óriási hátrányt jelent, de ezt a laikusok nem látják. Biztos vagyok benne, hogy ha Rióban is azokat a dobógépeket használták volna, mint a többi versenyen, és amilyenekkel edzünk is, akkor teljesen más eredmény született volna” – mondta lapunknak Varga Erik a sportlövők évzáró rendezvényén.

A 40 éves sportoló így utólag már azt is érti, az év első felében miért értek el gyengébb eredményeket a nagy ászok a Világkupákon. „Pellielo és társai nem tudtak az élmezőnybe kerülni, akkor csodálkoztunk is rajta. Nem értettük az egészet, de most már világos, hogy miért. Az olasz és a brit szövetség is megvásárolta azokat a dobógépeket, amelyeket Rióban is használtak, így ők egész évben ezt gyakorolták, erre specializálódtak. Ez meg is látszott az eredménylistán” – mutatott rá Varga Erik.

Az olasz Giovanni Pellielo megnyerte az olimpiát, a második helyezett a brit Edward Ling lett, és Massimo Fabbrizi személyében volt még egy olasz a döntőben.

„Sajnálom, hogy mi ezt nem engedhettük meg magunknak. Nagyon sokat tesz, hogy valaki ezekkel a dobógépekkel készülhetett. A többiek már csak a szerencséjükben reménykedhettek. Mi elvégeztük a munkát, mindent megtettünk a sikerért, én, a klubom, az ŠCP, az edzői stáb, a család… Semmin nem változtatnék. A dobógépekre nincs ráhatásunk, Szlovákiában nincs annyi pénz a lövészetben, hogy a szövetség vehetett volna ilyen gépeket. Az élet megy tovább, a puskát nem szabad eldobni” – mondta a rá jellemző nyugalommal Varga Erik.

Rióban sem látszott rajta az elkeseredettség, már közvetlenül a verseny után is összeszedetten, érzelmek nélkül nyilatkozott.

A szezon zárásaként pedig elégtételként szolgálhatott számára, hogy a római Vk-döntőben második lett. „Nem volt gondom a motivációmmal. Nem egy-két éve űzöm ezt a sportot, már sok mindent megéltem. Tudni kell veszteni is, győzni is. Ha valaki egyszer világbajnok, az nem azt jelenti, hogy onnantól fogva mindent meg fog nyerni. Ezzel együtt kell tudni élni” – szögezte le Varga Erik.

„A Világkupa döntője megmutatta, hogy jól fel vagyok készülve, és a forma is megvan. London olimpiai bajnoka győzött, a riói arany- és ezüstérmes ott sem volt a döntőben a 12 között” – hangsúlyozta a kiváló sportember.

A tokiói olimpiáról egyelőre nem akart beszélni, egyrészt még messze van, másrészt a kvalifikáció sem egyszerű. Az úszással, atlétikával ellentétben nem elég bizonyos szintet teljesíteni, hanem adott versenyen kell jól szerepelni, hogy valaki kvótát szerezzen az országnak.

Varga lelkesedése azonban töretlen, a következő szezonban készen áll a kihívásokra. „Ha nem azért csinálnám ezt a sportot, mert szeretem, már régen nem lennék itt – tette hozzá Varga. – De nagyon szeretem, ez az életem, megyünk tovább.”