Ütőkártyáink a tizenegyedik felvonáson

Öt egyéni elsőség, számos előkelő helyezés, sok-sok sportizgalom, érezhető pécsi vendégszeretet. Ez mind belefért a XI. Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság történéseibe. Pallag György, a felvidéki küldöttség vezetője, a Kárpátia Sport Polgári Társulás elnöke közreműködésével pillantottunk vissza a terebélyesedő sporteseményre.

Hány alap- és középiskolás képviselte az itteni magyarságot a pécsi nagydöntőben?

Ötvenöten indultak.

Kik voltak a húzóembereink?

A sakkozók és a birkózók. Ők hozták az aranyérmeket.

Az eredményesség az egyetlen kritérium a szereplés értékelésekor?

Az is fontos, de a legfontosabb a részvétel. Hogy érezzük, egymáshoz tartozunk, elmélyüljön magyarságtudatunk. Ezt a történelmi vetélkedő bizonyítja a legjobban. Nagyon népszerű, szeretik a gyerekek.

Érdekes módon jobban ment a fiataljainknak a szellemi versengés, hiszen megnyerték a szellemi vetélkedőt, valamint sakkban is négy kategóriából háromban végeztek az élen, és a pontversenyben is győztek. Valóbban e területen voltak a legnagyobb ütőkártyáink?

Sakkban több országos bajnok, helyezett képviselte színeinket. Komoly megmérettetés volt ez a délvidékieknek, erdélyieknek. Erős versenyzőink vannak, nálunk már a felvidéki verseny felér az országos bajnoksággal. Tájainkon jól megy a sakk, s ez visszatükröződik a bajnokságokon is. A sportcsaták után volt a szellemi vetélkedő, öt témakörben, köztük két sporttéma is – az Aranycsapat és 90 éve született Bozsik József – szerepelt. Csodálatos verseny után miénk lett az első hely. Csapatunkat a szenci szenczis Kolodits Renáta, a komáromi selyés Balogh Péter és Molnár Ernő és a dunaszerdahelyi magángimis Takács László alkotta.

Asztaliteniszben minden kategóriában volt egy dobogósunk, győztesünk viszont nem. Nincs hiányérzete a versenyek után?

Nincs, mert fel tudtam mérni, milyen erőviszonyok között versenyeztek képviselőink. Délvidékről többszörös országos bajnokok és válogatottak vettek részt. Asztaliteniszben hasonló a helyzet, mint a sakkban, csak éppen a délvidékiek javára. Az érmeknek is nagyon örülök. Nem országos bajnokokkal indultunk, viszont képviselőink felvették a versenyt a többiekkel.

Az alapiskolás lányok kézilabdatornáján csak a harmadik és az ötödik hely jutott. Nem kevés ez a korábbi elsőség után?

Hajszálon múlott, hogy a csallóközaranyosi–nyárasdi vegyes csapat lemaradt a döntőről. Csak a rosszabb gólarány szorította őket a bronzcsatába. A döntő is hetesekkel dőlt el. Három egyenrangú csapat volt a mezőnyben, legutóbb mi húztuk a rövidebbet. Közülük mindig az az erős, amelyiknek éppen beérik az adott korosztálya. Ez a múltban is így volt. Korábban kétszer nyertek az aranyosiak. Ezúttal az ötödik dunaszerdahelyiek is becsületesen helytálltak.

Birkózásban elég a tizenegy súlycsoportban szerzett két elsőség?

Idén azokat vittük Pécsre, akik nyertek a komáromi felvidéki versenyen. Előtte azok jártak birkózni a nagydöntőbe, akiket összeszedtek a dél-szlovákiai klubokból. Mivel Komáromba nem mindenki jött el, ezért ezúttal nem a legerősebb válogatott indult. A két arany és a többi helyezés nagyon szép eredmény.

Mi volt a legszebb emléke az idei pécsi összmagyar bajnokságról?

Vendéglátóink vendégszeretete. Kárpát-medencei bajnokságról van szó, s rendezvényével az Aranycsapat Alapítvány úttörőmunkát végez. Mióta elnöke, Kű Lajos elindította, eltelt már jó néhány év, és más területen is hódít ez a gondolat. De az első hírnök az összmagyar bajnokság volt.

A XI. Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság tényei a Hírkosárban.