Útmutatás a kegyetlenség ösvényein

J. MÉSZÁROS KÁROLY

Egymás után kétszer lett az év edzője az uszonyos úszóknál. Fia, Ádám sikereivel együtt aratja a babérokat. Ennek milyen hányadát tartja a magáénak?

Én ezt nem tudom. Ádám nemrégen volt tizenhat éves. Az ő korában ez elképzelhetetlen a szülői háttér, az edzői útmutatás nélkül. Lelki pásztora is vagyok. Nélkülem nehezen tudná megtalálni a helyes utat. Szóval sem százalékkal, sem hányaddal nem szolgálhatok, de azt másoktól hallottam, hogy nélkülem soha senkinek nem sikerült volna világbajnokot nevelni Szlovákiában. Azt mondom, ha nincs az út megmutatva, a tizenéves gyerek másképp haladna.

Legutóbb az év uszonyos úszóinak kihirdetése alkalméból edzői tapasztalatait is megosztotta az érdeklődő szakmabeliekkel. Mit tartott a legfontosabbnak elmondani?

A legfontosabb a gyereknél a szülői háttér. Mind a szülőnek, mind a versenyzőnek egyazon a húron kell pendülnie, együttműködve az edzővel. Aztán következik a kegyetlen munka ebben a háromszögben a tálentummal. Százhúsz százalék minden nap, míg nem jön az eredmény. Ha eközben valamelyik fontosabb szempont kimarad, elúszhat a világbajnoki cím. Elég akár egy kihagyás is! Arra ügyeltem, hogy ez összejöjjön, hiányosságok nélkül, vagy csak elvétve felbukkanó fennakadásokkal. Ki kell térni a mentalitásra is, mert a szlovák teljesen eltérő a miénktől. Magyar vagyok, más szempontok, prioritások kerülnek előtérbe, s ebből merítek. Kemény, extrém helyzetekben haladunk a cél felé. Arról beszéltem az érdeklődőknek, hogyan lehet ezt megtenni, hogyan léphetnek tanítványaikkal Ádám nyomdokaiba.

Edzői és versenyzői megnyilvánulásukból nemegyszer kiderült, hogy szigorú és rendszerető ember. Annak tartja magát?

Igen. Persze ez a rend megbomlik, mikor vége az edzésnek. Olyankor inkább kényelmes vagyok, elég a víz és a kenyér, nem kell a habos torta. A medencei világban nagyon céltudatos, edzői szerepemben a legkeményebb, legkegyetlenebb vagyok. Mindehhez kell befogadókészség és tűrőképesség. Ha nincs a kölyöknek ilyen képessége, nem jön össze a siker. Mióta Ádám junior-világbajnok, a sportági szövetség is külön támogat minket, vezetői mindent megtesznek azért, hogy jó hullámon haladjunk.

A kívülálló számára az úszás, s ehhez hasonlóan az uszonyos úszás is a förtelmesen sok kilométer monoton megtételét jelenti. Edzői elvárásai között mennyire fontos a leúszott kilométer-mennyiség?

Napi három kilométernyi úszással nem lehet világbajnoknak lenni! Kell egy alapszint, ami nélkül nem megy. Ádám naponta tíz kilométert úszik. Nagyon fontos a mennyiség. Ezt kell minőséggel spékelni. Csalafintaságok is vannak benne, hogy élvezetesebb legyen. Az alapozás idején, januárban-februárban egyharmaddal megemeljük a napi adagot. Múltkor tizenöt kilométert úszott, az volt élete legnehezebb edzése. Mire hazaértünk, 39,7 fokos láza lett. Előtte soha nem volt ennyire lázas, valószínűleg a megterhelésre reagált így a szervezete. Időnként elmegyünk a határokig, aztán mikor visszatérünk a tíz kilométerre, azt már játszi könynyedséggel teljesíti.

Szükségből kezdte edzeni Ádámot, amikor látta, hogy korábbi edzője nem törődik vele annyira, mint ahogy azt a sikerre vágyó apa szeretné. Sokat meditált, mielőtt felvállalta az edzői munkakört?

Abszolút nem gondolkodtam azon, hogy mibe vágok bele. Csak aztán jött a kijózanodás, s ez már rengeteg meditálással járt. Félmunkát nem szerettem volna végezni. Áldozatot is kellett hoznom, otthagytam a munkámat, mindent heti egy napba sűrítettem. Óriási változást hozott 2012. május 4-e, amikor átvettem Ádám felkészítését. Akkor még nyolc kilométert úszott naponta. Nem volt más alternatívája, mert senki sem bírta volna vele ezt a menynyiséget. Folyamatosan készültem fel az edzői munkakörre, közben arra figyeltem, hogy hibát ne kövessek el. Tudtuk, mit akarunk. Valami azt súgta, csináld, mert a gyerek világbajnok lesz. Pedig akkor még szlovák bajnok sem volt.

Azóta junior-világbajnokot, kétszeres junior-Világkupagyőztest nevelt a fiából. Húzott-e határvonalat apai és edzői szerepköre közé?

Erre az élet adja a választ. Nagyon nagy mértékben összefonódtunk mi hárman, Ádám, én és az élettársam. Egyfajta burokban létezünk. Igyekszem apai szeretetemet éreztetni Ádámmal, dicsérem, bátorítom. Lehetséges, hogy a sportolási tapasztalatai miatt úgy viselkedik, mint egy huszonéves, akit nem mindenki ért meg. Igyekszem olyan helyzetet kialakítani körülötte, hogy normális legyen az élete. Ugyanis az én edzői szerepem nem normális, csak apaként látom a nagy különbséget, mert az edzésen nagyon kegyetlen minden.

Sok apa szeretne világbajnokot látni a fiából, de kevesen képesek ezzel megbirkózni. Jakoda Tibornak ez miért sikerült?

Két szó után már tudtam a választ a kérdésre. Apámmal soha nem volt a legjobb a viszonyom, pontosan azért, mert kemény, büszke magyar volt. Tizenhat évig testnevelést és magyart tanított a vágai alapiskolában. Négyszer kivitte Prágába, a Spartakiádra a diákjait, sokáig edzette a vágai focistákat, csehszlovák bajnokokat nevelt kerékpározásban... Tizennégy éves koromig bírtam ki az edzésmódszereit, utána megromlott a kapcsolatunk. Valószínűleg ez a múlt jött elő edzői énemből, s ebből is merítek. Ugyanakkor a családi harmóniára, szeretetre is nagyon odafigyelek. Az edzéseken a szív és a szeretet háttérbe szorul, ott a kegyetlenség uralkodik.

Tehát apai örökségéből is merített…

Apám büszkesége, magyarsága is rám ragadt. Harminc évesen még nem fogtam fel, miről van szó, de korosodva ezt már jobban érzem. Mikor nekifogtam, nyolc kilométeres napi adagoknál tartott a fiam. Innen kellett háttérmunkával elindulni, hogy eredménye legyen igyekezetünknek. Büszkeségből nem engedhetek bizonyos dolgokból. Mikor Szencen elmondtam tapasztalataimat az érdeklődőknek, odajött hozzám egy búvárszakember, és azt kérdezte, hogyan tudtam mindezt elérni? Erre azt válaszoltam: truccból. És valóban így volt. Nem hagytam, hogy mellékvágányra tegyenek minket. Ahhoz tartottam magamat 2012. május negyedike után, hogy vagy meghalunk, vagy elérjük a célunkat.

Már mások is felkérték, hogy készítse fel a gyereküket, legyen az edzőjük?

Felkértek, de tulajdonképpen nem kértek fel. Mi különös helyzetben vagyunk, ketten edzünk Ádámmal. Fel is kértek volna már a szülők, de valamitől tartanak, mert a sportsiker mögött kegyetlenség van. A gyerek ezt nem látja, a szülő igen. Ő szeretné, ha sikeres lenne a gyereke, de a fájdalomból nem kér.

Tanácsokat azért osztogat.

Külföldről, főleg Dél-Európából jönnek felkérések. De Törökországból és Algériából is, ahol Ádámnak önálló fanklubja van. Például a félhold országából egy fanatikus nagyapa fordult hozzám tanácsért. Nem is egyszer. Mikor nem sikerül az unokájának a verseny, videón küldi el az úszást, hogy nézzem meg, s mondjam meg neki, hol a hiba. Ha nem válaszolok rögtön, máris nyugtalankodik. Aztán mikor megkapja a választ, visszaír, hogy az Allah nevében még kétszáz évet éljek, ez segítsen engem. Nemsokára indul egy projekt a januártól létező klubunkban, amely lehetővé teszi, hogy Ádámmal külföldi gyerek ússzon egy hétig. Ugyanazt teljesítené, mint a fiam. Később a Vk-felkészülésre táborozást szervezünk nyolc–tíz külföldi gyerekkel, akik ugyanazt csinálnák, mint Ádám. Megnézhetik, kipróbálhatják magukat.

Ha nincs Ádám, akkor is eljutott volna az edzői munkához, az uszonyos úszáshoz?

Nem. Ha nincs Ádám, most nem vagyok edző. Balaton-úszó vagyok, tehát lejártam volna a medencébe, úsztam volna, és ennyi. Fiamon kívül ingyen nem csinálnám ezt. Csak isteni sugallatra vágtam bele. A kegyetlen munkát sem kérem, a hajnali felkeléseket sem kérem. De meg kell csinálni. Mert Jakoda vagyok.