Triatlon: a mozgalom virul, a vezetőség vitatkozik

Bő egy éve került a szövetség élére. Megszokta már? Másképpen néz azóta a triatlonra?

Nem olyan ez a közeg, mint gondoltam, sokkal keményebb dió. Amit kimondok, azt másképpen értékelik, mint ha klubelnökként tenném ugyanazt. Nehéz úgy irányítani, hogy mindenkinek jó legyen. Egy üzemi konyhához hasonlítanám a helyzetet: főzzön az ember olyat, ami mindenkinek ízleni fog. Hát nem fog, főleg a mostani időszakban, amikor abból indulunk ki, mit tudunk letenni az asztalra, hogy főzzünk. Keveset tudunk letenni, mert tényleg kevés a pénzünk. És az állam nem támogat, a szponzorok pedig megszokták, hogy nem támogatják a triatlont, mert azt az állam támogatja.

Családias hangulat kialakítását ígérte székfoglalójában. A felmerült nehézségek ellenére milyen családdá vált a szlovákiai triatlonmozgalom?

Ez is két szemszögből közelíthető meg. A nagy triatlonos családról elmondható, hogy nem rosszabb, mint volt, sőt egyértelműen jobb. Mert a hobbitriatlonnal sikerült olyan embereket is beszerveznünk sorainkba, akik tényleg kedvtelésből csinálják, és több a vicc, több a tréfa, s főleg több a barátság és az ismerkedés. Nem csak a sportközpontúság dönt, sokszor nem az a lényeg, hogy ki milyen eredményt ér el, és ez a fontos. Hogy szórakozzunk, beszélgessünk, s emellett éljünk, és hasznosan éljünk. Ez a szemlélet a sok hobbiversenyző megjelenésével a triatlonban most egyértelműen érvényesül. Viszont ami a szövetség vezetőségét illeti, azt kell mondanom, hogy korábban egybehangzóbb döntéseket hoztunk. Tehát az elnök és a titkár által irányított kilenctagú társaság nem folytatott olyan vitákat, mint most folytatunk. Ennek elsősorban az az oka, hogy elnökként asztalra tettem olyan problémákat, amelyek azelőtt nem kerültek oda, eltűntek alatta, vagy teljesen a szőnyeg alá voltak söpörve. Próbáltam rendet csinálni. Éppen ezért mondtam a legelején, hogy nem könnyű ez, mert tetteimmel, azzal, hogy ki akarok tenni mindent az asztalra, ami oda való, bizony ellenségeket szerzek, és szereztem is. Mikor elvállaltam az elnöki posztot, megfogadtam, konfliktusokba nagyon nem akarok belemenni, hanem úgy próbáltam volna irányítani a hajót, hogy jól menjen, de konfliktusok nélkül sajnos ez nem megy. Hiába javaslok optimális megoldást, a vezetőség bizonyos részének az úgy nem jó, mert nem a megszokott, kényelmes, előnyös utakat kínálja. Ebből keletkeznek a konfliktusok, melyeket naponta, hetente átélünk, s bizony fékezik a munkánkat. Ismétlem: ez kisebb százalékban van jelen a triatlonmozgalomban, a nagy család még nem érzékeli. Arra sikerült odafigyelnem, hogy ez ne szivárogjon ki a vezetőségi gyűléseinkről. Egyelőre még nem is ment ki, de csak idő kérdése, hogy megtörténjen. Mert egyszerűen nem vagyok hajlandó úgy vezetni a triatlonszövetséget, hogy teljes biztonsággal nem tudom megmondani, mit hogyan teszünk, miközben bizonyos dolgokat el kell tűrnöm, mert a korábbi szokások szerint történnek.

Említette már a hobbiversenyzőket, akiknek felkarolását is megígérte. Amit Udvardon próbáltak ki korábban, azt akarta szlovákiai viszonylatban is megvalósítani. Meddig jutott e téren?

Két és fél éve merült fel először a szervezők fejében, mert az ő érdekük elsősorban, hogy hobbiversenyzőink is legyenek. Minél többen vagyunk, annál jobb a versenyzőnek és a szervezőnek egyaránt, hiszen jobb a hangulat, és ha kész a pálya, akkor száz helyett akár kétszáz vagy négyszáz, esetleg majdnem ötszáz induló is végigmehet rajta, mint tavaly Pozsonyban történt. A fővárosi Riso Varga jött ezzel az ötlettel, van benne biznisz is, de fontosabb az, hogy segíti a mozgalmat, s látványosan megemelte az indulók számát az utóbbi két évben. Bízom benne, hogy ez tovább folytatódik. Még azt kell elérnünk: a hobbitriatlon végeredménye nálunk is ugyanúgy ki legyen értékelve, mint a környező országokban, ahol rájöttek arra, ez az út vezet oda, hogy minél többen legyünk. Ami megnöveli annak az esélyét, hogy több versenyző nőjön fel, s akadhat a hobbitriatlonosok között olyan, aki megszereti a sportágat, és hajlandó áldozni is rá valamit. Ebből mi is profitálhatunk a jövőben.

Elnöki székbe ülésekor a sportág anyagi bázisának megerősítését is jelezte. A nem éppen sportbarát Szlovákiában és a gazdasági válság kellős közepén sikerült előrelépniük?

Azt gondoltam, másképp teremtjük elő az anyagiakat, mint korábban. Sokkal egyszerűbbnek tűnt akkor, mert láttam a hibákat, az eddigi csúcsvezetés mit csinált rosszul. Utólag rájöttem, igaz, nem volt ugyan minden optimális a pénzforrások előteremtésében, de a kialakult helyzet visszafog(ott). Olyan szerencsétlen időben kerültem az elnöki székbe, amikor begyűrűzött hozzánk a gazdasági válság, és ugrásszerűen visszaesett az állam sportra szánt támogatása. Tavaly nem indulhatott képviselőnk valamennyi Eb-n és vb-n, mert nem volt rá pénzünk. A vállalkozói szférából is ilyen-olyan támogatások bejöttek, de annyi nem, hogy Észak-Európába vagy a tengerentúlra tudjuk belőle elküldeni a versenyzőinket. Arra nehéz pénzt előteremteni. E téren továbbra is szkeptikus vagyok. A topon lévők eljutnak versenyekre, számukra azért van pénz. Abban biztos vagyok: idei évi mérlegünket nem állítjuk fel felelőtlenül, és csak annyit fogunk elkölteni, amennyire lesz fedezet.

Milyen 2012 első hónapjaiban a szlovákiai triatlonmozgalom?

Ha a többi sportághoz hasonlítom, akkor viszonylag sokan vagyunk. Nyolcszáz a nyilvántartott tagok száma, ebből négyszázan versenyeznek.

Világ- és európai viszonylatban virágkorát éli a triatlon. Nálunk is?

A kis államok közé tartozunk. Csehországgal és Magyarországgal összehasonlítva előreléptünk, pedig azelőtt mindkét ország jóval előttünk járt. Az egy-egy versenyen indulók számát tekintve a csehekkel nagyjából egy szinten vagyunk. Magyarországon tíz éve ötször annyian rajtoltak a viadalokon, mint nálunk, most az arány kettő az egyhez. Ebből a szempontból fejlődtünk, éppen annak köszönhetően, hogy mi, szervezők összefogtunk, és színvonalasabb viadalokat rendeztünk. Például kötelezővé tettük a pénzdíjat, amivel szintén nyertünk. A szervezőnek kicsit nehezebb, de a sportág fejlődését szolgálja.

Hány évre szól az elnöki megbízatása? Távlatokat is lát maga előtt?

Igen. Elnöki megbízatásom idén novemberben lejár. Jelenleg úgy látom, hogy újra nem jelöltetem magamat. Az elnöki megbízatásom időtartama éppen elég volt ahhoz hogy annyit segítsek a triatlonnak, amennyit tudtam. Ennél sokkal többet nem tudok az asztalra letenni, főleg amiatt, hogy ameddig nincs minden rendben előttem, addig nem tudok dolgozni. És ha rendcsinálás közben fékeznek, akkor nem halad előre a triatlon. Nem akarom a sportág színvonalának emelése közben azzal tenni tönkre az egészségemet, hogy szélmalomharcot vívok valakivel. De ez csak jelenleg érvényes. Mert javaslataim és vízióim vannak, és ha ebben az évben sikerül megvalósítanom ezeket, akkor megváltozhat a helyzet. Abban az esetben támogatottságom is lehetne az újrajelölésemkor. Csak abban vagyok szkeptikus, hogy sikerül-e változtatnom azon, aminek meg kellene változnia.