Thank you, Sir!

Szerdán jelentette be visszavonulását Sir Alex Ferguson, minden idők egyik legjobb futballedzője. Egyelőre nehéz elképzelni, milyen lesz a Manchester United nélküle. Ő volt a klub lelke, miatta volt jó ManUnited-drukkernek lenni az elmúlt két évtizedben, ő adott arculatot a csapatnak, ő teremtett meg egy sajátos aurát, ő avatta az Old Traffordot a futballvilág egyik legpatinásabb szentélyévé.

Felkészült edző volt, állandóan képezte magát, nem merevedett bele egyetlen felfogásba, egyetlen sémába, egyetlen taktikai hadrendbe sem. A futball változott, s vele változott ő is. Csak a tekintélye maradt állandó: az Old Traffordon az ő szava döntött. Sikerének kulcsa talán éppen ez: a szabadság és a feltétlen bizalom. Hagyták dolgozni, nem zavarták el, amikor első három szezonjában trófea nélkül maradt. Munkájába nem szólhatott bele senki: se a klubvezetés, se a játékosok, se a média. Ha valaki megpróbálta, pórul járt: Roy Keane, David Beckham, Jaap Stam vagy Ruud van Nistelrooy egyaránt megtanulta, ki az úr a háznál.

Huszonhat és fél évig volt a ManUnited edzője. Ez nem rekord (azt Guy Roux tartja, aki 44 esztendeig ült a francia AJ Auxerre kispadján), de ami egyedivé teszi ezeket az éveket, az Ferguson őrülete. Győztes típus volt, s ez minden egyes meccsen látszott rajta. Kint voltam a 2011-es BL-döntőn a Wembley-ben: már csak percek voltak hátra a fináléból, a Barcelona éppen Ferguson csapatával cicázott, amikor a manchesteri szurkolók rázendítettek egy dalra: „We’ll never die, we’ll keep the red flag flying high, ’cos ManUnited will never die!” Tízezrek énekelték, teli torokból, hogy a ManUnited soha nem hal meg.

Ezt a mentalitást tőle tanulták, Fergusontól. Arcára volt írva a megszállottság. Ahogy idegesen rágózott a kispadon (a BBC-n olvasom, hogy meccsenkénti átlaga tíz rágógumi volt), ahogy a bírókkal pörölt, ahogy átélte a mérkőzéseket... S minden gólnak úgy örült, mint egy kisgyerek.

Sokan felrótták neki, hogy addig terrorizálja a játékvezetőket, míg azok önkéntelenül is a ManUtd-t kezdik segíteni (ez a kritika nem megalapozatlan, a Telegraph szerint a bírók átlagban 79 másodperccel tovább vezették azokat a meccseket, amelyeken a ManUnited vesztésre állt), de azt legnagyobb riválisai is elismerték, hogy Ferguson egy mágus. Ha mást nem is, a taktikai géniuszt még a liverpooliak is tisztelték benne. Harmincnyolc trófeát szerzett a ManUniteddel. Harmincnyolcat! Megismételhetetlen.

Az élet persze megy tovább, a lelátók jövőre is megtelnek, a csapat is pályára lép. De az már nem ugyanaz a ManUnited lesz. Cristiano Ronaldo írta a Twitteren a szerdai bejelentésre reagálva: „Kösz mindent, Főnök!”

Csatlakozunk hozzá. Köszönet a megszállottságért, az őrületért, Cantonáért, a Cole-Yorke duóért, az 1999-es BL-döntő katarzisáért. Köszönet mindenért.

Thank you, Sir!

(Gazdag József)