Távozott, hogy figyelmeztessen

Több mint négy éve volt a szövetség élén. Korábban nem tapasztalt, kiváló anyagi hátteret teremtett a sportágnak, nyugalmat vitt a soraiba. Valóban olyan nagy a munkahelyi elfoglaltsága, hogy nem maradhatott elnök?

Kemény évnek nézünk elébe. Két sportlétesítményt vezetek, hatalmas összegeket kell beszereznem, hogy talpon maradhassunk. Csarnokainkban ugyanis rengeteg sportoló készül, aránylag kedvező bérleti díjért. Persze, döntésem mögött más is meghúzódik. Lépésemmel tudtukra akarom adni a honi sportvezetőknek, hogy háttérbe szorul(t) a sport társadalmi megítélése. Ez így tovább nem mehet. Mindenki csak a Top-versenyőket segítené, a többi nem érdekli őket. Pozsony vezetői, a városkerület irányítói meg egyáltalán nem törődnek a sportolókkal. Fura helyzetek is vannak: Moravčík főpolgármester nemrég meghívta a Slávia UK női röplabdázóit egy fogadásra, de üdítőt a játékosoknak kellett vinniük. Napjainkban is még elég sokat áldoz az állam a sportra, de tapasztalom, hogy a pénz felhasználása nem megfelelő. Számos olyan dolgot látok a hazai sportéletben, amelyek bántóak, szinte minden lépéskor akadályba ütközünk. Nagyon nehéz ezeket kiküszöbölni, de foglalkozni kell velük. Saját magammal sem vagyok megelégedve, hogy nem tudtam javítani a helyzeten. Más a vívó szövetség kérdése. Amikor kilencvenhétben elvállaltam a vezetését, bizonyos célokat – nyugodt légkör a sportágban, előretörés – tűztem magam elé. Ezeket fokozatosan megvalósítottuk, s örülök, hogy ennek részese lehettem. Tavalytól már tudatosan készítettem fel utódomat. Pavol Swiec alkalmas lehet az elnöki poszt betöltésére. Ennek ismeretében könnyebb volt döntenem. Rövid időn belül négy posztról is lemondott a sportirányításban. Nem vezeti már a Szlovákiai Sportszövetségek Társulásának ellenőrző bizottságát, búcsút intett a SOV-tagságnak és a SOV ellenőrző bizottsági tevékenységének. Kiábrándult a szlovákiai sportmozgalomból?

Ez nem kiábrándulás. Ha a közeljövőben radikális lépésre szánom el magam, nem szeretném, hogy a vívás kárára legyen. A mai helyzettel nem tudok kibékülni. Szeretném tudtukra adni az illetékeseknek, hogy a ranglétrán első a sportoló, majd az edző s a végén a sportvezető. Nálunk sajnos, fordított a helyzet: elsők a hivatásos sportvezetők, aztán jönnek a többiek. Ahol kellene, nincs pénz. Sem a sportiskolákban, sem az egyetemi sportközpontban, ahol junior világbajnokok dolgoznak. És akkor a klubokról még nem is beszéltem. A téli olimpia után egy kezdeményezést szeretnék elindítani. Elsősorban a sportolóknak, az edzőknek kell összefogniuk, s kimondani: ez így nem mehet tovább. Lépni kell, s ehhez akarok ösztönzést adni.Teljesen megszakad a kapcsolata a vívással?

Továbbra is a sportban maradok, segítek majd, ahogy tudok. Váratlan lemondása nem hirtelen döntés eredménye, sokáig érlelődött önben. Közvetlenül mi váltotta ki?

Annak a bejelentése, hogy nemzeti sportintézmény létesül. Kinek? Mert ha így folytatjuk, akkor nem lesz élsportoló. Tavaly Szlovákia olimpiai számban világversenyeken nem szerzett érmet. Ezzel a kérdéssel senki nem foglalkozik, hallani sem akarnak róla. Nincs utánpótlás, főleg a megfelelő anyagi és megélhetési háttér hiányzik a fiataloknak. Időnként a sport már hátrány. Én a Top-tím bevezetését is elleneztem, fölösleges az olimpián a Szlovák Ház létesítése. Mi értelme volt Poprád ötkarikás pályázatának? Szerintem az olimpia szlovákiai résztvevőinek azonos támogatásban kellene részesülniük, nem szerencsés, hogy az egyik sportoló milliókat, a másik csak kétszázezret kap a felkészülésre. Nagyon egyszerű a képlet: a sportolónak enni kell adni, ehhez szükséges anyagi hátteret, eredményorientált ösztönzést és sikereinek megfelelő elismerést társítani. Kellő tiszteletadás és tisztességes fizetés illeti meg az edzőket, megbecsülés az önkéntes edzőket és sportvezetőket. Amíg ez nem működik, hiába a felépítmény, akár csodaintézetekkel is. Nálunk nem rendszer működik, hanem lassan már csak családi vállalkozásra hasonlító szülői fanatizmus viszi felfelé a sportolót. De ennek az anyagi forrásai is egyre inkább apadnak. Láttuk azt is, hogy milyen nagy létszámú sportolói és sportvezetői küldöttség utazik Salt Lake Citybe. Indokolatlanul sokan mennek az olimpiára.Ezentúl már csak a Mladosť és az Elán csarnok vezetésére fordítja minden energiáját? Más tevékenységet nem vállal fel a sportban?

Ez pillanatnyilag nem foglalkoztat. Főleg az tart vissza, hogy nem látom a kiutat a mai helyzetből. Egy létező rendszerben biztosan megtalálnám a helyemet. Jelenleg azonban a klubokban minden energiát a pénzszerzés emészt fel, így nincs idő és erő a minél jobb eredmények elérésére. Én is pénzt hajszolok, hogy minél elviselhetőbb bérleti feltételeket teremtsek a sportolóknak. És ott támogatom őket, ahol csak lehet.