Tátrai követ vitt a hegyóriás csúcsára

Pozsony. Nem mindenki tér vissza a Himalája ormainak ostromlásából. Martin Gablík, Vladimír Štrba és Peter Frankovič, a világ ötödik legmagasabb pontjának, a Makalunak (8463 m) meghódításán fáradozó lengyel-szlovák-portugál-amerikai hegymászó expedíció szlovák tagjai szerencsésen megérkeztek Nepálból. Gablík feljutott a csúcsra, Štrba a harmadik magaslati táborig, Frankovič pedig csak az elsőig. Mi történt velük az ázsiai hegyóriásban? Erről beszéltek tegnap újságírók előtt.

Május tizenhatodikán ért a Makalu tetejére Gablík. Korareggel hármasban, a lengyel expedíciófönök, Piotr Pustelník és a portugál Gonzalo Velez társaságában vágtak neki az utolsó ezer méternek. „A csúcstól távol, 7450 méter magasan volt a harmadik magaslati tábor. Mi hárman éreztük magunkat a legjobb erőben, így egyszerre indultunk felfelé. Ideális hegymászóidőt választottunk, ebben a tapasztalt lengyel társak döntései is nagy szerepet játszottak. Egyáltalán nem volt véletlen, hogy akkor ostromoltuk meg a csúcsot. Nyolcezer-kétszáz méter magasan kerültem válságba: romlott az időjárás, néhányan visszafordultak, én azonban a folytatás mellett döntöttem. Délután három óra lehetett, de a pontos időt nem tudtam, mert óra nem volt nálam. Gondoltam, ameddig lehet, megyek felfelé. Sikerült. A csúcson gyorsan telt az idő, Piotr akkor már lefelé tartott, Gonzalo közeledett felém. Negyedének tűnt a háromnegyed óra. Letettem a Gerlachfalvi csúcsról vitt követ, s hoztam egyet a Makaluról is emlékbe. Közben fényképeztem, figyeltem a tájat, szemüvegem meg Tibetbe zuhant. Szerencsére Gonzalo hátizsákjában lapult egy tartalék szemüveg. Ez komoly szemkárosodástól mentett meg. Fel tíz, le öt órát tartott az út. Sötétben, fél kilencre értem vissza a sátorba.” Martin Gablík korábban már háromszor ostromolta a tizennégy nyolcezres hegycsúcs valamelyikét, de sikertelenül. „Hogy miért a negyedik lett eredményes? Mert egészségem valóban jól szolgált és kiváló volt az ostrom időpontjának megválasztása. Ehhez Piotr és társai nagyon értenek.”

Štrbának másnap már nem volt ilyen szerencséje, hajnalban felerősödött a szél, s mire elállt, már kevés idő maradt a tizenöt órás mászásra. Inkább el sem indultak. Frankovič még odáig sem jutott. „Erős lábfájdalmaim miatt kockázatos lett volna folytatni az első magaslati táborból. A hátországban segítettem a fiúkat a cipekedésben. Máig nem tudom, mi történt a térdemmel, lépcsőzés közben még most is érzem” – tette hozzá a Makalut legtávolabbról látó szlovák hegymászó. (jmk)