Kínai vagy orosz gyarmat leszünk?

Európa vezetői gyanakodva figyelik a Fico- és Orbán-kormányt, de vajon meddig feszíthetik a húrt a miniszterelnökök? Meddig tart, míg betelik a pohár, és felfüggesztik Szlovákia és Magyarország EU-tagságát? Vajon ez valóban az emberek és családok érdekét szolgálná, vagy csak teljesen ellehetetlenítené és elszigetelné őket? Szlovákia arra az útra lépett, ami egyenesen kivezethet az EU-ból, és a keleti nagyhatalmak befolyása felé visz bennünket. Az ukrán–orosz háborúban megtámadott felet hibáztatni annyi, mint 1956-ban a magyarokat vádolni azért, mert szembeszálltak az orosz elnyomással. Az orosz propaganda bármennyire is próbálja elferdíteni a valóságot és náciknak beállítani az 56-os szabadságharcosokat, egyértelmű a párhuzam azzal, ami 1956-ban a magyarokkal, 1968-ban Csehszlovákiával és ma az ukránokkal történik. 

Tényleg a környezetre káros kínai akkumulátorgyárak árnyékában szeretnénk mi is élni, pár év múlva Szlovákiát használt, mérgező autóakkumulátorok lerakatává téve? Kínai rendőröket akarunk látni járőrözni városainkban, akik kínai megfigyelőrendszerekkel kontrollálják életünket? Ez lenne a szuverenitás és a büszke szuverén állam, amelyet ez a kormány és a köztársasági elnök úr hirdet? 

És vajon mi következik ezek után? Jön magyar példára a több milliárd eurós kínai hitel, amivel eladósítják gyermekeink és unokáink jövőjét? Mikor zárják el nálunk is az EU-s támogatásokat, a kormányunk felelőtlen, oroszbarát döntései és a korrupció miatt? 

Az orosz kémek előtt is megnyitjuk a schengeni határokat, szabad lesz az út az EU-ba Szlovákián keresztül? Vajon mikor törik fel nálunk is az orosz hackerek a szlovák védett állami adatbázisokat, hogy hozzáférjenek a titkosított információinkhoz, melyekkel majd zsarolni tudják a kormányt és annak tagjait? A diktatúrák nem hoznak semmi jót azoknak, akik eladják magukat nekik. Ezek a nagyhatalmak – Kína és Oroszország – csak kihasználják Európa kis államait, Szlovákiát és Magyarországot, adósságba taszítják őket, és saját propagandájuk eszközeivé, trójai falovaikká teszik őket az EU-ban és a NATO-ban. 

A kérdés tehát az: miért is kellene Szlovákiának Kelet felé nyitnia? Ha nem lopták volna szét az utóbbi 30 év alatt a közvagyont, és nem hoztak volna folyamatosan rossz döntéseket az országra nézve, ma már máshol tarthatnánk. Populista ígéretekből, mint csillag az égen, Dunát lehetne rekeszteni, de fejlődést hozó, valós megoldásokat alig látunk. Ez, a szuverenitás álarcába bújó és tetszelgő, populista politika nem vezet máshova, csak védtelen, a demokrácia, az egyéni jog és a szabadság értékeit teljesen mellőző egyre mélyebb kiszolgáltatottságba.