Talár edző több pontra számított, a tizet kevésnek tartja

Milyen érzés Nyitráról falura járni, a dél-szlovákiai női kézilabda egyik bástyájában edzősködni?Hat évadot húztam le a nyitraiaknál, és már szükségem volt a váltásra. Jókor jött a csallóköziek ajánlata. Azt már előtte tudtam, hogy itt mindig nehéz meccsek várnak az ellenfelekre, szépen kézilabdáznak, s többnyire aranyosiak alkotják a csapatot. Ez mindig magával ragadott, s azt is megcsodáltam, hogy saját maguk nevelik a játékosokat. Nagyon jó náluk dolgozni. Mivel munka és tanulás mellett kézilabdázó hölgyekről van szó, kompromisszumokra is szükség van. Szeretném folytatni a megkezdett munkát, jól érzem magam a klubban. Az őszi idény után a hatodik helyen tanyáznak a tizenkét tagú mezőnyben, s ez a helyezés megfelel a klubvezetés elvárásainak. Az edző is ugyanezt mondja?Az lehet, hogy a klubvezetés elégedett, de én nem vagyok az. A pontok számával van bajom, mert a tíz helyett legalább 14 pontra számítottam. Van annyi a csapatunkban, hogy négy–öttel több pontja legyen a táblázaton. Egy dolog a pontszám, más a mutatott játék, a nézők szórakoztatása. Elvárják, hogy a csapat ezen a szinten is szórakoztassa a közönséget?Perszehogy. Az utolsó meccseinken már szép kombinációkat láttak szurkolóink. És két erős ellenféllel is felvettük a harcot. Mindkettővel otthon döntetleneztünk: az Interrel elvesztettük a két pont egyikét, a naszvadiaktól meg egyet szereztünk a hajrában. Nem ijedtünk meg ellenfeleinktől, nyílt játékkal próbálkoztunk. Nagyon jó volt a védőmunka, a kapusaink is hozzátették a maguk részét. A felállt védelem elleni támadójátékunk is javult, a végére már érezhető volt az előrelépés. Elégedetlen vagyok az ellentámadásokkal, azzal még lesz dolgunk. Az idény első felében nehéz volt a sorsolásuk. Az 5. forduló után csak két pontja volt a csapatnak, és egy ideig sereghajtóként szerepelt a táblázaton. Akkor sem mondta senki, hogy nagyon rossz a helyzet?Tudtuk, hogy mi vár ránk, előbb a jobb ellenfelekkel hozott össze bennünket a sors, bár több pontunk is lehetett volna abból az időszakból. Reménykedtünk, hogy javulás áll be, hiszen játékosaim szorgalmasan edzettek. Ez később be is igazolódott. A sorsolással nem tudunk mit kezdeni, tavasszal ugyanúgy rossz lesz. Végül tíz pontja lett a csapatnak a négy győzelem, két döntetlen és öt vereség után. A pontszámmal nem elégedett, és a helyezéssel?Ha négy ponttal többet szerzünk, megvan az ötödik hely. Jobban úgy sem végezhettünk volna, mert a mezőny első négy csapata jobb teljesítményre képes, előttünk jár. A kézilabda csapatjáték, a játékosok és a szakmai stáb közös igyekezetének eredménye. Ettől függetlenül akadt-e soraikban említésre méltó egyéni teljesítmény?Nekünk csapatunk van, nincs köztük olyan játékos, aki kivételes módon kiemelkedne. Mindig más-más cipelte a hátán a terhet. A legkiegyensúlyozottabb teljesítményt talán az irányító Turza Szilvia nyújtotta, igazi karmester a pályán. Kapusaink is odatették magukat: Balla Ilona, az idény végére sérüléséből felépült Varga Éva, s harmadik hálóőrünk, két gútai játékosunk egyike, Csente Alexandra is említést érdemel. A mezőnyben játszók a védekezésből is kivették a részüket, egyenlő módon güriztek a pályán. Kiváló a társaság, ha valamit kiemelhetnék, az a csapat kollektív ereje lenne.