Találkoznak a 2008-as Európa-bajnokságon?

Budapest. Gratulálok önöknek, állták a sarat – vágott a dolgok közepébe Mike Lee, az UEFA kommunikációs és sajtóügyekért felelős igazgatója azon a sajtótájékoztatón, amellyel a 2008-as labdarúgó Eb pályázatát vizsgáló UEFA-szemlebizottság lezárta magyarországi látogatását.

A direktor elmondta, a testület „alapvetően elégedett“ a kandidatúrával, azzal meg „kifejezetten“, hogy a Medgyessy Péter miniszterelnökkel és Mádl Ferenc államfővel külön-külön folytatott megbeszélések során kiderült: a politika rendkívüli módon elkötelezett a rendezés iránt. Az angol sportdiplomata kiemelte, hogy a delegáció „óriási különbséget” tapasztalt a három évvel ezelőtti, az osztrákokkal közösen benyújtott pályázat idején tett magyarországi vizithez képest. „Egészen profi a hozzáállás, más a stílus”, mint akkor volt. Hazájuk hatalmas fejlődésen ment keresztül, az itt töltött szűk hét nagy hatást tett ránk” – jegyezte meg.

Lee elmondta, hogy a rendészeti szervek képviselőivel, a közlekedési szakemberekkel és az idegenforgalmi ágazat illetékeseivel egyaránt konstruktív és reménykeltő eszmecseréken vannak túl, a nemzetközi televíziós- és rádiósközpont számára a BNV területén kijelölt épület pedig „egészen kitűnő“. Természetesen szóba került a magyar futball is, amelyről a direktor udvariasan emlékezett meg: „Higgyék el, nem csak a hagyományaikra lehetnek büszkék. Az a benyomásunk, hogy az MLSZ odafigyel az edző- és az utánpótlásképzésre, ami igen örvendetes. Összességében az a véleményem, hogy az ország olyan képben tűnik föl az Eb-pályázat kapcsán, mint a nemzet, amely összeköti a múltat és a jövőt.“

Lars-Christer Olsson, az UEFA marketingosztályának vezetője azt emelte ki, hogy a politikusokkal való találkozások ellenére nem protokollal, hanem kemény munkával töltötték a hetet. Elmondta: az elutazást követően az lesz a bizottság feladata, hogy abszolút semleges, szakmai jelentést készítsen mindarról, amit az Eb-mérkőzéseknek otthont adó városokban, Budapesten, Debrecenben, Győrött, Kaposváron, Miskolcon, Szegeden és Székesfehérváron tapasztalt.

A grémiumnak, az aspiránsokkal egyetemben, október végén az úgynevezett „válogatott csapatok bizottsága“ előtt kell beszámolnia, majd az európai szövetség végrehajtó bizottsága elé kerül a teljes anyag. Ez utóbbi testület dönt arról, hogy Magyarország, esetleg Oroszország vagy az együttes pályázók valamelyike (Dánia, Finnország, Svédország és Norvégia; ĺrország és Skócia; Görögország és Törökország; Bosznia-Hercegovina és Horvátország; Ausztria és Svájc) adhat-e otthont a hat év múlva esedékes kontinenstornának.

A vendéglátók nevében Bozóky Imre MLSZ-elnök megköszönte a „korrekt inspekciót“, és kijelentette: „Úgy érzem, sikerült bebizonyítanunk, hogy azt, amit leírtunk a pályázatunkban, számunkra kedvező döntés esetén képesek leszünk megvalósítani. A bizottsági látogatás alkalmával a mérkőzések helyszínéül kiszemelt valamennyi város kitett magáért, és nincs olyan, egyébként jogosan fölvetődő kérdés, amelyre a hátralévő időben ne tudnánk megnyugtató választ adni. Örülök, hogy a testület tagjai között akadt olyan, aki 1999-ben, a korábbi kandidálásunk kapcsán is járt már nálunk, így láthatta, mi minden változott azóta. Amennyiben a fejlődési ütem folytatódik, akkor az önmagában garanciát jelent a sikeres rendezésre.“

Egy nem kifejezetten „hazai pályás“ újságírói kérdésre („mit szólnak ahhoz, hogy futballszakemberek szerint hazánk legföljebb húsz év múlva válik alkalmassá a házigazda szerepére?“) Mike Lee őszinte meglepődéssel reagált: „Hogy csak húsz év múlva? Ez nem igaz. Bár valóban sok még az elvégzendő feladat, még egyszer mondom, a tervek kiválóak, a remény nem irreális. Gondoljanak csak a portugálokra, a legközelebbi Eb-rendezőre. Ők hasonló helyzetben voltak, mint most önök, és a jelenlegi állás szerint úrrá lesznek minden gondon.“

A tájékoztatót vezeő MLSZ-sajtófőnök részéről egyébként elhangzott: az UEFA-bizottság tagjai most egyvalamire biztosan nem tudnak felelni; nevezetesen, hogy hol tartják a 2008-as vetélkedőt. Ám Olsson úr fölkacagott: „Már hogyne tudnánk? Hát Európában!“

December 13-án a svájci Nyonban az is kiderül, hogy ki nevet a legvégén.